A röpülés boldogságát adjuk egymásnak

2014. február 04., kedd

Hetedszer ünnepelik meg Magyarországon a házasság hetét a keresztyén egyházak és a civil szervezetek összefogásában. A rendezvényfolyam idei jelmondata: Aki keres, azt megtalálják. De hogyan kell jól keresni? Mi is a házasság definíciója? Keresztes Ilonával, az MTVA szerkesztő-műsorvezetőjével és Mohay Tamás néprajzkutatóval, a programsorozat idei arcaival beszélgettünk.

Érdekes folyamat, ahogy a házasság fontossága megkérdőjeleződik a társadalomban, de a családé, a gyermekvállalásé kevésbé. Számos fiatal családban a szülők nem házastársai egymásnak, mondván: nem szeretnék, ha a házasság intézményében megszürkülne az amúgy jól működő kapcsolatuk.

Keresztes Ilona: Érdekes, hogy sokan az intézményes keretnek tulajdonítják, hogy a kapcsolatuk nem működik. Nagyon sokat gondolkodom rajta, hogy miért van ez így. Sokan azt látták, hogy a szüleik szürke, nehéz hűségben élnek együtt, és az intézményt okolják, nem az embert, aki a kapcsolatot alakítja. A szerelem frissességét féltik, de ezzel tulajdonképpen másik csapdába esnek, mert belemennek egy bizonytalan életközösségbe, ahol nem bízhatnak abban, hogy a másik minden körülmények között hűséggel kiáll mellettük. Ilyenkor az ajtó mindig résnyire nyitva van: ha megunt vagy meguntam, bármikor kiléphetünk.

Lehet, hogy ezek a párok pont e miatt a nyomás miatt fektetnek több energiát a kapcsolatuk ápolásába és fejlesztésébe.

Mohay Tamás: Csak az a kérdés, hogy valóban a kapcsolat fejlődéséért tesznek-e erőfeszítéseket, vagy inkább azért, hogy leküzdjék a lelkük mélyén lévő kínzó bizonytalanság érzését. Ha a „befektetés" inkább a saját biztonságuk érdekében, mint a másik iránt érzett szeretetük miatt történik, mégiscsak kárt szenved a kapcsolat.

Keresztes Ilona: A házasság alapvető kérdése, hogy hogyan tudok örömöt szerezni annak a másik embernek, akivel összekötöttem az életemet, és akivel örökre együtt leszek. A bizonytalan kapcsolatok arról szólnak, hogyan tartsam meg a másikat. Csak bele kell nézni egy női lapba, mindenhol az a téma, hogyan tartsa meg a nő a férfit: ez pedig a félelemről szól. A házasság ezzel szemben leképezi Isten és ember kapcsolatát, ami pedig a végtelen, határtalan és feltétel nélküli szeretetről szól. Két ember akkor lesz együtt életképes és akkor fogja elbírni a gyermekek életét, ha alapvetően ez a biztonság, ez a holtbiztos szeretet ott van. Nem hiszem el, hogy erre csak bizonyos „mázlisták" képesek.

Elképzelhető, hogy a házasság definíciójával van a baj.

Mohay Tamás: Nem hiszem, hogy a házasság lényege definíciós kérdés. Nagy baj, hogy ha valamit sebektől vérzőnek, erkölcsileg erősen megkérdőjelezhetőnek vagy egyenesen rossznak látunk, mégsem merjük azt mondani, hogy ez rossz, ez vérzik, ezt javítani kell, hanem azon kezdünk el töprengeni, hogy jó-e a definíciónk az adott dologról. Ugyanezt gondolom a házasságról is: mivel az Istentől elszakadtunk, megromlott az ember-ember kapcsolat is, de a házasságra ettől még úgy kell tekinteni, ahogy azt Isten a teremtésben megalkotta. Ő jól kitalálta ezt is, ahogy az egész embert is – férfinak és nőnek.

