Témái között szerepelt többek között a munkatársak motiválásának módjai, a menedzsment és a diakónia kapcsolata, valamint a diakóniai együttműködés lehetőségei a Magyar Református Egyházban.

Hétfő reggeli nyitó áhítatában Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke arról beszélt, hogy az ember képes Isten megszólító szavára válaszolni. Vannak olyan dolgok, amelyekben nincsen köztes megoldás, ezért szükséges megnéznünk, mi az, amire Isten egyértelműen igent vagy nemet mond. „Nekünk a közösen vállalt feladatra kell igent mondani – mondta a püspök –, legyen ez Isten igenére mondott hálaadó válasz.”

Rozsnyai István köszöntőjében elmondta, hogy az istentiszteleti szolgálat nem választható el a diakóniától. A Zsinat Diakóniai és Egészségügyi Bizottságának elnöke szerint a közösség erő, a találkozás célja pedig a szakmai műhelyek építése és az elkezdett munka folytatása. A 2009. május 22-én megélt egység munkálásához járul hozzá a Kárpát-medencei református missziói és diakóniai szolgálatok címtára, ami valamennyi diakóniai és missziói szolgálat bemutatkozó leírását tartalmazza, és ami az idén a legutóbbi kiadáshoz képest száz oldallal kibővült tartalommal jelent meg a berekfürdői konferenciára.

Rajtunk keresztül cselekszik Isten

Tomka János főiskolai tanár, a KPMG-BME Akadémia ügyvezető igazgatója a diakóniai szolgálatok vezetői dilemmáiról szóló előadások sorában elsőként a munkahelyi légkör hatásáról beszélt. Mint elmondta, a légkörre pozitívan ható vezetési stílust alkalmazó vezetők határozottan jobb eredményeket érnek el, amiben érzelmi intelligenciájuk játszik fontos szerepet. Esettanulmányában a nagyhét eseményeit elemezve rámutatott, hogy valamennyi vezetési stílusnak megvannak a bibliai gyökerei, ezért nem érdemes az egyházi intézmény vezetését és a vezetéstudomány által eredményesnek tartott modelleket egymással szembeállítani.

Fruttus István Levente a motivációról, mint a megfelelő szervezeti működés egyik eleméről tartott előadást. A bibliai párhuzamokat folytatva egyebek mellett megemlítette, hogy menedzselni annyi, mint előre jelezni, tervezni, szervezni, parancsolni, koordinálni és ellenőrizni, aminek teológiai háttere a prófétai szerepben, a pásztorolásban és az egyházfegyelemben kereshető. Emberi, információs, pénzügyi és anyagi-tárgyi erőforrásokat működtetni pedig a talentumok megfelelő kihasználásaként is értelmezhető. Vezető és munkatársai Isten országának építésében társak ezekben a folyamatokban.

Az erdélyi Református Mentő Misszió lelkipásztor-igazgatójaként Horváth Levente a munkatársi közösségek spirituális építkezéséről mint az élet értelmére való mélyebb rákérdezésről beszélt. Véleménye szerint le kell mondanunk a hamis cselekvési késztetésekről. A szolgálatban nem Istennel működünk együtt, hanem rajtunk keresztül cselekszik Isten. Nélküle tehát nincs szolgálat, ezért – mint mondta – fontos, hogy teret engedjünk önmagunkban Istennek, amihez nélkülözhetetlen a cselekvés előtti csend.

