Veres Péter áhítata – 1Jn 2,1–2.

Az áhítat előtt egy videót láttunk, amelyben a vadász szarvast lát – kitágul a pupillája, és tüzel. Aztán újabb és újabb szarvasfejek tűnnek fel a közelben, a vadász vérszemet kap, sorozatban dördülnek a lövések – s amikor közelebb megy, látja, hogy a Mikulás szánjába fogott rénszarvasokat lőtte halomra. Néha az ifjúsági munka is ilyen – belerakunk mindent, amit bírunk, és jobb esetben is bakot lövünk. Sok mindent tanulunk a konferencián, másképp megyünk haza – de mit kezdünk azzal, ha hibázunk? Hogyan dolgozzuk fel csalódásainkat? Isten ugyan segít elkerülni a hibákat, de mégsem kell félnünk, ha valamit nem tudunk elkerülni – van pártfogónk, a Krisztus.

Pécsi Rita előadása:

Vannak a nevelésben kikerülhető hibák: például a cinizmus. Egy kamasszal sose légy cinikus, mert hiába néz ki úgy, mint egy felnőtt, ő nem az. Súlyos sérülést okozhatnak neki cinikus megjegyzéseink, hiszen ő mindent magára vonatkoztat. A humor életmentő, eleven eledel, de negatív dolgokkal tilos viccelődni – vagy ha tesszük, akkor fizessünk ötven forintot az osztálykasszába, és év végén költsük a pénzt valami jóra. A negatív humor sokszor téveszt célt, és lefejezi azt, akit egyáltalán nem akartál megbántani.

Ki kísérhet egy másik ember az önkeresés útján? Kik vagyunk mi a kamasz önkeresési folyamatában? "Ha az új generáció nem néz fel ránk, akkor lenéz" – csak a hitelesekre képesek figyelni, mi volnánk e korszak terápiái, akik előttük járunk. „Nem az a baj, hogy a mostani kamaszoknak nincsenek példaképei. A helyzet ennél sokkal drámaibb: mi vagyunk azok" (Kálmán Attila). A legfontosabb nevelés az azonosulás, a minta.

Minden embernek elsősorban apára van szüksége. Az apa az Isten-kép alapja. A torz apakép torz Isten-képet okoz – a lelkésznek, a hitoktatónak fontos feladata, hogy olyan lelki apja legyen a gyereknek, mint amilyen Atyja neki az Úr. „A világ apák után kiált, természetes és afölötti életünkben is" (J. Kentenich). A gyerek olyan istent rajzol, amilyen az apja – Nike pólósat, szakállasat, szemüvegeset, ezt több kutatás is bebizonyította.

Isten az apákat felruházta számos tulajdonságával: nemzőképességet, az élet továbbadását adja az apának – ez nem allegória, ez valóság. Az apákról keveset beszélünk, különösen idehaza. Milyen legyen az apa, milyen tulajdonságait mutassa a mennyei Atyának?

Állandóság: az apa legyen kiszámítható az elvekben és a döntésekben. Minden embernek szüksége van legalább egy olyan emberre az életében, akiről pontosan tudja, milyen kérdésben hogyan nyilvánulna meg. De nemcsak a döntéseiben, a szeretetében is legyen szilárd: olyan nincs, hogy Istennel nem lehet beszélni, mert épp haragos kedvében van, vagy fáradt az egész napos munkától.

Mindenütt jelenvaló: az övéi jelen vannak az életében, és ő is jelen van számukra. Tudja, hányadikos a gyereke, hogy hívják a tanító nénijét, tudja nem felvenni a telefont, ha éppen csörög. Tud egész lényével a kamaszra figyelni. Egy kutatás szerint az apák átlagosan negyven másodpercet foglalkoznak egy nap a gyerekükkel – ők ezt nagyjából napi húsz percre saccolják, ennyinek élik meg azt a párszor öt másodpercet, amikor gyerekük kizökkenti őket tevékenységükből. „Apa, a szemeddel figyelj!" A lelkész apa és lelki apa is. A gyermek hároméves koráig az anyján lóg, aztán leszakad onnan, és az apja felé fordul mintáért. Fontos neki, hogy megközelíthető legyen az apja, figyeli, tanulja viselkedését. Ha ebben a korszakban az apja nem törődik vele, akkor a gyerek visszafordul az anyjához, az apja (és apjával együtt a férfiszerep) idegenné válik neki. Kamaszkorban azt szexualizáljuk, ami idegen – ha a kisfiúnak nem volt apamintája, problémái lehetnek a lányokkal.

Mindentudó: mindent tud, ami hatással van a gyerek életére, és bízik a gyermeke jóságában, küldetésében minden csalódás ellenére. Erős, felemelő szeretettel van mellette. Van, aki még ötvenévesen is az apjának igyekszik bizonyítani.

Bölcsesség: mérlegeli a gyermekére rótt terheket és követelményeket, és csak annyit vár el a gyerekétől, amit az adni bír – de azt számon is kéri tőle.

