Kéthetes eső volt – kezd bele Fekete Lászlóné Sárika néni hihetetlen elbeszélésébe. – Ötvenhárom éve lakom itt, mióta férjhez mentem, de ilyet még sosem láttam – folytatja, miközben udvaráról a szomorú látványt mutatja. Néhány hete még kétszer ekkora volt a kertjük, de betemette a dombról lecsúszó föld. A vándorló hegyoldal magával visz fát, kerítést és folyómedret is. Így esett meg, hogy a patak most tíz méterre megszokott medrétől, Sárika néni kertjének közepén csörgedezik. És ez még csak a dráma kezdete.

A Borsod megyei Abaújvár a Hernád partján fekszik, Miskolctól hetven kilométeres távolságban, északkeleti irányban. Az Abaúj-Hegyközi kistérség kétszázötven fős települése az Árpád-házi királyok idejében megyeszékhely volt, területén Aba Sámuel földvárat építtetett, mely a mai napig megtalálható. Zsigmond király Perényi Péternek adományozta Abaújvárt, és a közben reformátussá lett földesurat az általa újjáépíttetett templomban temették el. A dimbes-dombos település jelentősége a középkor óta csökken. 1920-tól határfalu, a Hernád túloldalán már Szlovákia. 

Sárika néni behív minket nyári konyhájukba, s férjével, Laci bácsival, aki tizenhárom évig volt az újvári gyülekezet gondnoka, felváltva mesélnek falujukról: "Sok az öreg, a fiatal és középkorosztály is városokba költözött munka után. Gazdálkodással itt már alig foglalkozik valaki, csak pár disznót tartanak a faluban." A munkanélküli viszont sok. Bezárt az óvoda és az iskola, csak egy szociális konyha működik a faluban. "Négy unokám van, a legkisebb még csak középiskolás – mondja Sárika néni. – Őt is csak hétvégenként látjuk, Sárospatakon tanul."

"Hanem azért a házak nem maradnak gazda nélkül. Megveszik őket a pestiek és a szlovákiaiak – mondja Laci bácsi. Egy külföldi vállalkozó már tizenhetet felvásárolt, nyaralókat alakított ki bennük. – Azt beszélik, néhány éven belül híd épül a Hernádon, ami összekötheti a zempléni hegyek közé eldugott települést Kassával."

Istentisztelet az istállóban

Nyári vasárnap délelőtt van, valamivel tíz után. Fél órája érkeztünk meg a hidasnémeti vasútállomásra, onnan Göncön és Zsujtán át jöttünk autóbusszal. Már messziről megpillantjuk Abaújvár templomát. Egy dombon áll, a kanyargós út bal oldalán tűnik fel, mire beérünk a falu szélére, és leszállunk a buszról, már eltűnik, majd az öreg országút jobb oldalán találjuk. A templomkertbe betérve zárva találjuk Isten házának ajtaját. Hiába hallgatózunk, nem hallunk odabent éneket, sem emberi szót, pedig az istentisztelet már elkezdődött. A templommal szemben lévő porta a parókia. Két épület áll rajta, egyik a lelkészlak, másik a gyülekezeti terem. Utóbbiból Tóth István lelkész hangja hallatszik. Felesége, Tóth Viktória – aki a szomszédos Pányok és Zsujta lelkésze – mutatja be nekünk később Sárika nénit is.

"Mi történt a templommal?" – kérdezem ebéd közben a lelkészt. "Ez egy gótikus műemlék, az egyik Árpád-kori templom helyén épült annak köveiből. A hajó és a szentély falait freskókkal díszítették Perényi Péter megrendelésére. – Majd miután legkisebb fiukat megetette, így folytatja: – Miután a falu református lett, a sekrestyét lebontották, a freskókat bemeszelték. Csak 1912-ben találtak rá a fehér szín alatti értékes festmények egy darabjára."

"1997-ben kezdtek hozzá a rossz állapotú templom felújításához – veszi át a szót felesége. – Akkor jöttek rá, hogy a beázott épület falain 520 négyzetméternyi, páratlan lelet található, a magyarországi gótikus festészet emlékei. A legértékesebb Szent Bertalan vértanút ábrázolja." A templomot akkor kiürítették, a falakat vizesedést gátló lapokkal szigetelték, de több munkára az állami műemlékvédelemnek nem volt és azóta sincs pénze. Tizenhárom éve áll üresen, belseje felásva, a padok egy tanyán, lassan az enyészeté lesznek. Tizenhárom éve az istállóból kialakított teremben találkozik a gyülekezet vasárnaponként, azóta csak kétszer tartottak istentiszteletet a templomban. 2004-ben, mikor a pányoki gyülekezettel együtt ünnepelték négyszáz éves évfordulójukat, majd idén június 23-án. Ezúttal a faluért imádkoztak. Olyan katasztrófa szakadt Abaújvár nyakába, amelyhez hasonlóra senki sem emlékszik.

Mozog a föld

Május végén özönvízszerű eső hullott az országra. Napokon keresztül esett, és Abaújvárt sem kímélte az időjárás. A sok csapadék annyira átáztatta a talajt, hogy az több helyen mozgásba jött. „A talaj vízzel telítődik, elveszíti kohézióját, és a homokos réteg lecsúszik az agyagon.” A jelenséget suvadásnak nevezik, tudtuk meg Németh Csaba geotechnikai szakértőtől. Ezek okozták a legnagyobb károkat. 

