Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv. Ábrahám nemzé Izsákot; Izsák nemzé Jákóbot; Jákób nemzé Júdát és testvéreit; Júda nemzé Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot; Arám nemzé Aminádábot; Aminádáb nemzé Naássont; Naásson nemzé Sálmónt; Sálmón nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Isait; Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől; Salamon nemzé Roboámot; Roboám nemzé Abiját; Abija nemzé Asát; Asa nemzé Josafátot; Josafát nemzé Jórámot; Jórám nemzé Uzziást; Uzziás nemzé Jóathámot; Joathám nemzé Ákházt; Ákház nemzé Ezékiást; Ezékiás nemzé Manassét; Manassé nemzé Ámont; Ámon nemzé Jósiást; Jósiás nemzé Jekoniást és testvéreit a babilóni fogságra vitelkor. A babilóni fogságravitel után pedig Jekoniás nemzé Saláthielt; Saláthiel nemzé Zorobábelt; Zorobábel nemzé Abiudot; Abiud nemzé Eliákimot; Eliákim nemzé Azort; Azor nemzé Sádokot; Sádok nemzé Akimot; Akim nemzé Eliudot; Eliud nemzé Eleázárt; Eleázár nemzé Matthánt; Matthán nemzé Jákóbot; Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, a kitől született Jézus, a ki Krisztusnak neveztetik. Az összes nemzetség tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség, és Dávidtól a babilóni fogságravitelig tizennégy nemzetség, és a babilóni fogságraviteltől Krisztusig tizennégy nemzetség.
Máté 1,1-17

Ilyen nemzetségi táblázatok abban az időben szokásosak voltak. Nem volt még egy olyan nép a világon, amelyik a családfára akkora hangsúlyt helyezett volna, mint az ótestamentumi nép. Elképzelhető hát, hogy József családja is különös gonddal őrizte a családfáját... Dehát nekünk ma már mi közünk lehet egy ilyen régi nemzetségi táblázathoz, csomó ismeretlen név unalmas felsorolásához? Érdemes-e vele igehirdetésben foglalkozni? Ó, de mennyire! Hiszen benne sűrűsödik ebben a névsorban az első advent egész üzenete a sok közül: Hadd emeljek ki csak néhányat:

1) Amint így elnéztem ezt a hosszú névsort, felmelegedik bennem a bizalom a szavát megtartó Úr iránt! Mert nézzétek, miről is van itt szó? Arról, hogy Isten valóra váltja, amit ígért, pontosan beteljesít mindent, amit előre megmondott. Mert még valamikor a teremtés hajnalán hangzott el a bajba, bűnbe merült embernek az isteni szabadítóról szóló első ígéret, hogy az asszony magvából támaszt majd Isten valakit. Jön tehát egy asszonytól született, aki az ősi kígyó fejére tapos. Ez az ígéret ismétlődik Ábrahámnál, akinek azt mondja Isten: tebenned áldatnak meg a föld minden nemzetségei. Ez az ígéret folytatódik Dávidnál, ezt adják tovább egymásnak a próféták. Végig az egész Ótestamentumon a Megváltó eljöveteléről szóló ígéretnek a megvalósulását munkálja Isten nemzedékek hosszú során át. Hosszú volt az út a beteljesülésig, sokszor már-már úgy látszott, mintha nem is lenne belőle semmi, mintha minden odaveszett volna, de végül mégis meglett: a megígért Megváltó eljött, Jézus megszületett.

De jó tudni azt, hogy Isten a saját szavát komolyan vevő Úr! Ha minden bizonytalan is körülöttünk, mert bizonytalan – a helyzetünk, az egészségünk, az anyagi alap a lábunk alatt, a kedélyállapotunk, az egzisztenciánk – minden. Egy valami mindig változatlanul áll: Isten szava. Valóban, ha az ég és föld elmúlnak is, Isten beszédei soha el nem múlnak! Ez a világ folyton változik és ami ma jó, holnap kár lehet – ami ma gyalázat, holnap dicsőség lehet, nincs biztos fundamentum, csak egy: amit Isten mondott! Arra építeni lehet, arra számítani lehet. Az úgy van! Az úgy lesz! Az beteljesedik! Hallottam egyszer egy zsidó rabbiról, aki pár évvel ezelőtt Haifa és Jeruzsálem között a gyorsvonaton utazva kapott valakitől egy héber nyelvű Újtestamentumot, s haza érve otthon Jeruzsálemben még azon éjjel hozzákezdett az olvasásához, s reggelre térden állva adta át az életét az Újszövetség Urának, Jézus Krisztusnak, mert – mint később elmondta – azon az éjszakán az egész Újszövetség kétszeri átolvasása alatt az győzte meg, hogy több, mint 200 olyan eseményt talált benne, ami az ótestamentumi próféciák pontos beteljesedését jelentette.

