Jézus, mielőtt visszatért a Mennybe, egyetlen dolgot kötött tanítványai lelkére: tegyetek tanítványokká minden népeket. Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvben nyomon kísérhetjük, hogyan lép ki az evangélium üzenete a provinciális keretek közül, lépi át Palesztina határát és jut el az akkori világ végső határáig, Rómába. A folyamat nem volt egyszerű, hiszen az üzenet a zsidó kultúra világából indult, de terjedése közben számos népet szólított meg. Az arámi helyett görögül fogalmazták meg, majd eljutott a latin világba. Az egyháztörténelemből megismerhetjük Jézus üzenetének további terjedését, hogy hogyan fogalmazódott meg ismét ugyanaz az üzenet, ahogyan újabb nemzetekhez jutott el, addig ismeretlen keretek között. Az evangélium átadóinak bámulatos alkalmazkodóképessége mindig megdöbbent, amikor belegondolok, hogy lényegében egy keleti világban megfogalmazódott üzenetet hogyan tudtak újra és újra érthetővé tenni olyan emberek számára, akik azt a régi világot egyáltalán nem ismerték. Természetesen hitünk szerint mindezt a Szentlélek munkája tette lehetővé.

Megdöbbenek ma is, amikor azt látom, hogy ugyanaz az üzenet hogyan ölt teljesen új formát, és hogyan használja fel az újabb és újabb kereteket arra, hogy az emberek megismerjék Jézust. Legutóbbi ilyen megdöbbenésemet egy Facebook-oldal váltotta ki. Egy kárpátaljai református fiatal úgy gondolta, miért ne lehetne a Facebook-ot felhasználni arra, hogy a keresztény üzenet közvetítője legyen. Létrehozta a Keresztény idézetek ツ nevű oldalt. Ingyen és bérmentve, önszorgalomból, Jézus szeretetétől hajtva.

Kérdésemre, hogy mi indította arra, hogy belevágjon ebbe a kezdeményezésbe, a következőket mondta: „Egy átlagos nap volt, suli után felléptem Facebook-ra,  megnézni, mi új van stb. A kezdőlapom tele volt értelmetlen és ostoba idézetekkel. Pl., a kedvencem: 'Ha valaki nem keres, annak nem hiányzok' és még lehetne sorolni. Tényleg nincs semmi értelmük. Elgondolkodtam azon, hogy miért nincs olyan oldal, ami keresztyén jellegű idézeteket oszt meg, vagy Igéket a Bibliából. Gondoltam, milyen jó lenne egy ilyen oldal. És körülbelül így jött létre. Emlékszem, hogy csodálkoztam, amikor egyre csak gyűltek a lájkolók, nem gondoltam volna, hogy ezt az oldalt valaha is ennyien fogják olvasni. Arra gondtoltam, hogy csak az ismerőseim közt terjed majd, semmi többre. Pont ezért is volt megdöbbentő, mikor olyanok kezdték el lájkolni az oldalt, akiket nem ismerek. Az egész kapcsán mindig az az Ige jut eszembe, hogy 'az én erőm erőtlenség által ér célba'. Nekem nagyon sokáig problémám volt az, hogy hogyan tudna engem Isten használni, és hogyan tudnék neki szolgálni. Hát, most már tudom, hogy Ő még azt is fel tudja használni, amit én talán jelentéktelennek vagy kis dolognak tartok."

A saját szememmel kísértem nyomon, hogyan terjedtek futótűzként az oldalon megjelenő képek, idézetek, bejegyzések. Néhány hónapon belül az oldal követőinek a száma meghaladta a 4700 tagot. Összehasonlításként: a Parókia Portál Facebook-oldalának 1438 követője van, míg a reformatus.hu-nak 1623. Ráadásul az oldal követői ténylegesen nyomon követik a megosztásokat, így egy-egy megosztást több száz tetszésnyilvánítás kísér. Egyszerű üzenetek. Saját kézzel rajzolt képek. Igeversek. Bár az ilyen jellegű üzenetátadás mindig magában hordozza a felszínesség lehetőségét, itt mégis érezhető az oldal szerkesztőjének a végtelenül mély elköteleződése a keresztyén üzenet iránt.

Naponta hétezer új taggal bővül a magyar Facebook-felhasználók köre. Ez több mint a harmincszorosa annak, ahány gyerek születik egy nap alatt Magyarországon. A Facebook magyar tagjainak a száma naponta egy Szentlőrinc nagyságú város lakosságával bővül. Ráadásul a Facebook-ot aktívan használók közel hetven százaléka 34 év alatti.

Elgondolkodtató: vajon a föld egyik végső határa ma Magyarországon nem éppen az internet? Egy kárpátaljai református lány, minden teológiai előképzettség nélkül, tizennyolc évesen engedett a hívásnak és úgy döntött, válaszol: „Itt vagyok, küldj el engem."

Szikszai Szabolcs