Isten országának építői

Martin Sauer, a Betheli Diakóniai Főiskola rektora személyesen ugyan nem lehetett jelen, Menedzsment a diakóniában és az egyházban című előadásában ugyanakkor a konferencia számos központi kérdését érintette. Ebben a diakóniai intézmények lehetőségeit és felelősségét vizsgálva rámutatott, hogy döntéseink hátterében sok-sok dilemma van jelen, ami több kérdést is felvet. A diakóniai szolgálaton vajon azt a diakóniát értjük-e, amiben a szegények, a kitaszítottak és a társadalom peremén élők segítése a feladat, vagy azt értjük a diakóniai szolgálaton, ami az egyházi lét alapja: az élő hit és a gyakorlatban megnyilvánuló igehirdetés? A diakóniai szolgálatnak feladata-e minden ember elérése és segítése, és magát csupán világnézetileg elkötelezett szolgáltatóként határozza-e meg a szociális és egészségügyi ellátórendszerek piacán? – folytatta a kérdések sorát az előadó.

A diakóniai szolgálat a rektor szerint a felebaráti szeretet parancsa. Mint Jézus Krisztus követői arra kaptunk elhívást, hogy Isten országának az építői legyünk, hogy egy olyan világon dolgozzunk, amiben békesség és igazságosság uralkodik. Ebből következően a diakóniai magatartás és tevékenység hálából származik azért a szeretetcselekedetért, amit Isten rajtunk mutatott meg.

Értékeink abban nyújtanak segítséget, hogy ezek mentén hozzunk stratégiai kérdésekben döntéseket, és vezetést is adjanak a mindennapok munkájában. „Jézus evangéliuma nem az egyházi struktúrákat vagy a diakóniai intézményrendszereket célozta meg, hanem az volt az elsődleges célja, hogy embereket Isten országához vigye közelebb” – fogalmazta meg Martin Sauer.

Együttműködés a Magyar Református Egyházban

A Kárpát-medencei diakóniai együttműködés formáit felvázolva Czibere Károly, a Magyarországi Református Egyház Szeretetszolgálati Irodájának vezetője beszámolóját visszatekintéssel kezdve kiemelte, hogy a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) már a 2006-os indulásától a Kárpát-medencét tekintette elsődleges munkaterepének, szolgálata alapvetően erre a területre fókuszál. 2007-ben megalakult az MRSZ Kárpát-medencei Koordinációs Tanácsa, 2008 tavaszán pedig megrendezték az első Kárpát-medencei Diakóniai Találkozót, amire meghívták a Kárpát-medencében dolgozó diakóniai szolgálatok vezetőit.

A testvéri közösség további munkálásához az irodavezető szerint a látogatások, az erősödés egymás hite által, a segítségnyújtás és a tapasztalatcsere mellett szükség van egyebek mellett közös képzések szervezésére, kutatások elvégzésére és egy pályázati alap létrehozására is. Mindezek célja pedig a gyülekezetek és a diakóniai szolgálatok munkájának segítése, a diakónia missziói erejére ébresztés, ezáltal pedig a református identitás erősítése is.

A diakóniai szolgálatok szabályozási és finanszírozási környezete kapcsán Czibere Károly elmondta, hogy jelenleg Magyarországon 15000 embert segítenek az egyházak, ennek 40%-át a református szolgálatok gondozzák. A mintegy 180 diakóniai intézmény 6400 embert segít, akiknek 90%-a vagy fogyatékos, vagy idős. Az Alkotmánybíróság határozata kimondja, hogy az állampolgár szabadon választhat egyházi intézményt. Problémát jelentenek ugyanakkor a szolgálatindítás nehézségei, a szakemberhiány, a hatóságok gyakori ellenséges hozzáállása, a gyorsan változó jogszabályi és finanszírozási környezet és az állam fokozatos kivonulása a jóléti szolgáltatásokból.

Felvidéken nincs szabadság az intézményválasztásban, a szabályozás pedig kedvezőtlen irányban alakul. Kárpátalján az állam és egyház elválasztása azt is jelenti, hogy költségvetési pénz nem kerülhet egyházakhoz, ugyanakkor az állam beleszól a működésbe, amit még a nagy méretet öltő korrupció is nehezít.

Krisztus a jövő, együtt követjük őt!