Ez az Ábrahámmal kezdődő és Jézusba torkolló nemzetségtáblázat tehát azt hirdeti, hogy Isten minden szava, minden ígérete ma is éppen olyan bizonyosan beteljesedik, mert Isten szavát tartó Isten! Ha Ő egyszer azt ígérte, hogy pl. az imádságokat meghallgatja, már pedig ugyancsak sokféleképpen ígérte ezt, akkor egy dolog kétségtelen; az, hogy nem imádkozunk hiába! Ha Ő egyszer azt mondta, hogy aki Jézuson át közelít hozzá, az mindig nyitott ajtót talál, akkor ezen az ajtón bárki beléphet ma is. Ha Ő egyszer ilyet mondott, hogy aki hisz Jézusban, ha meghal is, él az, akkor a Jézusban hívő ember bátran nézhet ma is a halál elé! – De ha Ő azt is megmondta, hogy visszajön majd erre a földre, ítélni eleveneket és holtakat, akkor erre számíthatsz ma is és akkor erre készülnöd kell neked is! – Halálosan igaz minden szó, amit Isten valaha megmondott. Egy olyan korban, amikor az emberek lassan már maguk sem tudják igazán, mit is hisznek, ez a nemzetségtáblázat töltsön el bizalommal a szavát megtartó Úr iránt, vedd nagyon komolyan az Ő kijelentését!

2) Azután ámuló hódolattal is eltölt ez a nemzetségtáblázat a történelem Ura iránt! Mert nézzétek, ez a névsor összesűrített áttekintése az egész ótestamentumi kijelentésnek. Isten megváltó terve nagy léptekkel halad előre a beteljesedés felé. Minden eseményt úgy alakít Isten, hogy az mindig közelebb vigyen a nagy közös cél: Jézus eljövetele felé. – Ugyanígy siet ma is – nagy szakaszokban – az egész történelem Jézus visszajövetele felé. Az egész emberiség történelmének a folyamán végighúzódik egy aranyfonal, pontosan látszik az irány, amely felé az események előre haladnak: Paradicsom, Golgota, nyitott sír, utolsó ítélet! – Benne van ebben a nemzetségtáblázatban Isten egész történelemszemlélete, vagyis az, hogy Ő tőle, Ő általa, és Ő reá nézve vannak mindenek. Ő az elsőés az utolsó, az alfa és az ómega, mindennek a kezdete és a vége. Ő, vagyis akinek a keresztje és a nyitott sírja ott áll mindennek a középpontjában!

De jó tudni azt, hogy ilyen Ura van a történelemnek! Ma különösen sok a megriadt ember, aki az események vad örvénylésében elveszítette a tájékozódását, megszédült vagy elszédült, nem lát semmi irányt. Nos, ez a névsor, ahogyan itt Jézusra nézve fölsorakozik, azt hirdeti, hogy a történelem nem szabad erők önkényes játéka, sem nem csak az ok és okozati törvény szigorú következetessége, hanem Isten uralkodásának a területe – az egész világtörténelem Isten szolgálatában áll, mégpedig az Ő megváltó akaratának a kiteljesedésére. Akárhogyan alakulnak is a történelmi események, igaz, amit egy régi énekben így mondtunk valamikor: „Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van, és hogy biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt!" (Halleluja)

