A magyar nemzet és a református egyház a közelmúltban történelmi lépéseket tett a régen áhított összetartozás megvalósításáért. 2009. május 22-én református anyaszentegyházunk ünnepi keretek között kinyilvánította egységét. Ennek egyik folytatásaként, szervezték meg 2013. május 22-24. között az Észak-amerikai Magyar Református Diaszpóra Konferenciát. Közel száz gyülekezet képviseletében a kanadai és amerikai határon, a Niagara-vízesésnél megrendezett konferencián a Krisztus Egyesült Egyházához (UCC) tartozó Kálvin Egyházkerület, az Amerikai Magyar Református Egyház, a Kanadai Magyar Református Egyházak Uniója és az Ausztráliai Magyar Református Egyház egyháztestei vettek részt. A Kárpát-medencei magyar református közösségek vezető testülete, a Generális Konvent elnöksége nevében Csűry István királyhágómelléki püspök, Markó Gábor erdélyi főgondnok és Szegedi László brassói esperes, az Erdélyi Református Egyházkerület missziói előadója vett részt a tanácskozáson.

Május 22-én a reggeli áhítatot Dézsi Csaba, az ausztráliai Melbourne-ből érkezett lelkipásztor tartotta, aki Máté evangéliumából vett vezérigéjével hangsúlyozta annak fontosságát, hogy Jézus hívó szavának meghallása nélkül értelmetlen az életünk. Mindig késznek kell lenni a megújulásra, mert a változó körülmények más feladatok elé állítják a lelkészeket is, akiket azért hívott el, hogy Isten szolgái legyenek. A délelőtt hátra lévő részében a vendégek a Niagara vízeséshez zarándokoltak.

Hivatalosan a Konferencia a kanadai lelkészek koradélutáni nyitó istentiszteletével kezdődött. Vass Zoltán torontói lelkipásztor, a konferencia szervezője „a századik juh" és „a jó pásztor" igei példázatának időszerű üzenetével kívánta megadni a tanácskozások és a megbeszélések alaptónusát. Csak úgy teljes a közösség, ha mindannyian részei vagyunk. Pásztoroljuk és szeressük a nyájat melyért Jézus meghalt példamutatóan, hangzott a tanítás.

A délutáni összejövetelen felolvasták a rendezvény fővédnökének, Balog Zoltánnak, a Nemzeti Erőforrások miniszterének az üdvözletét, aki otthoni elfoglaltsága miatt nem vehetett részt a rendezvényen. Előadásában a magyar református egyházak szolgálatának fontosságával és a diaszpórában betöltött felelősségével foglalkozott. Balog Zoltán üzenete, az egységes magyar nemzet gondolata, a szórványstratégia hangsúlyozása, az egyházakról szóló sarkalatos törvény preambulumából vett idézet, a civil szervezetek szerepének kiemelése a résztvevők messzemenő egyetértésével találkozott. „Egyházak és civilek nélkül nincs megtartatás, ezért az egyházi és civil kisközösségek megtartó ereje felbecsülhetetlen értékű" – szólt az idézet.

Szabó Sándor, az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke hozzászólásában kiemelte, hogy a diaszpóra magyarsága végre a magyar kormány figyelmébe került, amit jó megtapasztalni. Csak a közösségekben tud továbbélni a diaszpóra magyarsága, az Egyesült Államokban például tizenöt új gyülekezettel bővült a református egyház az elmúlt években. Lányi Gábor az amerikai kis gyülekezetekben végzett szolgálatáról beszélt. Pungur József arra hívta fel a figyelmet, hogy a kommunizmus egyházromboló munkája után nagy feladatok várnak a mai lelkészekre, mert különben elveszítjük a gyülekezeteket. „Nagy öröm számunkra, hogy a magyar kormány ma odafigyel az egyházakra, és fontos a feladatok felmérése a továbbélés érdekében."

