A világon az első angol nyelvű kormányként Michigan vezetése törölte el a halálbüntetést. 2012. júniusi adatok szerint 15 állam teljesen elhagyta (köztük Alaska, Hawaii, Illinois, Iowa, Maine, Michigan, Minnesota, New Jersey, North Dakota, Rhode Island, Vermont, West Virginia, Wisconsin), további kettő pedig alkotmányellenesnek mondta ki (New York, Massachusetts), így nem alkalmazza a halálbüntetést. Connecticut és New Mexico is csatlakozott nemrégiben a legfőbb büntetést eltörlő államok sorához, igaz, nem visszamenőleges hatállyal, azaz a már jogerős ítéleteket végrehajtják. A protestáns egyházak többsége ellenzi a halálbüntetést.

Az alábbiakban Dick Otterness, az Amerikai Református Egyház hazánkban élő missziói munkatársának összeállítását közöljük, amelyben három testvéregyházunk álláspontjáról ad áttekintést.

Amerikai Református Egyház

Testvéregyházunk (RCA) a 2000. évi zsinatán hét érvet sorakoztatott fel, amelyek az egyház halálbüntetés elleni álláspontját alátámasztják:

A halálbüntetés összeegyeztethetetlen Krisztus lelkületével és a szeretet etikájával. A szeretet parancsa nem tagadja az igazságot, de érvényen kívül helyezi a bosszút és megtorlást, mint indítékot, arra késztetve minket, hogy a megváltás, helyreállítás és regeneráció jegyében gondolkodjunk. Krisztus, aki visszautasította a parázna asszony megkövezését, tőlünk is azt várná, hogy együttérzéssel, és ne bosszúval szóljunk a világhoz.

A halálbüntetés elrettentő hatása kétséges. A halálbüntetés visszatartó erejének érve feltételezi a bűnelkövetőről, hogy ésszerű, költség-haszon jellegű elemzésbe bocsátkozik, mielőtt egy gyilkosságot elkövetne. A legtöbb gyilkosságot ugyanakkor felindulásból, illetve drog vagy alkohol befolyása alatt követik el. Ez nem mentesíti az elkövetőt a bűncselekményért viselt felelőssége alól, de rámutat arra, hogy a legtöbb esetben a halálbüntetés nem működik elrettentő eszközként.

A halálbüntetés társadalmi egyenlőtlenséghez is vezet. Számos, 1965 óta készült tanulmány kimutatta, hogy az etnikai szempont meghatározó szerepet játszik abban, hogy valakit halálra ítélnek-e vagy sem.

A halálbüntetés olyan módszer, amely magában hordozza a jóvátehetetlen tévedés lehetőségét. Az ártatlanul halálsorra kerülő vádlottak növekvő száma világos jele annak, hogy a halálos ítélet kimondásának folyamatában alapvető hibák lehetnek – olyan hibák, amelyeket az ítélet végrehajtását követően nem lehet jóvátenni.

A halálos ítélet nem vesz tudomást a szervezeti és társadalmi bűnről. Ezek a tényezők csökkenthetik, ha nem is szüntetik meg az egyén felelősségét. De a társadalomnak is van némi felelőssége abban, hogy erőfeszítést tegyen és forrásokat biztosítson az ilyen viselkedést támogató feltételek megváltoztatására.

A halálbüntetés állandósítja a bosszú és megtorlás logikáját. Az állam, a társadalom egyik szereplőjeként, nem válhat az egyének bosszúállójává; nem tarthat igényt a tekintélyre, hogy az isteni igazságnak a bosszúállás eszközeivel tegyen eleget.

A halálbüntetés figyelmen kívül hagyja a helyreállítás (rehabilitáció) gondolatát. A keresztyén hitnek nem a megtorlással, hanem a megváltással kellene törődnie. Minden olyan módszer, amelyik a megbocsátás és a megváltásba vetett remény előtt elzárja az utat, nem állhatja ki a keresztyén hit próbáját.

Amerikai Presbiteriánus Egyház

Az Amerikai Presbiteriánus Egyház (PC USA) zsinati ülésein nemcsak a halálbüntetés kérdése, hanem a bebörtönzött emberek ügye is rendszeres téma. Az elmúlt negyven évben a témával kapcsolatos jelentősebb állásfoglalásokat 1959-ben, 1977-ben és 1978-ban adta ki testvéregyházunk legfelsőbb testülete.

Az 1959-ben ülésező 171. zsinat, hangot adva meggyőződésének, hogy „a halálbüntetést nem lehet hallgatólagosan sem elfogadni a Biblia értelmezését követve, amelynek alapja Isten Jézus Krisztusban kijelentett szeretete", arra szólította fel a keresztyéneket, hogy „a gonosztevők megváltását és ne a halálát keressék". A zsinati határozat kifejtette, hogy „a halálbüntetés brutalizálja azt a társadalmat, amely felette hallgatólagosan szemet huny".

