Az otthonukat elhagyott emberek végigkísérik hitünk történetét: az izraeliták a pusztában, Naomi Moáb földjén, a maradék lakosság Babilonban, Ruth Izráelben. A Szentírás újra és újra arra tanít bennünket, hogy gondot viseljünk a jövevényekről, az idegenekről, az özvegyekről és az árvákról.

A Szíriában és az egész világon jelen lévő nyugtalanság ismét előtérbe hozta ezt az ügyet, mikor szíriai testvéreinknek menekülniük kell a hazájukban lévő erőszak elől. Megremegünk a bejrúti, a párizsi és a bagdadi erőszakos támadások hallatán. De a Biblia arra szólít bennünket, hogy ne féljünk.

Keresztyénként felelősségünk ajtónkat megnyitni, valamint törődést és menedéket nyújtani azoknak a menekülteknek, akik biztonságos helyet keresnek. Nem hagyhatjuk, hogy a félelem és a terrorizmus retorikája visszatartson bennünket attól, hogy vendégszeretetet gyakoroljunk a szükségben lévők irányában.

Ez a hozzáállás aligha jelent újdonságot az Amerikai Református Egyházban. Már az 1993-as zsinati jegyzőkönyvben is az alábbit olvasom:

A Biblia egyik legerősebb motívuma Isten szeretete a velünk élő idegenek, a kapunkon belüli jövevények felé. Őket Isten megmentette, gyógyította és felemelte a hit példájaként és a mélyről jövő szeretet jeleként... Miképpen Isten Krisztusban az ő mennyei családjába hívta be az elidegenedett emberiséget. Az Szentírás azt tanítja a keresztyéneknek, hogy a jövevényekre, akikkel találkoznak, felebarátként és családként tekintsenek.

Az Amerikai Egyházak Ökumenikus Tanácsának véleményét erősítem meg, amikor arra hívom választott tisztségviselőinket, hogy ne legyenek a félelemkeltésben cinkostársak. Szívet megindító arról hallani, hogy Kanada 25 000 szíriai menekültet fogad be az év végéig. Arra bátorítom az amerikai állami és szövetségi vezetőket, hogy hasonlóképpen cselekedjenek. Ezen menekültek elutasítása, emberiességük és a róluk való gondoskodásunk keresztyéni kötelezettségének elutasítása.

Továbbra is támogatom és imádkozom a békéért nemcsak Szíriában, hanem az egész világon. Imádkozom, hogy ne engedjünk annak a hisztériának, ami minden egyes terrorfenyegetéssel növekszik. Imádkozom, hogy a félelem ne árnyékolhassa be Isten elhívását, hogy törődjünk a közöttünk lévő jövevényekkel. Mindezek után, ahogy előre tekintünk az adventi időszakra és Jézus születésére, emlékezzünk arra, hogy Jézus maga is elhagyni kényszerült otthonát egyszer – egy gyermek szüleivel a sötét éjszakában menekült, és Egyiptomban keresett menedéket.

Mert Istenetek... szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki. Szeressétek hát a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban! (5 Móz 17-19)

Együtt egy közös ügyért,

Tom De Vries,
RCA főtitkár

Amerikai Egyházak Ökumenikus Tanácsa (AEÖT) 1950-ben alakult testület, mely vezető hangot képvisel az amerikai keresztyének ökumenikus közösségében. Az AEÖT 37 tagegyház alkotta közösségét a protestáns, anglikán, ortodox, evangéliumi, történelmi afro-amerikai és más egyházak széles köre alkotja, mely több mint 100 000 helyi gyülekezetben élő 45 millió egyháztagot foglal magába. Nemrég kiadott nyilatkozatukban vendégszeretetre és gondoskodásra buzdítanak:

„Szeressétek hát a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban!" (5Móz 10:19)

Miképpen a Szentírás egyértelműen arról ír, hogy felelősségünk a menekültekről való gondoskodás, az Amerikai Egyházak Ökumenikus Tanácsa támogatja az Amerikai Egyesült Államok vendégszeretetének kiterjesztését az elmúlt években a szíriai erőszak és felfordulás elől menekülőkre.

Azt a fajta hisztériát – függetlenül attól, hogy mennyire közvetett –, ami nemzetünk körében a lehetőségekkel kapcsolatban alakult ki, miszerint a szír menekültek potenciális terrorfenyegetést jelenthetnek, helytelennek valamint szerencsétlennek tartjuk, és sérti azon képességünket, hogy meglássuk más országokban élő testvéreink emberi mivoltát.

Nemcsak nekünk kötelességünk imádkoznunk és felszólalnunk a békéért Szíriában és minden ott élőért, hanem mindenkinek, de súlyosan tudatában vagyunk annak, hogy sok szír keresztyén közvetlenül is kötődik tanácsunk tagegyházaihoz és sokan közülük szenvedtek és vesztették életüket az országukat elborító tűzvészben.

Arra buzdítjuk a kormányzókat és a többi felelős vezetőt, hogy ne legyenek a félelemkeltésben cinkostársak. Kezeljük az ügyeket a helyükön és emlékezzünk, hogy miközben a terrorfenyegetettség igazán valós, társadalmunkat továbbra is elborítják olyan más veszélyek, mint a közlekedési balesetek, fegyverrel és kábítószerrel való visszaélés, amelyek még több áldozatot követelnek. Most van itt annak az ideje, hogy menedéket és nyugalmat biztosítsunk a szükségben lévő szíreknek, mert „aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet." (1János 4:8)