A missziói gyülekezet teológiája és gyakorlata címmel rendezett konferenciát a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának missziói bizottsága június 22-26-ig. A nyolcvanas évek második felében, a rendszerváltás előtt indult ez az évenkénti találkozó. A misszió iránt érdeklődő, illetve a missziót végző protestáns lelkészek és gyülekezeti munkatársak egy héten át imádkoznak, tanulmányozzák a Bibliát, előadásokat hallgatnak, a felvetődő kérdéseket megbeszélik, és esténként evangelizációs igehirdetéseket hallgatnak.

Idén Johannes Reimer a missziológia világszerte ismert professzora volt a vendégünk. Ő nem csak tanítja a missziót, hanem „csinálja” is. A huszonöt gyülekezetet alapító lelkipásztor számtalan missziós szervezet, bibliaiskola és konferencia résztvevője, munkatársa. Német származású, a Szovjetunióban született.  Családja nem volt keresztyén. Ennek ellenére megtért és már hívőként hívták be katonának. Mivel hite alapján megtagadta, hogy  fegyvert fogjon, büntetőalakulathoz osztották be. Rendszeresen verték, kínozták, egy időben kísérletet tettek likvidálására. A hetvenes években családjával együtt kiutasították a birodalomból.

Nem először találkoztunk Reimerrel Magyarországon. Két alkalommal szolgált már a BalatonNet-en is. Érdekes, lelkesítő beszámolót hallottunk tőle a világegyház növekedéséről és küzdelmeiről. Tapasztalata szerint jelentős ébredések vannak iszlám országokban is, mint például Iránban, Indonéziában. Hangsúlyozta, hogy nem az iszlámtól tart, hanem a megízetlenült egyháztól. Az elmúlt hónapokban két konferencia mottója is a jézusi ige volt: Ti vagytok a világ világossága, a föld sója. Az egyik találkozó Brazíliában volt. Az ottaniak ébredésről, megelevenedésről számoltak be, és boldogan vallották: igen, mi vagyunk a világ világossága. A másik konferenciát Norvégiában tartották huszonkét európai nemzet egyházi képviselőivel. A mottó ugyanaz, de a légkör, a tartalom egészen más volt: fogyunk, erőlködünk, nehezen megy a misszió… Előadónk szerint ez azért van, mert az európaiak már nem szegények lelki értelemben. A Boldogmondás tanítása szerint csak azoké az Isten országa, akik „lelki szegények”, alázatosak, nyitottak, akiknek az igazi kincse az Isten és az evangélium. A boldogság áldott állapotot is jelent a bibliai kifejezés értelme szerint. Európa távol került ettől a szegénységtől, áldott tapasztalattól.

Példaként említette a professzor, hogy a keresztyén hagyományú, nyolcvanmilliós Németországban, a lakosság töredéke, mintegy nyolcvanezer ember határozza meg a párkapcsolatokkal, a családdal kapcsolatos irányvonalat. Például a kétes értékű gender irányzat hatására egyre több oktatási intézményben biztosítanak a férfi és a női WC mellett egy harmadik helyiséget is azok számára, akik még nem döntötték el, hogy milyen neműek lesznek… Közfürdő férfi zuhanyozójában lepte meg a missziológia professzort egy kamaszlányokból álló csoport, akik így tanulmányozták a nemek közötti különbséget. A meglepett lelkész kérte, hogy hagyják el a fürdőt a leánykák, hiszen rajta nincs ruha. A lánycsoport vezetője, egy pedagógus hölgy ezt kikérte magának. A sok értékes programmal ellátott Kirchentag is évek óta teret ad a homoszexuális mozgalomnak. Idén  szado-mazo standot is nyitottak megfelelő irodalommal, prospektusokkal. „A stuttgarti Kirchentag egyértelmű szolidaritását és toleranciáját fejezi ki az azonos neműeket szerető emberek felé.” (evangélikus.hu)

A révfülöpi találkozónak pozitív tartalma és kicsengése volt: Isten szereti ezt a világot és munkatársakat választ magának, akik hűségesen követik őt az embermentés, emberhalászat útján. A főelőadó mellett nagyszerű bibliatanulmányokat tartott Dr. Galsi Árpád református lelkipásztor, a Kálvin Kiadó igazgatója, Ungvári Csaba a Pünkösdi Teológiai Főiskola rektorhelyettese, Hecker Frigyes, ny. metodista szuperintendens. Az úrvacsorás záróistententisztelet igehirdetője Bozorády Zoltán evangélikus lelkész volt.

A konferencia sokat imádkozott az üldözött keresztyénekért is és pénzadományt gyűjtöttek megsegítésükre.

Szeverényi János

Forrás: MEÖT