Előbb a falu határában csúszott meg a talaj, majd a Feketéék kertje fölötti domboldal suvadt meg. A domb tetején lévő vendégház udvara néhány nap alatt lépcsőzetesen lecsúszott a patakba, szinte teljesen elzárta a víz útját, Sárika néni kertjében egy méter mély tavat alakított ki. Anyagi támogatásra nem számíthatnak, közmunkások segítenek a veszélyessé vált fák eltakarításában. Az idős néni nem türelmetlen, ahogy mondja: „Először azon segítsenek, akinek elveszett a háza.”

A földcsuszamlás miatt repedeznek a házak, több nyaraló életveszélyessé vált, és a patakon átívelő híd támfala is repedezik. A templom közelében is megsuvadt a föld. A csúszás következtében eltűnt az egyik ház hátsó udvaráról a csűr és a diófa. „A tulajdonost két nappal azelőtt temettük el” – jegyzi meg a lelkész, miközben a csűr maradványait nézzük a nemrég kialakult szakadékban.

A földmozgás csak lelassult a száraz és napos időjárás hatására, de megállításához szakszerű beavatkozás kell. Németh szerint a föld ott is megszakadhat, ahol most még nem látszanak repedések. A szakértői becslés alapján kétszázmillió forintra lenne szükség a suvadások megállításához, erre sem a helyi önkormányzatnak, sem a megyének nincs pénze. „A falu pályázott a belügyminisztérium támogatására” – mondja Fazekas István önkormányzati képviselő, aki egyben a gyülekezet gondnoka is. Ha sürgős beavatkozás nem történik, a suvadás hamarosan eléri a kultúrházat, az Új Vár Klub épületét és a műemlék templomot is.

Ember, küzdj!

"Hiszem, hogy ennek a környéknek lesz felemelkedése" – mondja minden nehézség ellenére a lelkésznő. Mi pedig a parókia tornácán ülve, élményeiket és terveiket hallgatva, hiszünk nekik. Tíz éve szolgálnak Abaújvár, Pányok és Zsujta gyülekezeteiben. A megújulás igazi motorjai ők. Evangelizációt szerveznek, bekapcsolódnak a falvak életébe, az idei Szeretethíd keretében a földvárat csinosították. Majd folytatja: "Az Úr áldása rajtunk van, példánk ragadós."

Néhány éve alakult az Abaújvár Jövőjéért Egyesület, célja a vár megmentése, a hagyományápolás. Az egyesület hozta létre az Új Vár Klubot, hogy a fiatalok találkozhassanak valahol. „Összefogásból teremtettük meg, gyakorlatilag nulla forintból” – mondja Mestellér János, az egyik tag. A katasztrófa okán pedig gyűjtést szerveznek a károk rendbehozataláért.
"Egymásra vagyunk utalva – folytatja felesége gondolatát Tóth István. – Olyan helyen élünk, ahová más kirándulni jár. De ha boldogulni akarunk, össze kell fognunk. Együtt sokkal többre jutunk."

A lelkészházaspár tele van tervekkel: szeretne egy közösségi épületet és egy konferenciaközpontot is létrehozni Abaújváron. Ezzel munkahelyeket teremtenének a faluban, és a fiatalokat is lefoglalnák. Pályázaton nyertek pénzt, de a templom felújítását is szeretnék folytatni. Ehhez lendületet ad nekik a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által szervezett Jótékonysági bál a sanyarú sorsú műemlékekért, melynek bevétele egy műemlék felújítását segíti. A végső győztesről a vendégek szavaznak. „A bál során a jelölteknek módjuk van a bemutatkozásra” – árulta el Okrutay Miklós, az egyik szervező. „Idén ebben az abaújváriak kiemelkedtek a pályázók közül, színes, középkori forgataggal idézték meg a pusztuló freskó készítésének korát, egyszersmind olyan közösségi összefogásra mutatva példát, ami nem csupán a báli támogatással megújuló freskótöredék, hanem a teljes templom helyreállításának záloga lehet.”

A vonaton

Már Budapest felé utaztunk a vonaton, elhagytuk Füzesabonyt is, de gondolataink nem bírtak elszakadni Abaújvártól. Ebben a nehéz helyzetben lévő faluban tapintani lehetett, hogy valami mozgásba lendült. Abaújvár drámai hős. Vagy diadalmaskodik a nehézségek felett, és akkor felvirágzik, vagy tragikusan elbukik. Hogy hová fejlődhet a falu, az a lakóin is múlik, hisz életet csak ők vihetnek bele. De a süllyedéstől szélesebb körű – állami és civil – összefogásnak kell megmentenie, mert az abaújváriaknak nincs pénzük, hogy a suvadást megállítsák. Ők mégsem félnek, hogy a falu eltűnik a történelem süllyesztőjében, mert hitük szerint Istenben bíznak.

Feke György

(A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2010. július 18-i számában.)

Kapcsolódó cikk: Vár-nap Abaújvárért