Beszélgetésünket a szakember egy meglepő tendenciával nyitja: egyre több kutatás bizonyítja, hogy a férfiak „már” 25-28 évesen is szívesen lennének apák, miközben a fiatal nők ugyanebben a korban inkább még a karrierépítésre és jövőjük megalapozására koncentrálnak. „Azonban ha két fiatal úgy indul el a szülői házból, hogy szeretne társat, és egymásra találnak, akkor a közös célok között előkelő helyen szerepel a gyermekvállalás is” – mondja megnyugtatóan Komlósi Piroska szakpszichológus.

„Amikor egy kétszemélyes rendszer a baba miatt háromszemélyessé bővül, alapjaiban változnak meg a mindennapok, a házastársakból szülőtársakká válás érzelmileg is áthangolja a párokat” – folytatja a szakember, aki a változások különböző dimenzióit is bemutatja. A legelemibb a figyelem megosztásának módosulása: átalakul az érzelmek adok-kapok gazdálkodása, hiszen eggyel több felé kell koncentrálni. Egy másik kérdés a felek közti munkamegosztás, a testi energiák beosztásának újratervezése. A pénzgazdálkodás is egy újabb terület, amit a család bővülése alapjaiban befolyásol. „Egy szeretetteljes kapcsolatban, ahol a felek a szerelmük gyümölcsét látják a gyermekben, ezek mind megoldható és átvészelhető változások. Ha visszaveszünk a saját érdekeinkből, a közös öröm a legnehezebb időszakokat is megszépíti” – állítja Komlósi Piroska.

Ötven-ötven százalék

A családterapeuta szerint kiemelten fontos, hogy a házaspár ebben az új, változásokkal teli időszakban is meg tudja őrizni bensőséges kapcsolatát. Mint mondja, a két félnek tudatosan kell tennie azért, hogy minőségi időt töltsenek kettesben, amikor nem a gyerek a főtéma. Az új felállásban is naponta meg kell dolgozniuk a házastársi szövetségért: kedvességgel, szeretettel, türelemmel, egymásra figyeléssel. „Mindkét félnek ötven-ötven százalék esélye van a kapcsolatot alakítani és ápolni. A férfiaknak tudniuk kell, hogy nekik is joguk van időt kérni a feleségüktől” – emlékeztet Komlósi Piroska, aki hozzáteszi, hogy gyakran az a káros tendencia alakul ki, hogy a gyerek mindenek előtt áll és a feleségből olyan anya lesz, aki csak az apai segítséget igényli és nem marad figyelme a férjre.  Ez az út azonban a férjek magányossá válásához és az elhidegüléshez vezet.

Töltsük meg a bizalomtankjainkat!

Sorozatunk első részében, a Házasság hetén Komlósi Piroska a bizalom, az őszinteség és a kölcsönösség fontosságára hívta fel a figyelmünk.

A szakpszichológus egy másik veszélyre is felhívja a figyelmet: a szuperanyák árnyékában sokszor az édesapáknak nem jut elég tér, hogy élvezhessék és megélhessék a szülőség örömeit és nehézségeit. Mivel nem tudnak a kicsivel a maguk módján összeszokni, elveszítik motivációjukat és idővel úgy érzik, hogy nem értenek a gyermekhez. Ennek a feloldásában kulcsszerepe van a hármasban töltött időnek, és az anyák is segíthetnek párjuknak az apaszerep megtalálásban. „Így azokat a férfiakat is meg lehet tanítani játékosan, akik nem hoznak otthonról megfelelő mintát vagy nehezebben mutatják ki az érzéseiket” – hangsúlyozza.

Az „elég jó szülő”

A kézzel fogható változásokon túl egy gyermek érkezése számos lelki folyamatot is beindít a felnőttekben. A legfontosabb, hogy aktivizálódnak azok a szülői minták, amiket kisgyermekként tapasztaltunk meg és azok az ideálképeink is, amiket a tökéletes szülőségről alkottunk. A családterapeuta szerint azonban nincs bevált receptje a tökéletes szülőnek, sőt intve óv a maximalizmustól. „Ne akarjunk különlegesen jó szülők lenni, mert  anyából és apából a szuper nyomasztó lehet” – figyelmeztet és inkább arra bátorít – Donald Winnicott híres könyvének kifejezését idézve – hogy legyünk csak „elég jó” szülők. Vagyis kiegyensúlyozottak, akiknek a szülői viselkedése mindig az adott helyzettől függ. Bátran ismerjük be a tévedéseinket és a mulasztásainkat is, azok ne okozzanak felesleges frusztrációt, merjünk emberarcúak lenni.

Egy elég jó szülő figyel a gyermeke testi és lelki szükségleteire, ráhangolódik a kicsire és megpróbálja átérezni, mi miért lehet fontos számára. Az első év főként a csecsemő fizikai szükségleteinek kielégítéséről, a megfelelő körülmények biztosításáról szól. Ezen túl azonban a picinek a megszokott, kötődési személy jelenléte a legfontosabb. Ekkor még azt sem könnyű elviselnie, ha az édesanyja néhány órára elmegy, több napra pedig kifejezetten káros távol maradni tőle. „A magára hagyottság, a hiány érzése mélyen bevésődik az idegrendszerébe és az élményeibe, amit az édesapa is csupán ideig-óráig tud pótolni, mert a babák ilyenkor még csak egy személyhez kötődnek” – magyarázza a szakember, aki azonban olyan példát is említ, ahol a kötődési személy az édesapa.

Szülői háttér

A gyermek cseperedésével együtt nő benne a felfedezés vágya, ami jó esetben egész életében megmarad – véli Komlósi Piroska. Ez sokban múlik a szülők viselkedésén: az állandóan nyesegető figyelmeztetések elveszik a gyerek egészséges kíváncsiságát. „Az a gyermek, aki mást sem hall, csak, hogy mit ne csináljon, tele lesz frusztrációval és a végén lemond a világ felfedezésről. Sérül az énképe, mert az az érzés alakul ki benne, hogy amit ő csinál, az mindig rossz” – fejti ki a családterapeuta. Ahelyett, hogy minden eszközzel jólnevelt gyermeket faragnánk belőle, lépjünk egyet hátra és próbáljuk meglátni, hogy milyen értékeket és milyen életkori „sallangokat” látunk a gyermekünkön.  Vizsgáljuk meg, hogy az ő életkorában mi várható el tőle, kialakult-e már benne annyi magabiztosság és felszabadultság, hogy bizakodva fogjon az adott feladathoz. A teljesítménycentrikus szülő, aki loholva húzza maga után gyermekét és erőlteti az új ismeretek elsajátítását, ugyanúgy elveszi a gyerek kedvét az aktivitástól, mint az állandóan kritikus szülő.

„Nincs más dolgunk, minthogy gyermekünk ritmusában kézenfogva haladjunk mellette. Mindannyian voltunk gyerekek, próbáljuk felszínre hívni ezeket az érzés-rétegeinket” – biztat a családterapeuta, aki kiemeli a közös felfedezések és rácsodálkozások fontosságát is az érzelmi kötődés és biztonság kialakulásában. A megfelelő szülői háttér fogalmát is ebből bontja ki: olyan család, amelyben a gyermek érzelmileg, fizikailag és szellemileg is megerősítve és szeretve érezheti magát, bátran kérdezhet és bújhat szülei ölelő karjaiba, egészségesen fejlődhet, boldog kisember lehet.

Szoták Orsolya, fotó: Vargosz