– Hogyan körvonalazódott ez az ünnepség?

– Lassan már fél éve annak, hogy elindult a Református Telefonos Szeretetszolgálat, mely felvállalta azt, hogy péntekenként fogadja a hívásokat azoktól, akik bajban vannak, Kolozsvárról vagy éppen máshonnan. Bebizonyosodott ugyanis, hogy nemcsak Kolozsváron vagy Kolozsvár környékéről keresnek meg bennünket, hanem Magyarországról, Németországból vagy az USA-ból is segítségért fordulnak hozzánk.

Azon kívül, hogy péntekenként ügyeletet tartottunk munkatársaimmal vagy az önkéntesekkel, alternatív tevékenységeink is voltak. Ez a szeretetvendégség is egy ilyen tevékenység.

Örülök, mert városi elöljárókat, egyházi főméltóságokat láthattam majdhogynem egymás mellett ülve hajléktalan emberekkel, kisnyugdíjasokkal, nagycsaládosokkal. Együtt ünnepelhetünk, örvendhetünk, hangolhattunk karácsonyra, ami nagyon fontos és szép dolog.

A szeretetszolgálat pont ezért vállalta fel ennek az estnek a megszervezését, mert úgy látjuk, hogy ez a mi célkitűzéseinknek egy nagyon jó keresztmetszete: lehet segíteni, hogy az adventi időszakban egymással és persze ennek az ünnepnek a nagyságával, a nagyszerűségével méltóképpen készülhetünk.

– Hogyan tudtátok a szükséges anyagiakat előteremteni a mai estéhez?

Mi is év végét zárunk, az elszámolásnál kiderült, hogy maradt pluszban pénzünk, és ezt szerettük volna valami nemes célra fordítani. Ennek megfelelőnek bizonyult ez a szeretetvendégség. Sőt, ezen felül közel még annyi összeggel támogatott minket néhány vállalkozó, mint amennyi a kasszában maradt.

– A támogatók szigorúan Kolozsvárról kerülnek ki, vagy máshonnan is vannak?

– Máshonnan is vannak, például egy marosvásárhelyi hentes, aki Vásárhelyről hozta a húst, vagy egy bonchidai mézespogácsás is akadt a támogatók között.

– Hogyan értesítettétek azokat, akik nem a gyülekezethez tartoznak, például a hajléktalanokat?

– Folyamatos kapcsolatban vagyunk civil szervezetekkel, akiktől segítséget kértünk, illetve van a protestáns teológiai intézetnek is egy hétről-hétre működő hajléktalan missziója. Ezeket a nagyon jártas embereket kértük meg, hogy keressék meg a városnak azokat a zugait, ahová nem biztos, hogy eljut a szeretetvendégség híre.

– Sikerül-e az ételen kívül lelki táplálékot is adni ezeknek az embereknek?

– A program tartalma adja: klasszikus zenével kezdtük, aztán felolvasóestet hallhattunk, itt volt Kozma Zsolt professzor úr, teológiai tanár, nyugalmazott lelkipásztor, utána vacsora és a Tálentum együttes egy fantasztikusan szép keresztyén, karácsonyi zenecsokorral készült.

Mi felkészültünk arra, hogy ha 500 ember jön el, akkor is midenki fog meleg ételt kapni, ezen kívül 300 ember személyre szabott csomagot fog kapni. Nyilván ezeken túl nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy lelki többletet kapjanak, mert ettől advent az advent, nem a töltöttkáposztától.

– Tervezitek, hogy Kolozsváron túlra is terjeszkedtek a szeretetszolgálattal?

– Egyelőre azt szertnénk megtartani, hogy amit felvállaltunk, betartsuk. Egy biztos: miután egy év lejár, semmi többet nem akarunk bebizonyítani, minthogy erre valóban szükség van.

Egy év után egy új mérföldkő kezdődik, hogy milyen irányba indulunk el, nem tudom, de vannak elképzeléseink: zöld telefonszám, időben, helyben való terjeszkedés, és szeretnénk nem csak pénteken működni.

Nagyon merész vagy pimasz dolog azt állítani, hogy valami nagy dolog lesz, de egy év múva még jobban, még hatékonyabban akarunk működni, és ha az Úr is úgy akarja, akkor terjeszkedünk, ha pedig nem, akkor maradunk Kolozsváron.

– Milyen a kapcsolatotok más megyékben tevékenykedő szeretetszolgálatokkal?

– Egy-egy eset megoldhatatlan közreműködés nélkül. Ha például jön egy katolikus néni, és lelkigondozót kér, akkor megkerülhetetlen az, hogy bemenjünk a katolikus esperesi hivatalba vagy a plébániára, ahová tartozik, és megkérjük a plébánost vagy a főesperest, hogy gondozza ezt az asszonyt. Együttműködünk a polgármesteri hivatallal, főleg szállásolás és hajléktalankérdésekben.

Más megyékkel a kapcsolatunk még nem annyira virágzó, még nem bontakoztunk ki annyira, azonban vannak önkénteseink, akik más megyéből jelentkeztek ide: itt van például egy szucsági ember vagy egy marosvásárhelyi asszony, aki csak a szeretetvendégség miatt jött el ide segíteni. Van egy kocsárdi asszony is, aki elvállalta, hogy megteszi ezt a nagy utat, csak azért, mert hallotta, hogy a szeretszolgálat szervez egy ilyen estét. Ez már egy jó jele annak, hogy vannak kapcsolatembereink.