„Egyszerű gyermekből is lehet nagy alkotó, ha van elég bátorsága, hiszen a boldogsághoz bátorság is kell. Arany sok mindenben kipróbálta itt magát, de a saját útjára magának kellett rálépnie” - fogalmazott Keczán Mariann, irodalomtörténész, muzeológus a debreceni időszakos Arany-kiállítás kapcsán. „Magának kellett megtalálnia, mi is az ő igazi tálentuma – tette hozzá az irodalomtörténész. – Nem lett szobrász, festő vagy muzsikus, azonban az érdeklődési körében ott maradtak ezek a tevékenységek is. Az iskola lehetőséget ad arra, hogy egy tehetség kibontakozzon.”

Arany János 1833-1836 között tanult a Kollégiumban, azonban 1834-ben egy évre Kisújszállásra költözött, ahol segédtanítóként dolgozott. Onnan egy remek ajánlólevéllel tért vissza Debrecenbe. Nagy érdeklődést mutatott a festészet, szobrászat és színészet iránt is. 1836-ban Fáncsy Lajos és László József színitársulatához szegődött, amely azonban hamarosan feloszlott. A Bolond Istók második éneke a költő vallomásának tekinthető a debreceni évekről és a színészetről.

A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban 2017 májusában nyílt hasonló tárlat, melyen végig követhetőek Arany János életének legfontosabb állomásai. A Debreceni Református Kollégium Múzeumának díszkönyvtárában látogatható kiállításon olyan eredeti kéziratokat és dokumentumok tekinthetők meg, mint például a költő beiratkozási lapja. A versek, jegyzetek, legendás dokumentumok mellett a költő székét is kiállították. A földszinti iskolatörténeti kiállítás is számos Aranyhoz köthető tárgyat és dokumentumot mutat be: többek között a költő pipáját és Hatvani István professzornak címzett kéziratait.

A kiállítás február végéig hétköznapokon 10-16 óra között tekinthető meg. 

forrás: ttre.hu