Poznán Béla, a Kálvin Egyházkerület püspöke programot hirdetett az egyház megelevenítése és megerősítése érdekében, fontos feladatként említette egymás megkeresését, az összefogást. Lukácsi Éva a civilek bevonása mellett a katekizmus fontosságát hangsúlyozta. Szigeti Miklós szerint a kulturális rendezvényeken felszolgált ételeken keresztül nem válik senki kereszténnyé, ezért nem elég a kultúrközpontok látogatottsága, hanem kell keresni az új formákat, amelyekkel be lehet csalogatni az embereket a templomokba. Szabó Péter szintén arról beszélt, hogy a múlton nem lehet átlépni, új módszerekkel kell a missziót teljesíteni. Ötvös Zsolt elmondta, hogy ösztöndíjas programot létesített, amellyel segítik a fiatal teológusok tanulmányait, és javasolta, hogy dolgozzanak ki közösen egy olyan rendszert, amely anyagilag támogatja a lelkészképzést. Ujj László is az ösztöndíj lehetőségekre hívta fel a figyelmet. Jakabffy Zsolt Attila hangsúlyozta: nem elég csak a megmaradásra koncentrálni, a túlélő ösztönöket használni, hanem „merjünk nagyot álmodni és merjünk tenni a növekedés érdekében, mert erre van lehetőség a legtöbb helyen". E téren kiemelte a diaszpóra egyházainak szolgálatában a magyar iskolák, a felnőttképzés, illetve a kis csoportok szerepét, működésüket biblikus hűségre alapozva és a helyi igényekhez igazítottan.

Az erdélyi küldöttség nevében Szegedi László esperes, az egyházkerület missziói előadója a Generális Konvent elnökségének delegáltjaként beszélt arról, hogy a szórványban az utolsó magyar intézmény az egyház. A templom és az iskola Reményik Sándor-i értelemben is életfontosságú szerepet játszik. Az intézményes diakónia, a szeretetszolgálat, az orvosi ellátás megszervezése mind az egyház hatáskörébe tartozik. Már az óvodákban el kell kezdeni a vallásos oktatást. Még a legmostohább körülmények között is „Nehéz magyarnak lenni, de nem lehetetlen" – idézte Széchenyit. Csűry István királyhágómelléki püspök a Generális Konvent elnökségének üdvözletét tolmácsolva elmondta, hogy a konferencián élő egyházak vannak, amelyeket közös gondok kötnek össze. Javasolta, hogy az észak-amerikai reformátusok hozzanak létre egy zsinatot. A diakóniai munka fontosságáról beszélve megjegyezte, hogy „ha nem szedjük össze magunkat, szétszóródunk. Ha van erős diakónia, akkor zsinati közösségben látható eredmények születnek." A konferencia első napja, a két amerikai református egyháztest közötti egységtárgyalással és a kanadai lelkészegyesület gyűlésével fejeződött be.

A következő reggeli áhítatot Péterffy Kund, Sydneyből érkezett lelkipásztor tartotta. Az alapigében a távolra szakadt gyermekét féltő apának a hangja hallatszott, az értetlenség, a szomorúság, a féltés aggodalma. A szabadságot kereső embernek rá kellett jönnie arra, hogy az elvilágiasult világban a szabadság szabadossággá devalválódott, és az új lehetőségeket nem mindenki ismeri fel Istenben. Ne szalasszuk el megragadni ezeket a lehetőségeket, mert ha valljuk, hogy „áldott, aki jön az Úr nevében", akkor meglátjuk Jézust.

A konferencia foglalkozott a reformáció 500. évfordulója közös megünneplésének előkészítésével, amelyre a felvezető előadást a Kanadai Presbiteriánus Egyház képviselője, Ian McDonald tartotta. A vendég beszélt a magyar presbiteriánus egyházzal való kapcsolatokról és elégedetten nyugtázta a konferencián felvázolt egyházi ügyek megtárgyalásának időszerűségét és fontosságát. A 2017-es évfordulóra való készülődésről, programokról Csűry István beszélt. Célkitűzésként kiemelte a reformátusok önbizalmának a helyreállítását, az identitástudat és értékeink fontosságába vetett hitünk erősítését. A püspök felajánlását elfogadva a jelenlévők megszavazták, hogy a következő magyar diaszpóra konferencia színhelye 2017-ben Nagyvárad legyen. Felolvasta Bölcskei Gusztávnak, a Magyarországi Református Egyház Zsinata lelkészi elnökének üzenetét.

