Gazdag programmal ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját szerdán este 6 órától a Házsongárd Alapítvány - írja pénteki számában a Szabadság című kolozsvári napilap. A Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja védnökségével zajló rendezvény a Farkas utcai református templomban Pap Géza erdélyi református püspök áhítatával kezdődött, majd Sipos Gábor főlevéltáros, az alapítvány elnökének köszöntője után az ünnepi műsor következett. Ezután a templomból a református kollégiumba vonultak át a résztvevők, ahol elsőként Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet igazgató díszokleveleket adott át az alapítvány tevékenységéből részt vállaló személyeknek, majd Németh Júlia műkritikus megnyitotta az erdélyi és határon túli képzőművészek munkáiból szervezett kiállítást. Zárásként Gaal György Tört kövön és porladó kereszten című kötetének ötödik, átdolgozott kiadását méltatta Asztalos Lajos. „Az alapítvány tizedik évfordulóján gondolataink a temetőre irányulnak. Érdemes-e azzal foglalkozni, fáradozni, munkálkodni érte? Ennyire fontos számunkra? – tehetjük fel a kérdést” – idézi a lap Pap Géza református püspököt, aki hangsúlyozta: a Házsongárdi temető emlékeztet a múltunkra, mindazokra a személyekre, „akik előttünk jártak, harcoltak és győztek”, ugyanakkor arra figyelmeztet: halandó emberek vagyunk, a temetőben sétálgatva szembe kell néznünk azzal, hogy egyszer a mi életünk is véget ér. „Egy pillanatig sem szabad elfelejtenünk azonban, hogy a mi örök lakásunk nem a temetőben, hanem a mennyben van, amint az János evangéliumában is szerepel, Jézus előrement, hogy helyet készítsen számunkra. Isten örökkévaló házat biztosít számunkra a mennyben. Ez adjon erőt nap, mint nap a ránk bízott teher cipelésében” – tette hozzá a püspök. Sipos Gábor, a Házsongárd Alapítvány elnöke kifejtette: az elmúlt tíz évben végzett munka eredményei már szemmel láthatók. Reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a kolozsvári és az erdélyi magyarság összefogása „a következő években is éltetni fogja a Házsongárdi pantheon megóvására létrejött alapítványt”. „A Házsongárd Alapítvány nem működött volna ilyen sikeresen, ha nincs az a sok civil segítő, akik az évek során erkölcsileg és anyagilag felkarolták és támogatták a szervezet munkáját” – mondta bevezetőjében az alapítványt megálmodó és 1999-ben azt létrehozó Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet. Az igazgató a szervezetet befogadó református egyház mellett megköszönte a római katolikus, az unitárius és a lutheránus egyházak vezetőinek a segítségét, majd a Magyarországon élő Aranyossy György által készített, a fiatalon elhunyt Károly Sándor képzőművész utolsó munkájával díszített oklevelet adta át elsőként – az alapítvány köszönetének és elismerésének jeléül – Szilágyi Mátyásnak, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzuljának. „Tíz éve bebizonyosodott, hogy egy elreménytelenített, gyomokkal benőtt, elértéktelenítésre kárhoztatott és árokpartra kidobásra ítélt nemzeti emlékhelyet, az erdélyi magyarság kulturális történetének pantheonját meg lehet menteni, vissza lehet hozni az enyészetből, sőt, ezáltal üzenni lehet, és kell is, Erdély magyarjainak és a világ magyarságának egyaránt” – hangsúlyozta a Szabadság tudósítása szerint az ünnepség fővédnöke. Szilágyi Mátyás elismerését fejezte ki mindazoknak, akik ebben az értékmentő munkában részt vettek, majd hozzátette: a Házsongárd Alapítvány tíz év alatt végrehajtott temető- és síremlékmentése jelképes értékű, a közösség élni akarását bizonyítja. A jelenlévőket arra biztatta: lássák meg, értékeljék, kvessék és tevékenyen támogassák a Házsongárd Alapítány „példamutató, a kezdetektől önerőre támaszkodó tevékenységét”. A főkonzul szavait követően Gergelyné Tőkés Erzsébet díszokleveleket adott át az arra érdemeseknek. A Házsongárd Alapítványnál kifejtett tevékenységéért oklevélre érdemesült többek mellett Pap Géza erdélyi református püspök is. „424 évvel ezelőtt, 1585-ben határozott úgy a város elöljárósága, hogy a jóltermő dinnyeföldekből temetőt keríttet el egy részt. Az elmúlt majd fél évezredben, mialatt a Házsongárdi temetőben az egyszerű mesteremberektől a főurakig és művelődési életünk nagyjaiig temetkezhettek az emberek, a temetőből Erdély aranykorát idéző pantheon lett, amelyet kötelességünk óvni és a következő fél évezred számára megőrizni” – mondta bevezetőjében Németh Júlia műkritikus. Hangsúlyozta: a Tőkés Erzsébet, a Báthory-líceum tanára által tíz évvel ezelőtt elkezdett munka folytatása érdekében anyagi alapokra van szükség, „ezt szolgálja az a több mint félszáz, erdélyi, magyarországi és külföldi képzőművész és műgyűjtő adományából összeállt kiállítás”, amely a református kollégium tornatermében kapott helyet. A műkritikus reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy tavaly augusztusban szervezett kiállításhoz hasonlóan a mostani tárlat anyagai közül is több festmény, grafika, szobor és művészfotó talál gazdára, hogy a munkák eladásából befolyó pénzösszeg „további csodákat eredményezhessen”. Gaal György történész utalt arra, hogy Kelemen Lajos írásai révén döbbent rá, mekkora kincset képvisel a Házsongárdi temető. Elmondása szerint ezáltal vált tudatossá, rendszeressé számára a temetőkutatás. „A kötet első kiadásának 1993–94-ben Pusztuló múlt és fájó jelen a Házsongárdi temetőben alcímet adtam, az ötödik, átdolgozott és új köntösbe öltöztetett könyv megjelenésekor viszont örömmel állapítom meg: ez az alcím már nem igazán találó. A Házsongárd Alapítványnak köszönhetően sikerült megállítani a további pusztulást, és ebben mindenekelőtt Gergely Istvánné ereje és kitartása rejlik, aki képes volt megfordítani ezt a folyamatot” – idézi a történészt a lap. Tört kövön és porladó kereszten című kötetének ötödik, átdolgozott kiadását méltatva Asztalos Lajos helytörténész megjegyezte: a könyv egyértelműen mutatja, hogy a történész által végzett munkát tovább lehet, és kell is folytatni. „Gaal György olyan értékeket ment meg az utókor számára, amelyek méltók a Házsongárd Alapítvány munkájának kiegészítésére. Reménykedem, hogy a fiatalok közül többen megtanulják: ma, amikor a pusztulás ugyan lelassult, de még mindig nem állt le, szükség van arra, hogy a temetőt megbecsüljük” – zárja Asztalos Lajos szavaival beszámolóját a Szabadság. (A képen Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet a főkonzulnak adja át a díszoklevelet - fotó: Szabadság/Rohonyi D. Iván)