Magyarné Balogh Erzsébet a Kárpát-medencei egységesülés kapcsán a társadalmi missziók lehetőségeiről beszélt. A tavaly május 22-én létrejött egység jelmondatát – „Krisztus a jövő, együtt követjük őt!” – és az elfogadott alkotmány rendelkezéseit továbbgondolva fogalmazta meg a Református Missziói Központ lelkész-igazgatója a tennivalókat. Álláspontja szerint szükséges a fokozatos szervezeti helyreállítás, a hitbeli teológiai alapok megerősítése, az egység és összetartozás munkálása a misszióban. Mindehhez befogadó szeretetre van szükség a gyülekezetek részéről, egyházmegyei szinten is össze kell fogni a missziói munkát, missziói munkatársakat kell képezni, valamint szükséges az együttműködés és a közös képviselet kialakítása a részegyházak missziói ügyeiben is. A lelkész-igazgató a tennivalókkal kapcsolatban arra is rámutatott, hogy fel kell dolgozni az elmúlt évtizedek traumáit, megismerve egyúttal az elődök áldásos munkásságát is.

P. Tóthné Szakács Zita, a Zsinati Missziói Iroda vezetője a Kárpát-medencei missziói ágak együttműködéséről összegzésként elmondta, hogy az emberi kapcsolatok minősége döntő hatással van a szervezetek működésére.

„A benneteket éltető vért pedig számon kérem”

A konferencia tanulságait összegző hozzászólások egyike XVI. Benedek pápa diakóniáról szóló enciklikáját idézte, miszerint „a szaktudás mellé a szív mozdulására is szükség van”. Többen a határon átnyúló pályázati lehetőségek és a szakmai együttműködés lehetőségeit hangsúlyozták, valamint a szükségletfelmérés és az adakozási kultúra fejélesztésének fontosságát emelték ki.

Czibere Károly irodavezető a konferenciával egy időben ülésező Kárpát-medencei Koordinációs Tanács találkozójáról beszámolva a Szeretethíd közelgő rendezvénysorozatára hívta fel a hallgatóság figyelmét, ismertette egy erdélyi hátterű közös missziói-diakóniai havilap tervét és beszélt a Magyar Református Szeretetszolgálat nemzetközi fellépésének igényéről is. A konferencia előadásainak üzenetét végül az irodavezető egy mózesi Igével foglalta össze: „A benneteket éltető vért pedig számon kérem. Számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét.” (1Móz 9,5)

A konferencia szerdán délben Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökének igehirdetésével és úrvacsorai közösséggel zárult.

Czanik András

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese

„A tavalyi május 22-i Alkotmányozó Zsinat után nagyon fontosnak tartjuk, hogy ne csak egy évben egyszer egy fesztiváljellegű találkozása legyen a Kárpát-medencei reformátusoknak, hanem az egyes szakterületeknek is legyenek találkozási lehetőségei. Mindig annak a híve voltam, hogy a szakterületeknek legyen négy-öt célja, terve, amit megvalósít. Szerintem csak a konkrét eredmények fogják összetartani a Kárpát-medencei reformátusságot. Egyelőre még abban a fázisban vagyunk, hogy elmeséljük a történeteinket, hitben és szakmailag is erősítjük egymást. A diakónia területén nagyon fontos, hogy szívvel-lélekkel végezzük szolgálatunkat, de ez nem elég! Professzionalitásra van szükség, ezért is jó egymástól tanulni. Ezen a találkozón úgy érzem, hogy az emberek kíváncsiak egymásra és egymás szolgálataira. Az élménybeszámolók, egy-egy nem szokványos történtet az embert mindig elgondolkodtatja, hogy milyen sokfélék vagyunk, és az Úr Isten milyen sok helyen, sokféleképpen tudja az ő szeretetét és kegyelmét ránk kiárasztani.”

G.R.

A konferencia szünetei a legértékesebbek?