Keresztes Ilona: Több olyan párt ismerek, akik régóta együtt és szépen élnek. Az egyik, már húsz éve együtt élő, kétgyermekes pár nemrég örömmel mesélte, hogy esküvőjük lesz. Meg­kérdeztem, hogy mégis miféle pluszt ad nekik ez, amikor eddig is szépen éltek és vészeltek át nehézségeket. Azt a választ kaptam: hidd el, másképp kel fel a Nap.

Önök nem féltek az intézményes kerettől, pedig relatíve fiatalon keltek egybe.

Keresztes Ilona: Én 21 éves voltam, Tamás 27, amikor összeházasodtunk. Manapság vagy nagyon későn, harmincéves koruk felé, vagy nagyon korán, a tízes éveik végén házasodnak a fiatalok – utóbbiak olyanok, akik aktív családos közösségben élték le az életüket, és kevésbé tartanak ettől az életformától. Bátrabbak, és könnyebben megtalálják a párjukat. Mi úgy ismerkedtünk meg, hogy én abban a kórusban énekeltem, amit Tamás édesanyja vezetett. Tamás is énekelt egy másik kórusban, koncerteken, fesztiválokon, versenyeken sokszor találkoztunk, de éveken keresztül semmit sem kezdtünk egymással. Aztán egy vízkereszti karácsonyozáson, amikor a kórusunk az ő lakásukon ünnepelt, valami elindult közöttünk. Éppen harminc éve ennek a vízkeresztnek, amit azóta is mindig megünneplünk.

Mire van szükség a jól működő házassághoz?

Keresztes Ilona: Alapvetően szeretetre – a felelősségvállalás vele jön. Felelősségvállalás nélkül semmilyen emberi kapcsolat nem lehet működőképes – ugyanígy, ha szeretetlenül vagyok benne a kőkemény, hűséges és szorgalmas felelősségvállalásban, és még a szakértelmem is tökéletes, a másik megfagy, megkeseredik mellettem a kapcsolatban. A szeretet az, ami mindent átitat. Talán közhely, de nem lehet elégszer elmondani: ez nem érzület, hanem a másik feltétel nélküli, teljes és hűséges elfogadása, és az ő javának akarata akkor is, szeretettel és szeretetből, ha az nekem pillanatnyilag kényelmetlen. Egy emberi kapcsolatban nem létezik hatalmasabb kincs a másik embernél. A másik emberért az igazi szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, mindent elhordoz, semmit nem ró fel.

Mohay Tamás: A házasság végül is ez: az ember elhagyja apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és egyek lesznek. Mindez azért van, mert az Isten így teremtette. Kinövünk egy vérségi kapcsolatból, belekapaszkodunk egymásba, és eggyé leszünk. A világban ennek ezerféle intézményesülési módja van, még sincs ezerféle házasságdefiníciónk, pedig van, ahol pipafüsttel szentelik meg az esküt, és nem oltár előtt teszik. Néprajzosként tudom, milyen könnyű megakadni a rítusok kifejezésformáinak részletes elemzésénél, amivel rendszerint csak a felszínt kapargatjuk, az értelmüket meg alig látjuk. A házasság, az, hogy két ember eggyé lesz, egyet jelent: véglegesen és végletesen összetartoznak. Ha nincs meg ez az egység vagy az erre való tudatos törekvés, akkor sem beszélek valóságos házasságról, ha minden intézményes feltétel megvan hozzá.

Ezek nagyon kemény szavak.