Bölcskei Gusztáv püspök a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnöksége nevében levélben köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, melyben a református egység ünnepének május 19. és 26. között zajló gazdag programjait is megemlítve a 2008 novemberében Budapesten megtartott diaszpóra konferencia eredményeit idézte fel. A közel öt évvel ezelőtti konferencián szó volt a lelkészküldés kérdéséről, az érintett közösségek önfenntartó képességének megtartásáról, és – mint írta – elhatározták azt is, hogy a Kárpát-medencei egyházak a helyi adottságokat figyelembe véve és partneregyházi kapcsolataikat mozgósítva felelősen és egyeztetve kívánnak a különböző helyzetben élő diszpóra közösségekkel együttműködni. Ha nem is minden abban a formában valósult meg, ahogy akkor elgondolták – fogalmazott levelében a püspök –, de a Kárpát-medencei református anyaegyházak évek óta közösen lépnek fel a ma is zajló elvándorlás elsődleges célországaiban működő közösségek érdekében és a Generális Konvent elnökségi üléseinek rendszeres témája a Kárpát-medencén kívüli református közösségek támogatása, mindezek során pedig igyekeznek új lehetőségeket is megragadni. Bölcskei Gusztáv rámutatott, hogy a Generális Konvent közgyűlései az utóbbi években rendszeres lehetőséget adnak a találkozásra a diaszpóra képviselőivel, egyúttal két meghívást is tolmácsolt: a Magyar Református Egyház június 28-án Debrecenben a Heidelbergi Káté megjelenésének 450. évfordulója alkalmából összeülő közös zsinatára, valamint a református egység jövőre ünnepelt ötéves évfordulójához kapcsolódó magyar református világtalálkozó programjaira, ennek keretében különösen a május 24-re tervezett nagyszabású központi ünnepségre. A püspök végül annak a reménységének adott hangot, hogy a mostani diaszpóra konferencia egyúttal az amerikai egyháztestek közötti vágyott közeledés alkalma is lehet.

A konferencia második napján a Niagara és a Torontó környéki gyülekezetekkel együtt ünnepelték a résztvevők magyar református jelenlétüket és identitásukat a tengeren túl. „Különleges jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy konferenciánkat a Magyar Református Egység napjának negyedik évfordulója és a Nemzeti Összetartozás Napja közötti áldott időben tarthattuk meg."

Ebéd után Németh Zsolt külügyi államtitkár tartott előadást Az Észak-Amerikában élő magyarok szerepe a „magyar imázs" alakításában címmel. Miután ismertette a kanadai állam képviselőivel folytatott tanácskozások eredményeit, részletesen kitért a nemzetpolitika sarkalatos kérdéseire. „Fúj a keleti szél, de nyugati zászló alatt hajózunk" – idézte Orbán Viktor miniszterelnök szavait, hangsúlyozva, hogy állampolgári közösséggé kell válnunk.

Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes az ökumené jegyében fejezte ki örömét, hogy jelen lehet a konferencián. Hangsúlyozta, hogy ha a Magyar Diaszpóra Tanácsnak sikerül a Lélek erejével olyan egységet kialakítania, hogy a második, harmadik nemzedék is megértse anyanyelvén Isten szavát, akkor nem hiába dolgozott.

Pordány László ottawai nagykövet a magyar kormány üdvözletét tolmácsolta, majd a résztvevők díszcseresznyefát ültettek el a parkban. Miközben a küldöttek mindegyike a saját lakterületéről hozott földet rászórta a facsemete tövére, Vass Zoltán hangsúlyozta, hogy a faültetés a keresztény egység jelképe. A délutáni istentisztelete Csűry István, a Kirákyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdetette az igét. A liturgiában ez alkalommal a Kárpát-medencében és Ausztráliában szolgáló lelkészek szolgáltak.

Május 24-én, a reggeli áhítat után a Magyar Diaszpóra Tanács és az Egyházak együttműködéséről tartott előadást Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár. Beszédében emlékeztetett arra, hogy a határon túli nemzetrészek iránti érdeklődés a rendszerváltással kezdődött, ami nagyon sok problémát okozott. A kisebbségi rendszer csak akkor működőképes, ha van mögötte egy politikai akarat. A Diaszpóra Tanács az egység érdekében jött létre, mert a nemzeti egység élni akar. Az egyházak fenntartják a közösségeket. A magyar kormány fő célja, hogy a külhoni magyar közösségek gyarapodó közösségek legyenek. Tavaly az óvodások évét hirdették meg, az idén pedig a kisiskolások évét, elindították a Kőrösi Csoma Sándor Programot, amelynek a konferencián is érezhető volt a haszna.

A konferencia hivatalosan a zárónyilatkozat elfogadása után, május 24-én délben fejeződött be. A záró istentiszteletet az észak amerikai kontinensen szolgáló lelkipásztorok végeztek. Igét Poznán Béla, a Kálvin Zsinat püspöke hirdetett, emlékeztetve és buzdítva a szolgálatra, melyre Krisztus elküldött minket. A konferencia után a torontói Vaughan Rd-i Első Magyar Református Templom Károli Gáspár termében az új állampolgárok eskületételére került sor a magas rangú hazai kormánydelegáció és számos vendég jelenlétében.

Dancs Rózsa