„Ti is azért legyetek készek…” (Lk 12,40) Ezzel az indíttatással augusztus 1-jétől hétvégenként este kilenc és éjjel egy óra között kapcsolódik a világhálóra (www.skype-lelkigondozas1.hu) a Magyarországi Református Missziói Központ (RMK) Internetes Lelkigondozása. A szolgálat mindazok segítsége, akik lelki válságban vannak, krízist élnek át, magányosnak vagy reményvesztettnek érzik magukat. Alapmotivációja, a keresztyén hitből fakadó önzetlen segítségnyújtás, immár 25 éve hatja át a református egyház felelősségvállalását.

Gyógyír az emberi kapcsolat

A modern társadalmakban a lelki problémák és megbetegedések számaránya, a deviáns magatartások, köztük az öngyilkosság aránya is rohamosan nő. Ez Magyarországot sem kerüli el. Az öngyilkosságok számának növekedése miatt világszerte alakultak szervezetek a megelőzésre, hogy segítsék azokat, akik úgy érzik, önerejükből képtelenek kilábalni nehézségeikből, vagyis válsághelyzetbe jutottak. Ilyen prevenciós, megelőző szervezetek a lelki elsősegély telefonszolgálatok, amelyek önként vállalt feladata az öngyilkosság megelőzése, a krízisintervenció és mentálhigiénés prevenció.

Az első lelki elsősegély-szolgálatot Chad Varah indiai származású anglikán lelkész indította el 1952-ben. Abban az időben – köszönhetően a nehéz gazdasági helyzetnek – naponta akár öt öngyilkosságot is elkövettek Londonban. A jelenségre felfigyelve a lelkész különleges eszközhöz nyúlt: „Mielőtt kezet emel magára, hívjon fel!” – ezt a címet viselő hirdetéseket adott fel a helyi újságokban, majd a parókiája alagsorában fogadta a jelentkezőket. Az eredmény mindenkit meglepett: több százan jelentkeztek, s míg a beszélgetésre vártak, az egyházközség segítőkész asszonyai az érkezőket teával, aprósüteménnyel kínálták, s közben beszélgettek, megosztották egymással a gondjaikat. Ezután volt, aki meg sem várta a sorát, hanem megnyugodva távozott, a lelkész pedig rájött, hogy a bajban lévőnek először emberi kapcsolatra van szüksége, és a segíteni akarónak nem feltétlenül kell lelkésznek, netán pszichológusnak lennie.

Névtelen segítők biztatása

A fenti elvet követő Telefon-lelkigondozás a Magyarországi Református Egyház egyik legrégebben működő missziója, amely 1984. szeptember 1-jei megalakulása óta több mint 10 ezer emberrel került kapcsolatba, vagyis évente változóan mintegy 5-20 ezer perc beszélgetést folytat le. Társadalmi szempontból nézve elmondhatjuk, a P. Tóth Béla lelkész-pszichológus vezette 10-15 fős csapat tagjai nem keveset vállalnak. Fogalmazzunk pontosabban: a szolgálatokban önként munkát vállalók egysége ez. Ügyelőknek vagy segítőknek mondhatjuk őket, akik a külvilág számára arctalanok, névtelenek – így is vállalják, anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Évente, de legkésőbb kétévente kötelezően cserélődnek: lelkileg ugyanis annyira megterhelő ez a szolgálat, hogy tilos tovább csinálni. Újak jönnek, ám azért akadnak, akik annyira kötődnek már a szolgálathoz, hogy a kötelező pihenő után visszatérnek.

Kevesen hitték ezt a ‘80-as években, a pártállami diktatúra még „puhának” sem nevezhető időszakában, hogy Magyarországon egyházi célra egyáltalán telefonvonalhoz lehet jutni. Akkoriban a telefon a hatalom által szinte kizárólagosan kisajátított közlési eszköz volt. Most, hogy augusztus 1-jétől hétvégenként 21 és éjjel 1 óra között a világhálón (www.skype-lelkigondozas1. hu) is elérhetőek a Magyarországi Református Missziói Központ munkatársai, elmondhatjuk, hogy az elmúlt negyed századnak számos tanulsága van: „Hívásaink legnagyobb részben emberi kapcsolati zavarral függenek össze: házaspárok egymás közti gondjai, szülők és gyermekek, főnök és beosztott feszültségei, vagy éppen a magányosság és társtalanság a leggyakoribb hívási indok. Sok hívás kapcsolatos gyásszal, veszteséggel, alkoholizmussal vagy depresszióval, öngyilkosság-késztetéssel. Nem ritkák a hitbeli kérdést feltevők sem, de sajnos drámaian növekszik az egzisztenciális bizonytalanságba kerülők száma is” – tudjuk meg P. Tóth Bélától, aki szerint a legfontosabb beszélni és együttgondolkodni, odafigyelni a másikra. Nyitottnak lenni a sok-sok problémára, esetleg együtt kutatni valami után, amivel lehetséges a folytatás, vagy hallgatni, ha olyan mély a fájdalom. 