Szent: szent az, akiben az Isten tevékeny. Aki Atyja akaratát keresve él. Olyan személyiségre nem lehet kapcsolódni, aki áll, csak olyanra, aki maga is halad, mozgásban van. „Ha vízbe esel a csónakból, nem fulladsz meg, csak akkor, ha benne is maradsz." Ez hosszú távú magvetés – a látott példa beérési ideje huszonöt-harminc év.

Végtelenül igazságos és irgalmas: kérlelhetetlen igazságosság, becsület, egyenesség – magával szemben is. Nincsenek görbe útjai. MINDIG kész a megbocsátásra, a befogadásra. Mindannyian vágyunk az irgalmas Istenre.

Az isteni tekintély megtestesülése: a törvény szeretete a törvényhozó szeretetéből fakad.

Az életben való boldogulási képesség első mintája az apa – a merészséget az apától kezdjük el tanulni, ahogy a feladatvállalást is. Az újrakezdés, a felállni tudás is tőle jön, igazodási pont nekünk. (Hogy mertél erre vállalkozni? Ő az én apám!)

Hiányzó vagy torz apakép esetén az apakép pótlása nem az anya feladata, még válás esetében sem! Az anya maradjon anya, és igyekezzen a környezetében jó apamintákat találni (a doktor bácsiban, a tűzoltóban, a tanár úrban, a lelkészben). Az anya nem lehet apa, de nem azt jelenti, hogy nincs rá szükség. Az anya egészíti ki, teszi egésszé az apaképet. A torz apakép hosszan tartó krízist, válságot okoz. Lehetséges kiemelkedni belőle, de mindenképp traumatikus élmény.

Az apa nélküliség kálváriáját Josef Kentenich is megjárta – az ő pedagógiájával ismerkedtünk. Sokat foglalkozott szülőneveléssel, pedig nem is ismerte apját, aki nevére sem vette, és ötéves korában anyai nagyapja is meghalt. Anyja nem tudta eltartani, cselédnek ált, Kentenich pedig árvaházba került. Mély krízise kezdődött, nem volt képes kötődni – pedig ez a képesség tanulható. Kentenich teljes lelki magányban nőtt fel, senkihez nem tudott kapcsolódni. A kötődési zavar pszichoszomatikus betegségekben is megmutatkozott – gyenge fizikuma miatt nem javasolták misszionáriusnak. Amikor személyes, élő hitre jutott, ez a betegsége, amelynek rohamai sokszor ágyba kényszerítették, elmúlt – később Dachauba internálták, ahonnan ép fizikummal jött haza. Számos kálváriát élt át, Európából is kiutasították. Egyszer megkérdezték őt, mi volt számára a nehezebb megpróbáltatás, Dachau vagy a száműzetés Európából. Ő azt felelte: az volt a legnehezebb, hogy apa nélkül nőtt fel. A jóság és erő együttes átéléséhez apa kell.

Most egy apa nélküli, személytelen tömegtársadalomban élünk, és kapcsolódási problémáink vannak. Mindebből sok pszichoszomatikus betegség fakad – az apaszomj meglátszik, például a légszomjban.

Látható, milyen fontos lelki apának lenni, nevelt nevelőnek. Olyasvalakinek, akinek belső tekintélye, kisugárzása van, aki meri saját magát adni, mer szeretni. Akinek jó a közelében lenni. Aki szeret, Isten erejében áll, Isten ereje járja át és építi őt fel. A nevelés ez az erő, ez a „nagyobb szeretet". Ez a nagyobb szeretet fájhat is – a nagyobb szeretet az, amikor a másikat valami ellenére is szeretem. A nehéz ember mindig Isten ajándéka, aki azt akarja vele, hogy erősebb legyél általa, és a szereteted belső magva erősödjön.

A nevelt nevelő módszere: megkeresem magamban a bizonytalankodó diákom nehézségét, azt, amivel ő küzd, és ami engem zavar. Amikor ő rendetlen, megnézem, hogy az én életemben mi rendetlen, és először megharcolom a magam nehézségét. Imádkozom, teszek érte, és lendületbe jön az erő, amivel rászólhatok a növendékemre. Az viszont veszélyes, ha elkezd ízleni önmagam tagadása, mondván: "ó, én is gyarló ember vagyok..." Ez rosszabb, mint a bűn, mert gyengíti a személyiség magját. A nagyobb szeretetért harcolni kell: tudnom kell, hogy bennem erő van, erő lakik, az Isten ereje.

Akivel nekem nehéz, ahhoz odafordulok, de nem engedem magamhoz jönni az ő negatív áramlatát, nem hagyom, hogy lehúzzon, hanem azt mondom neki: szeretlek. Ez nem kedvesség, hanem erő. „Szeretlek, te buta." Itt a belső folyamat a fontos – „coolnak" maradni, odafordulni, akkor is, ha fáj. Ez a szeretet létrehozza az Istennel való kapcsolatot. Itt a kapcsolatba belelép az isteni erő. Ez a növekedés lesz a nevelő nagysága. Tréningvezetőnk az erősebb szeretet útján az Isten. Ő a segítség a belső növekedésben, a nevelővé válásban.

Lejegyezte: Bagdán Zsuzsanna