A felvidéki Berzéte, Kőrös, Rudna, Jólész, Várhosszúrét gyülekezeteinek cipős dobozba zárt szeretetét vitte el a beregszászi székhelyű Sámuel Alapítványhoz, illetve az alapítvány által működtetett családtípusú gyermekotthonok kis lakóihoz Mudi Róbert lelkész, valamint Bacsó Szilvia és Bacsó Katalin presbiterek. Ők immáron harmadik alkalommal igyekeznek megszépíteni ezeknek a gyermekeknek a karácsonyát, vagy mikulását azzal, hogy meghirdetik a cipős doboz akciójukat. De egy kicsit személyessé is teszik azt. Mint a gyülekezeteket képviselő két presbiter elmondta, úgy hirdették meg az akciót, hogy megadták a gyerekek nevét, korát, s a jelentkezők számukra személy szerinti csomagot állítottak össze. – Gazdag csomagokkal érkeztek. – Ez számomra is mindig meglepetést okoz, s egyben felemelő érzéssel tölt el a gyülekezeti tagok lelkiismeretes hozzáállása, hisz tudom, mi is segítségre szorulunk – mondja a szállítást is vállaló Mudi Róbert lelkész. – Templomot javítunk, parókiát építünk, felújítunk, s nincs meg rá a megfelelő keret. És mégis, amikor meghirdetjük ezt az akciót, mindig vannak, akik áldoznak arra, hogy szebbé tegyék ezeknek a gyerekeknek az ünnepét. Felvidék egyik legszegényebb vidékéről jöttünk, ahol sokan a támogatók közül maguk is segítségre szorulnak, de látják: minél jobban adakoznak, annál inkább gazdagodnak. – Az özvegyasszony két fillérje. A kevésből is tudni kell adni. Az Önök adakozási készsége példamutató lehet az itteniek számára is... – Köszönjük, hogy adhatunk! Ez azt is jelenti, hogy minket is megajándékozott az Úr. Egyébként mi, amikor Kárpátaljára jövünk, többet viszünk, mint hozunk. Az a hit, amivel a családtípusú gyermekotthonok nevelő szülői rendelkeznek, számunkra is megerősítést jelent. – Határon túli magyar segíti a határon túli magyart. – Egyik kedves énekünk így szól: „Szeretetben összeforrva, egy közös test tagjai”. Ez kell erősítsen bennünket – mondja Sipos Géza, a Sámuel Alapítvány elnöke. – Köszönetet kell mondanunk azoknak a magyar testvéreinknek, akik hasonlóan kisebbségi létben élnek, de felvállalták, hogy segítik az elhagyott, árva gyermekeket. A határ egy másik oldalán is. Ajándékdobozaikba felvidéki testvéreink ezúttal is elsősorban a szeretetüket csomagolták be. Isten áldja, és gazdagon jutalmazza meg őket ezért! Marton Erzsébet