A Kárpád-medencei diakóniai és missziói konferencián hallottam először a fenti mondatot, de azzal a kitétellel, hogy ebben az esetben a szünetek és az előadások is értékesek voltak. Az első előadás továbbgondolásában Tomka János főiskolai tanárral beszélgettünk a munkatársak motiválásának módjairól, vezetői stílusokról és a jó munkahelyi légkör megteremtéséről.

„A légkörre pozitívan ható vezetési stílust alkalmazó vezetők határozottan jobb pénzügyi eredményeket produkáltak, mint a légkörre negatív hatást gyakorló vezetési stílust alkalmazó vezetők. Ezzel nem azt állítjuk, hogy a teljesítmény szempontjából a légkör az egyedüli meghatározó tényező. A gazdasági viszonyok és a verseny dinamikája szintén nagyon fontosak. Kutatásaink azonban bebizonyították, hogy az eredmények csaknem egy harmada a munkahelyi légkörre vezethető vissza, és ez egyszerűen túl sok ahhoz, hogy ne vegyünk róla tudomást. ” A Daniel Golemantól idézett szöveg is azt bizonyítja, mennyire fontos foglalkozunk a vezetői stílusokkal és a jó munkahelyi légkör megteremtésével – magyarázza Tomka János. A munkahelyi légkör nem véletlenül, és nem magától alakul ki, hanem a vezetőtől, a vezetési stílustól függ. Többször hallhatjuk magas beosztású embertől: „én ilyen vagyok. Megszoksz vagy megszöksz, nincs más”. De ez a felfogás nem jó, hiszen bármennyire is hat a személyiség a vezetési stílusra, az mégis formálható, tanulható. Hat vezetési stílust ismerünk: iránymutató, demokratikus, követelményállító, kényszerítő, kapcsolatközpontú és felkészítő. Esettanulmányban megnéztük a nagyhét történéseit a Bibliában, és egyértelműen látható, hogy Jézus, mint jó vezető, mindegyik módszert ismerte és alkalmazta, néha nagyon gyorsan váltania is kellett a stílusok között. Egy vezetőnek legalább négy féle vezetési stílust kell megtanulnia, és azt, hogy milyen helyzetben melyiket használja. Nehéz tanulni, de tanulni kell!

A munkahelyi jó légkör kialakulásához a kutatások szerint hat tényező szükséges: rugalmasság (mennyire érzik a munkatársak, hogy szabadon kezdeményezhetnek), felelősségtudat (mekkora felelősséget éreznek a szervezet iránt), követelmények (milyen követelményeket állítanak maguk elé), elismerés (mennyire érzik pontosnak teljesítményük értékelését és megfelelőnek munkájuk elismerését), átláthatóság (mennyire látják tisztán a feladatukat és az értékeket), elkötelezettség (mekkora elkötelezettséggel képesek dolgozni a közös célokért).

Sokszor kis, hétköznapi dolgokon múlik, hogy a munkatárs jól érzi-e magát. Egy millió munkavállaló vizsgálatával végzett kutatás kimutatta, hogy a jó közérzethez az is hozzátartozik, ha rendelkezésre állnak a jó munkavégzéshez szükséges anyagok és eszközök vagy a vezető legalább hetente megdicséri, megköszöni alkalmazottja munkáját.

Három kategóriába sorolhatók azok a képességek, amit egy vezetőtől elvárnak: technikai, szakmai ismeretek, kognitív képességek (intelligencia), érzelmi intelligencia (önmagunk és kapcsolataink kezelésére való képesség).

Fontos azt is észben tartanunk, hogy a munkahelyi légkört nem csak a vezetők befolyásolhatják, hanem a csoportba, új munkahelyre érkezők. Nagyon fontosak a társas kapcsolatok, ezért Tomka János azt javasolja, ha valaki azt érzi, hogy rossz a légkör a munkahelyén, kezdjen jobban figyelni a többiekre, ne panaszkodjon, hanem lelkesítse munkatársait és társas kapcsolatain keresztül próbáljon változtatni a közösség hozzáállásán is.

Gilicze Réka