Keresztes Ilona: Jézus azt mondja, hogy az igen legyen igen, és a nem nem. Ezt a mai gondolkodási palettán radikalizmusnak hívják, pedig nem az. A gyerek vagy megszületik, vagy nem. Az életünk vagy megmarad, vagy nem. A szeretet ugyanilyen. Nem lehet kicsit vagy nagyon szeretni. Csak szeretni vagy nem szeretni lehet. A fiataloknak ez megugorhatatlanul magas lécnek tűnik, pedig ennél lejjebb nem szabad adni, a párkapcsolatokra is ezzel az igényességgel kell tekinteni. Pont azért, mert amikor a szeretet tökéletesen megvalósul, ott mindig óriási az öröm, és létrejön valami csodálatos. Ahol a szeretet megtörik vagy csorbát szenved, ott fájdalom, bánat és veszteség van. És ez a nehezebb. A fiatalok igényesek, sokat foglalkoznak azzal, hogy a megfelelő ruhájuk, telefonjuk, iskolájuk, autójuk meglegyen – a másikat is ilyen igényszinttel kell keresni. A megromlott házasságok megtörik az embert, és járulékos bajokat okoznak. A mentálhigiénés terület szakembereinek serege keresi a gyógymódot, és millióféle tréningen, coachingon keresztül végül eljutnak oda, amit a keresztyénség kétezer éve tanít az emberi kapcsolatokról. A mentálhigiénés szakirodalom könyvtárnyi kötetekben fejtegeti azt, amit a szeretethimnusz tömören összefoglal az 1Kor 13-ban. A hűség, az örökké tartó szeretet nem egy szűk, bigott keresztyén csoport mániája, hanem az ember alapvető igénye.

Hogyan kell jól keresni? Mi hoz össze egy néprajzkutatót és egy zenészt?

Mohay Tamás: Az két külön történet, hogy mi hogy találtuk meg egymást, meg hogy hogyan kell jól keresni. Én biztos, hogy nem jól kerestem. Engem Ili megtalált, összesodort minket valami számunkra azóta is titokzatos vonzás. Keresni én sokáig csak azt kerestem, hogy kibe tudok szerelmes lenni, ki enyhíti a magányosságomat.

Keresztes Ilona: Tamás találta ki az idei jelmondatot, amit nagyon szeretek, mert arról szól, hogy az ember belső törekvése kisugárzik. Ha az igaz szerelmet keresem, az a beszédemtől az öltözködésemen át mindenhol meg fog mutatkozni, és azok a fiúk fognak meglátni, akik ilyesfajtát keresnek. Én a biztonságos, okos, kedves, hűséges fiút kerestem – és ő megtalált.

Mi a legfontosabb feladatuk a házasság hetében?

Keresztes Ilona: Szeretnénk a fiatalokat bátorítani abban, hogy a házasság jó, nem kell tőle félni, mert ha jól elő van készítve, akkor az boldog életállapot. Rengeteg társtalan fiatal lánnyal találkozom, de állítom, hogy nincs köztük egyetlen tudatos szingli sem. Ezért fontos a jelmondat: az emberek higgyenek abban, hogy megtalálhatják egymást, ha jól keresik egymást, és nem mennek bele félmegoldásokba, nem költöznek idő előtt össze akárkivel. A házat is fel kell építeni, mielőtt beköltözünk. Tető nélküli talapzaton nem lehet élni, mert megázunk, megbetegszünk és meghalunk. Az elköteleződés nélküli összesodródás és együttélés életveszélyes, mert nincs jól megalapozva. Sok kapcsolat így vérzik el. A kulcs nagyon sok esetben a lányok kezében van, akik meg akarnak felelni egy közhangulatnak, és nem hiszik el, hogy a fiúk sokkal jobban tisztelik azokat a lányokat, akiknek van tartásuk.

Mohay Tamás: Fontosnak tartjuk, hogy a házasságon dolgozni kell: gyermekkorban, amikor olyanná neveljük a gyermekeinket, hogy jó házasságot tudjanak kötni, dolgozni kell később, a párkereső korban és menetközben, sok év házasság után is. Nem azért, hogy a kapcsolat ne szürküljön el, hanem hogy boldoggá tudjuk egymást tenni.

Mi a különbség a kettő között?

Mohay Tamás: A szürkeség kivédése félelemből fakad, a másik pedig a növekedés boldogsága. Latinovits Zoltán szavával: „a röpülés boldogságát" adjuk egymásnak.

Bagdán Zsuzsanna, Kép: Sereg Krisztián

A cikk megjelent a Reformátusok Lapjában

Figyelem!

A Reformatus.hu megújult

Ön a Magyarországi Református Egyház korábbi weboldalán jár, amelyet 2020. április eleje óta nem frissítünk. Az itt található információk már elavultak lehetnek. Kattintson és látogasson el megújul honlapunka.