Ugyanez a zsinat az 1977-ben tartott 189. ülésén konkrét ajánlásokkal fordult az egyháztagokhoz. Arra hívta őket, hogy tegyenek meg mindent a már letartóztatásban lévők ítéletének végrehajtása ellen, akadályozzák meg a legsúlyosabb büntetési tétel újbóli bevezetését ott, ahol ezt mérlegeli az állam. Illetve dolgozzanak az igazságszolgáltatás rendszerének javításáért, hogy az kevésbé radikális eszközök igénybevételével kezelje azoknak az embereknek a sorsát, akik önmagukra és a társadalom biztonságára és jólétére komoly veszélyt jelentenek.

Észak-Amerika egyik legnagyobb protestáns egyháza a rákövetkező évben egyenesen úgy fogalmazott, hogy „a halálbüntetés a bosszúállás kifejezése, ami ellentmond Isten kereszten kinyilvánított igazságosságának".

A PC USA a későbbiek során több alkalommal is megerősítette álláspontját. 2000-ben, majd tíz évre rá újból azonnali moratóriumot követelt a halálbüntetés végrehajtására, valamint felhatalmazta a zsinati tanácsost, hogy az USA elnökénél, a kongresszusi tagoknál, a kormányzóknál egyes esetekben közvetlenül is közbe járjon.

Krisztus Egyesült Egyháza

A Krisztus Egyesült Egyháza (United Church of Christ – UCC) formálisan először 1969-ben szállt szembe a halálbüntetéssel, ekkor fogalmazta meg álláspontját, amit számos alkalommal megerősített azóta. A zsinat 2005-ben hozott határozatában a közjó támogatására hívott fel, ami az Amerikai Egyesült Államok alapeszméje. A UCC álláspontja a gyilkolás tekintetében egyöntetű: akár az állam, akár az egyén hajtja végre, erkölcsileg elfogadhatatlan. A UCC alkotó egyházai és gyülekezetei a halálbüntetés elleni küzdelem legaktívabb tagjai.

Európai Protestáns Egyházak Közössége

Az európai protestáns egyházak, ahogy ernyőszervezetük, az Európai Protestáns Egyházak Közössége is, elismerve, hogy az egyház álláspontja a történelem során változott, egyöntetűen ellenzik a halálbüntetést mind elvi, mind gyakorlati szempontból, mint ami az evangéliummal és élethez és méltósághoz való alapvető emberi joggal is ellentétes (különös tekintettel az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 5. cikkelyére). Az egyházak egyben támogatják az ENSZ 2007-es moratóriumát a már meghozott ítéletek végrehajtására. A Németországi Protestáns Egyházak (EKD) illetékes püspöke 2010-ben úgy fogalmazott, hogy „minden kivégzés eggyel több a megengedhetőnél". A keresztyén hit szerint ugyanis minden egyes embert megillet az elidegeníthetetlen méltóság és az életre való jog. Schindehütte szerint a „keresztyén meggyőződésnek le kell győznie a bosszúvágyat."

 

Skót Egyház

A Skót Egyház zsinata 2008-ban foglalkozott a kérdéssel, és az Egyház és Társadalom Bizottság által készített tanulmány alapján a következő határozatot hozta: „Az emberek által alapított és működtetett igazságszolgáltatás sohasem lehet mentes a tévedéstől és önkénytől. A halálbüntetés ellentmond az Emberi Jogok Európai Konvenciójában rögzített élethez való joggal, a halálbüntetés lehetősége pedig nyilvánvalóan nem tudott gátat szabni a gyilkosságnak, a háborús bűnöknek és népirtásnak. A halálbüntetés brutalizálja azt a társadalmat, amelyik alkalmazza azt, és a komoly bűncselekményekre léteznek alternatív büntetési tételek, amelyekkel a helyreállítás és rehabilitáció is megvalósíthatók. A halált büntetésként kiszabva korlátozzuk Isten megváltó munkáját e földi életben, azt a munkát, amit Jézus Isten együttérzését kinyilvánító életével és az erőszakmentességről szóló tanításával példázott. Ezért a Skót Egyház kijelenti, hogy a halálbüntetés mindig és teljességgel elfogadhatatlan, és nem szolgálhat válaszul még a legszörnyűbb bűntettekre sem. Az egyház egyben elkötelezi magát arra, hogy más egyházakkal és társadalmi szereplőkkel előmozdítsa ezt az értelmezést, elutasítsa a halálos ítéletek kimondását és végrehajtását, valamint előmozdítsa a halálbüntetés eltörlését világszerte."

Külügyi Iroda, Dick Otterness összeállítása alapján