Pontban öt órakor nagy harangzúgás, majd hangos, virtuóz orgonamuzsika csendült fel a budavári evangélikus templomban. A padok között ünnepélyesen elhaladtak a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) tagegyházainak főpásztorai, az istentisztelet szolgálattevői. Az egyházi előjárók a reformáció háromszázados ünnepe mintájára a „Pápai Reformáta Szent Ekklésia" leírása szerint vonultak be az épületbe.

Szolgálattevők

A Hegyi Beszéd (Mt 5,14-17) mondataival köszöntötte a megjelenteket Balicza Iván evangélikus lelkész. „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" – idézte, majd hangsúlyozta mindazok testvériségét, akik egyek a reformációban.

A reformációi istentisztelet közös úrvacsorával zárult

Az alkalmon elhangzott a reformáció ünnepi igéje, (Mt 5,2-11) melyet Fischl Vilmos, a MEÖT főtitkára olvasott fel. A napi textust (Lk 57-80) Bölcskei Gusztáv református püspöktől hallhatták az egybegyűltek, aki igemagyarázatában azt emelte ki, hogy Zakariás szája a Szentlélek által szólásra nyílt. „A reformáció szintén a Szentlélek ügye, mert Szentlélek nélkül nem lett volna ige, és az, amit reformációnak nevezünk" – mondta a püspök, akinek meglátása szerint a reformáció az egész keresztyénség ügye is, melynek szellemisége meg tudja nyitni a szíveket a nagy testvéregyháznál. Beszédében kitért arra is, hogy ötven éve ült össze a II. vatikáni zsinat, de a nagy nyitás után mintha mostanában azt hallanánk: az ajtók zárulnak.

Az MRE Zsinatának lelkészi elnöke arról is szólt, hogy a reformáció a középkorban az emberek élethez szükséges bátorságát adta vissza. „Luther, azon emésztette magát, hogyan találhatná meg Istent. Mai nyelven szólva: »ezen stresszelt«. De amikor rájött a bűnbocsánat erejére, felszabadult, fellélegzett és így van ezzel mindenki, aki megtelítődik a Lélekkel" – mondta Bölcskei Gusztáv, majd megkérdezte, vajon mikor jön meg a mi szavunk, és ha majd szólunk, vajon mit mondunk egy olyan világban, ahol annyi a keserűség és a félelem. Ehhez hozzátette azt a szomorú tényt is, hogy ismét a magyar lett a legpesszimistább nemzet. „Vajon mit tudunk mondani ott, ahol már Istent is elfelejtették?" – kérdezett ismét. „Csak akkor és úgy tudunk megoldódni, felszólalni, ha a Lélek ereje fel tud oldani minket" – utalt vissza az igében hallott történetre. Ravasz László egy igehirdetési kötetének mottóját idézte Bölcskei Gusztáv: „nem problémákat akarok megoldani, hanem bilincseket", majd kijelentette, hogy az evangéliumot akkor hirdetjük jól, ha mi is bilincseket oldunk meg. Ha azt hirdetjük vele, hogy itt a világ legcsodálatosabb „stresszoldó szere". Végül a reformáció mai programját jelölte ki: „Megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk Istennek."

Kováts Annamária, képek: Sereg Krisztián