„Amikor Isten rabul ejt és felemel!” – ezt a címet adtuk a nemzeti ünnepünkön megtartott alkalmunknak. A helyi református lelkész, Pótor László rövid igei köszöntése után Dr. Molnár Róbert tett bizonyságot hitéről a hallgatóság előtt. Emberi fénylő magasságokból, szörnyű mélységekbe vezetett az útja, míg rátalált Istenére, Jézus Krisztusra. Hallhattuk, és talán kicsit át is élhettük, hogy hogyan ment tönkre egyik pillanatról a másikra egy fiatalon komoly politikai-közéleti karriert befutott ember élete. Ugyanakkor azt is átélhettük, hogyan ölelte át az Isten az ő szeretetével, és hogyan mentette ki a bűn sarából.

Őszintén állt ki elénk, vallotta be bűneit és vallotta meg azóta töretlen hitét. Hitetlenül sodródott az árral, és olyan mélységekbe került, melyből csak Jézus Krisztus érte is kiontott vére segíthette ki. Az Isten felé megkeményített szíve, mely ellenkezett minden hívásra, tartotta távol az igazság útjától. Aztán egy evangéliumi csendeshét gyökeresen megváltoztatta az életét. Feleségével együtt a hóban, térdre borulva kérte az Úr szabadítását. Miután átadta életét Megváltójának, Jézusnak, teljesen újjászületett. Azóta átélhette a házasság igazi szentségét és értelmét, átélhette az Isteni csodát, mely három gyermekkel ajándékozta meg. Fontos életvezető Ige számára: „légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, hitben, a tisztaságban!” (1Tim.4:12) Hangsúlyozza is, hogy áldást csak így kaphat az ember. Másképpen csak kerülőutak vezethetnek el a boldogsághoz, ha egyáltalán eljut az ember odáig.

Nagysikerű könyvében (Egy politikus, akit rabul ejtett az Isten) leírja azokat a megrázó történeteket, melyekbe belesodorta az Ó embere, mindemellett Jézus szabadító erejéről is ír. Mélységek és Mennyei magasság, sírás és felemelő öröm. Ez található a tanulságos írásában és ezekről számol be mindenhol, ahová meghívják.

Az alkalom végén Balkánszky Viktor szervező köszönte meg, hogy elfogadta a nyírmeggyesi reformátusok meghívását és kívánt családjára, életére, polgármesteri munkájára bőséges áldást. Majd együtt kértük mindannyian a Himnuszt elénekelve: „Isten, áldd meg a Magyart…”, nemzetünk sorsának jobbra fordulását.

Ezután lehetőség nyílt a szeretetvendégség közben vendégünk könyvének dedikáltatására, vele való mélyebb beszélgetésre. A vendégsereg pedig az asszonyok által készített finomságok fogyasztása közben elmélkedhetett el az elhangzott bizonyságtételen, mely jó példa lehet számunkra. Hiszem, hogy mind a hitvallásában, mind a könyvében mindenki megtalálhatja a saját életét is. Végül pedig csodálatos volt látni, hogy Istenünk segítségével a gyülekezet munkája gyümölcsöző volt ezen az októberi napfényes délutánon…

Balkánszky Viktor