A rendezvény napirendje ezen témák egyikére épül fel. A délelőtti plenáris tanácskozások alkalmával előadásokra kerül sor az adott témának a világ különböző országaiban tapasztalható jellegzetességeiről, ezt követően, délután pedig a résztvevők reflektálnak az elhangzottakra közös bibliatanulmányok, áhitatok, és szemináriumok során. A különböző kontextusban jelentkező, ám merőben hasonló problémák összefogásra és konstruktív együttműködésre inspirálnak.  

A csütörtöki nap plenáris tanácskozásának egyik felszólalója volt Martin Luther King III is, aki a „Béke a közösségben” téma kapcsán tartott felvezető előadást. Hangsúlyozta a békesség mindig két irányba kell, hogy megnyilvánuljon: egyrészt kifelé, a felebarát, a közösség irányába, de ennek minden esetben feltétele a befelé, önmagunk és saját házunk népe felé irányuló békesség. Az önmagunkkal való megbékélés megelőzi a teremtett világ és a többi teremtmény irányába megnyilvánuló békességet. 

Az elismert béke és emberjogi aktivista beszédében kitért az Amerikai Egyesült Államok legutóbbi katonai „siker akciójára”, Osama bin Laden meggyilkolására. Mélységesen megdöbbentette az az örömreakció, amelyet az amerikai népben kiváltott az Al-Qaeda vezér halála. Az édesapját és nagybátyját is erőszakos és titokzatos körülmények elveszítő King szavaival élve: „egy dolog a bűnt gyűlölni, de az embert, mint Isten teremtményét azért még szeretni lehet és kell. Nincs miért örülni azon, hogy egy emberi élet kioltásra került, még akkor sem, ha egyesek szerint ő maga is emberéleteket oltott ki. Nyilvánvalóan tenni kellett azért, hogy visszaszorítsuk az erőszakos cselekményeket, de azzal, hogy mi is kioltunk emberéleteket, semmi sem fog megváltozni. Nem hiszek a szemet-szemért, fogat-fogért törvényben! Ha abban hinnénk, akkor egyikünknek sem lenne már szeme vagy foga.” 

Az előadást követő sajtótájékoztatón King az egyházi és politikai vezetőket, a nemzeteket a békés együttélésre szólította fel. „Felül kell emelkednünk. Jobbnak kell lennünk. Nem prédikálhatunk a békéről, miközben háborúság van körülöttünk és bennünk!” – mondta Martin Luther King Jr. legidősebb fia. Hozzátette: ez egyházaknak határozottabban kell szolgálniuk a béke előmozdítását, igaz sem az egyházak, sem az Egyesült Nemzetek Szövetsége nem tudja azt egymaga megteremteni, minden kisebb és nagyobb közösségnek, az egész emberiségnek egyszerre kell azért küzdeni. Saját életére utalt vissza, amikor háláját fejezte ki, hogy a szülői házban a szeretet alapvető normáira nevelték. Amikor 16 évesen édesapját, majd később családjának további két tagját is elveszítette, akkor nem a bosszú és a harag maradt meg benne, hanem még jobban meggyűlölte az erőszakot és igyekezett a szeretet és békesség érdekében cselekedni. „A tökéletes békesség nem utópia, hanem egyén és közösség konfliktusmegoldásának egyetlen járható útja. Hiszem, hogy egy napon csupán az emberiség emlékeiben élnek majd konfliktusok. A fiatal nemzedéknek is felelőssége küzdeni ezért. Minden generációnak van elhívása. Reménység szerint ennek a nemzedéknek az elhívása a békesség megteremtése lesz.”

A „Béke a földön” témához Sofia Chipana Quispe, misszionárius asszony, a boliviai őslakósok tapasztalatairól számolt be. A földdel való harmonikus együttélés, a teremtett világ és a teremtmények méltóságának komolyan vétele az ősklakósok teológiájának új üzenet. „Az elődök tapasztalatainak és értékeinek tiszteletben tartása nemzedékek sorát segítette a békés együttélésben. Következésképpen a fiatal és az idősebb generáció együttmunkálkodása és szolgálata ezen a téren elengedhetetlen, egyik a másikat segítheti, különösen egy kialakuló konfliktushelyzetben. A béke az Andok régiójának emberei számára egyet jelent az ugyanabban az élettérben élők harmonikus együttélésével. A békességre való vágyakozás és törekvés pedig a közösség építésének egyik legfontosabb pillére” – mondta.   

Iszlai Endre