Ebből persze gyakorlatilag az is következik, hogy az én egyéni életem rendeltetése is, meg a tied, nem önmagamban van, nem abban, hogy nekem jól menjen, sikerüljön, amit csinálok, hanem életem rendeltetése Krisztusban van, tehát az a rendeltetése, hogy az én egyéni életem is tere legyen Isten dicsőségének – vagyis akkor élünk igazán rendeltetésszerűen, ha nem magunknak élünk, hanem az Úrnak! Miként itt a névsorban bármelyik ember. Például Roboám, vagy Abíja, vagy Jozefát, azért élt, hogy láncszeme legyen a Jézus eljövetelét előkészítő folyamatnak, úgy nekem is, neked is, az a hivatásunk ebben a világban, ebben a történelemben, hogy a mi Krisztusi életünkkel, szeretetünkkel, szolgálatunkkal tudatosan is előkészítői legyünk Isten országa eljövetelének, Jézus végsőnagy dicsőséges megjelenésének. Így sohasem válik értelmetlenné számodra az élet, még ha egyébként sok bajjal és küzdelemmel teljes is!

3) És végül nagy hálás örömmel tölt el ez a nemzetségtáblázat az önmagát Megtartóul adó Isten iránt!

Ahogy így elnézem ezeket a neveket, elgondolom, milyen különböző emberek vannak itt együtt. Vannak közöttük éppen nem kifogástalan szentek, sőt, híres nagy bűnösök is. Például az a négy asszony, aki megemlíttetik: Támár, Betsabé, Ráháb és Ruth, mind olyan valakik, akikről súlyos erkölcsi defektet mond el a Biblia. Vannak azután nagy királyok, mint Dávid és Ezékiás, majd megint névtelen senkik, mint Eliuk és Mattán. Képviselve van ebben a névsorban minden rendű-rangú ember. Ez a tarka névsor, ez Jézus családfája! Íme, ennyire hozzátartozott az emberi élethez, ennyire belegyökerezett, beleoltódott az emberiség törzsébe, ennyire mélyre jött az Istennek Fia közénk, ennyire igazán vállalta sorsunkat, a rokonságot velünk, ennyire teljesen a mienk lett az Isten! Ennyire egy velünk!

És mégis egészen más, mint mi vagyunk. A sorban az utolsó láncszem másforma, mint az előzőek: „Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, a kitől született Jézus, a ki Krisztusnak neveztetik." Jákób még nemzé Józsefet, Mária férjét, de József már nem nemzé Jézust. Milyen finoman fejezi ki a nagy isteni titkot: asszonytól született, de Szentlélektől fogantatott. Közülünk való, de fölülről adatott közénk. – Az Ábrahám törzséből nőtt ki, de a mennyből oltatott be oda. Dávid leszármazottja, de az ég szülötte. – Egészen Ember Fia, de valóságosan Isten Fia! Teljesen olyan, mint mi vagyunk! Tehát: MEGVÁLTÓ! Az az Isten, aki a bűnösök közé alászállott, aki a bűnösökhöz, te érted, és én értem jött ide. Te sem vagy alább való, mint Júda vagy Betsábé, a híres nagy paráznák, te sem vagy szürkébb, mint Sádók, vagy Ákim, te sem vagy előkelőbb, gazdagabb, mint Salamon vagy Józsiás királyok, te sem vagy szegényebb, mint József és Mária, neked is szabad tehát testvéredet, atyádat, barátodat, sorstársadat, Megváltódat látni Jézusban, az Isten Fiában. Ő az, akire neked is szükséged van! – Ó, én tudom, sok minden nincs rendben a te életedben is,... de ha egyszer úgy igazán kiszolgáltatnád magad Jézusnak, ennek a fölülről közénk jött isteni testvérnek, Ő rendbeszedné az életedet, és te nagyon boldog ember lennél. Igen, ez a fontos: ki kell szolgáltatnod az életedet Jézusnak! Aki ezt még valaha megtette, sohasem bánta meg!

Ez a sok mindenféle nevet fölsoroló családfa is azt hirdeti, hogy igen, valóban azért jött az Embernek Fia, azért jött közénk Isten Fia, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett! Téged, meg téged, meg engem!

Ámen!

Joó Sándor

A prédikáció elhangzott 1960. november 27-én, egy adventi zenés áhítaton. Forrás: joosandor.hu