„Az életfontosságú kérdésekben néha önmagaddal is találkozol. Megszüntetik a gondozói központokat, alig van pénz szociális ellátásra, így a gyenge, beteg emberek közül sokan utcára kerülnek, és – joggal – kétségbeesnek. Mint utolsó mentsvárhoz fordulnak hozzánk, hátha segíteni tudunk. Ha a megnyugtatásuk sikerül, és valaki egy kicsit is higgadtabban tudja nézni sorsa rosszabbodását, már az is nagy jónak számít. Ezután jó esetben össze tudja már szedni magát a hívó, és eredményesebben tud megküzdeni magáért, az életéért. Aki arra nyitott, annak próbálunk segíteni, hogy megtalálja az otthonához legközelebbi gyülekezetet és lelkipásztort is. Sokszor megesik, hogy valaki csak meghallgatást kér, vagy egy-egy biztató, útbaigazító igét, de néha még arra is van mód, hogy imádsággal zárjunk le egy beszélgetést” – írja le tevékenységüket a lelkész.

Az internetes lelkigondozás létrejöttének tényével olyan szükségletet kelt fel, olyan valóságos igényeket, elvárásokat tesz nyilvánvalóvá, amelyek a hívők számára fel sem ismertek, vagy nem tudatosak. Szükséges – mind szakmai, mind etikai vonatkozásban is –, hogy a szolgálat világosan megfogalmazza konkrét célját, lehetőségeit, tevékenységének elméleti és gyakorlati határait, valamint működésének módszereit.

Az anonimitás biztonsága

A Református Missziói Központ június 21-én tartotta kibocsátó, záró alkalmát, amelyen Magyarné Balogh Erzsébet, az RMK lelkész-igazgatója nyitóáhítattal bátorította a skype-os lelkigondozás önkéntes munkatársait az előttük álló nehéz feladatokra. Az okleveles végzettséget adó képzést Tóth János, a Gyökössy Intézet lelkész-igazgatója és Révész Jánosné missziós lelkész vezették, akik továbbra is vállalják a munkatársak gondozását, az internetes lelkigondozás munkájának irányítását. 

„Célunk, hogy szolgálatunkat mindennapossá tegyük, de ehhez még több kollégára lenne szükségünk. Meggyőződésem ugyanis, hogy szükség van a világháló használóinak is arra, hogy virtuális vándorútjuk során pihenőhelyre találjanak. Fontos, hogy a böngészők ne csak profán, világi oldalakkal találkozhassanak” – fejti ki legújabb szolgálatuk jelentőségét Révész Jánosné szupervízor, aki nem elsőként járja ezt az utat. A nemzetközi gyakorlatot alapul véve elmondhatjuk, hogy az effajta segítségnyújtás 1995-től működik már Svájcban, illetve Olasz­országban is. Magyarországon egy-két éve próbálkozik a Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségén belül a Szegedi Szolgálat stábja, akik a világi egészségügyi szolgálathoz tartoznak. A szóbeli beszélgetések mellett ők már az e-mail-, azaz a levelező szolgálatot is végzik.

A skype-os lelkigondozást is egyre többen veszik igénybe, míg kezdetben ezt csak a 20-40 éves korosztály használta. Később az egyetemista felhasználók számának gyarapodása lett a meghatározó, majd a 2000-es statisztikák szerint egyre népszerűbb ez a kommunikációs forma más korosztály körében is. A lelki segítséget igénylő bejelentkezők száma évről évre duplázódik. Napjainkra az internet már sokak számára egy olyan tömegkommunikációs médium, amely számos területen kizárólagos jelentőségre tett szert, és egyre szélesedő felhasználói tábort gyűjt magának. Révész Jánosné szerint „a világhálót uraló folyamatok olyan új távlatot nyitottak meg a társadalom széles rétegei számára, amelyek korábban el voltak zárva a hétköznapi ember elől. A technikai átállásnak több el nem hanyagolható előnye is van: gyors, kényelmes, nincsenek gátló tényezők, könnyebb megnyílni, mint egy lelkészi hivatalban. Sok probléma egyszerűen kikerül az egyházi tanácsadás szférájából. A levél esetében a figyelem áttevődik a fizikai személyről a levél tartalmára. Az anonimitás biztonságérzete oldja a gátlásokat, elősegítve az őszinteséget, és azt, hogy a hívó vagy író felszabadultan a tényleges problémáról beszéljen” – tájékoztat a missziós lelkész, aki szerint ez a szolgálat speciális felkészültséget igényel. 

Egy biztos: a virtuális világ sajátos közeget nyújt a lelkigondozás számára. Ez a közeg alapjaiban eltér a hétköznapi életünktől, ennek következtében sok szabály is másképpen működik, mint megszoktuk. A kérdés az, hogy ennek ellenére meg tudja-e őrizni az egyház hagyományos voltát a cybertérben? A keresztyén missziói direktívák értelmében ki-ki felelősséggel tartozik a sokszor másképpen, más eszközzel kommunikáló, el nem ért ember érdekéért. A Magyarországi Református Missziói Központ Internetes Lelkigondozása effektív segítséget nyújthat a virtuális világban is, és azt a felhasználók valóságos segítségként élhetik meg mindennapjaikban, mindamellett, hogy munkatársaik a hívások minden percében vallást tesznek Krisztusról. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a hálózat elterjedésével egyidejűleg a felhasználók száma is robbanásszerűen növekedik, így a potenciális lelkigondozásra szorulók száma is nő.

Pintér Dániel Gergő