A Szentlélekre figyelve

2014. január 16., csütörtök

Jó szervezéssel sosem fogjuk elérni azt, amit csak a Lélek tud elvégezni – Az idei ökumenikus imahét egyik fő kérdése: mit tanulhatnak egymástól az egyházak? Pataky Albert egyházelnök írása arról, hogy a pünkösdiek a Szentlélekre nyitottsággal gazdagítanák az ökumenét.

Az imahét országos nyitó istentiszteletén a Magyar Pünkösdi Egyház egy festménnyel ajándékozta meg az ökumenikus gyülekezetet, amely az égből alászálló galambot ábrázol. Jézus Krisztus Jordánban történt keresztsége óta a galamb a Szentlélek jelképe a keresztények között. A pünkösdiek a Szentlélek személyére és munkájára hívják fel újra az Egyház figyelmét, ezzel gazdagítva a sokszínű egységet Krisztus testében.

Hálásak vagyunk Urunknak azért, hogy a közel kétezer éves Eklézsia részei lehetünk és mielőtt a mi hozzájárulásunkról írnék, szólnom kell az örökség nagyságáról, amely közös kincsünk. Teológiánkban és mindennapi gyakorlatunkban ez a közös kincs az alap és meghatározó.

Ami „újszerűt, egyedit" adhatnak a pünkösdiek a közös értékekhez, az a kereszténység kezdetének dinamizmusát adó „Szentlelkes" lelkiség. A Lélek jelenléte, gyümölcse és ajándékai iránti igény jellemző egyházunkra. Tulajdonképpen mindig jelen volt és munkálkodott a Szentlélek az Egyházban, csak nem mindig figyeltek tudatosan rá. A XX. század elején, a pünkösdi mozgalmon irányította a figyelmet jobban a Szentlélek munkájára. Akkor talán a legtöbb egyház idegenkedett attól, ahogy ez az induló új egyházi mozgalomban megnyilvánult. Aztán az évtizedek alatt nem csak a pünkösdiek váltak a kereszténység egyik meghatározó ágává, hanem a történelmi egyházaknak is kialakultak a maguk karizmatikus mozgalmai. Ma inkább az egységet, a közös pontok megtalálását segíti ez az egyházban, mint a különbségek kiélezését. Annak az idejét éljük, amikor a száz éves pünkösdi egyház és a nagyobb múltú történelmi egyházak is szívesen keresik a társadalmi szolgálatokban és a misszióban az együttmunkálkodás lehetőségeit. Egymástól tanulva, a közös értékekkel, sokkal jobban és hitelesebben érhetjük el a szekularizálódott társadalmat és a benne élő hitetlenné vált embereket.

Mi pünkösdiek, elismerjük és értékeljük a stabil egyházi struktúrákat és az évszázados liturgiák felemelő szépségét, ugyanakkor a kihívásokra folyamatosan reagáló egyházi struktúrák mintáit és a dinamikus, az újabb korosztályok igényét is figyelembe vevő liturgiákat hozzuk az ökumenébe. A buzgó és kitartó imádság, a lelkes Istenimádat és a Szentírás szeretete, valamint az evangélium másokkal való megosztásának készsége jellemzi a pünkösdieket. Hisszük, hogy a Szentlélek ugyanolyan erővel akar ma is cselekedni az Egyházban, mint az első században. Ezt látjuk Afrikában és Ázsiában, ahol egyre dinamikusabb az Egyház, erős pünkösdi karakterrel. Nagy szükségünk lenne erre Európában és hazánkban is. Sajnos a „keresztény Európa" gyülekezetei kiürülnek, sorra zárják be a templomokat. Kontinensünk egyházainak összefogva, együtt kellene könyörögni a Szentlélek megújító munkájáért. Jó szervezéssel, programokkal, társadalmi tevékenységekkel sosem fogjuk elérni azt, amit csak a Lélek tud elvégezni. Erre szeretnénk mi, pünkösdiek emlékeztetni újra és újra magunkat és az egész Eklézsiát.

Pataky Albert

A szerző a Magyar Pünkösdi Egyház egyházelnöke. A fotó a budapesti Kálvin téri református templomban tartott ökumenikus istentiszteleten szimbolikusan átadott lelki ajándékokat ábrázolja. A pünkösdiek egy galambról készült festménnyel ajándékozták meg a többi egyházat, mely a Szentlélek munkájára emlékeztet.

Figyelem!

A Reformatus.hu megújult

Ön a Magyarországi Református Egyház korábbi weboldalán jár, amelyet 2020. április eleje óta nem frissítünk. Az itt található információk már elavultak lehetnek. Kattintson és látogasson el megújul honlapunka.