A crescendo dinamikai jelzés, egy zenemű hangerősségbeli felépítésének, szerkezetének meghatározója. Állapotjelölő, ám a zene természetéből adódóan nem egzakt mennyiség. Függ akusztikától, zeneszerzőtől és előadótól, de még is érzékelhető: időben és térben bontakozik ki. Mert ez a crescendo.

Zenetanárként, pedagógusként mit jelent számodra ez a szó?

Azt, hogy nincs stagnálás. Ami annak tűnik, az már egy diminuendo vagy decrescendo (halkítás). Ez is tud szép lenni, azonban az én célom az, hogy lelkileg egészséges emberekké neveljük a fiatalokat, ez pedig folyamatos erősítést igényel. Egy művésznek olyan értékeket kell képviselnie, ami puszta emberi erőfeszítésekkel nem előállítható. Ha meglátjuk azonban, hogy a munka oroszlánrésze elvégeztetett, Istennel úgy lehet szárnyalni az Ő dicsőségére, hogy azt elképzelni se tudjuk. Ez pedig nem egy magányos folyamat. Ez a crescendo, a felerősítés. Ez az egyetlen olyan crescendo, amiben nem lehet túlzásba esni. Olyan fontos lenne, hogy a zenésznek tanuló fiatalokat – még mielőtt lediplomáznak és kikerülnek a nagybetűs életbe –, megérintse Isten Igéje, és ha lehet, még döntést is tudjanak hozni mellette. Mindez abból a hiányérzetből fakadt, amit az én saját pályámon tapasztaltam. Nagyon jó tanáraim voltak, akiktől szakmailag sokat kaptam, ugyanakkor volt bennem egy hiány, egyfajta űr azt illetően, hogy hívő emberként hogyan találom meg magam ebben a világban.

Hogyan jelenik meg ez a szemlélet a Crescendo Nyári Akadémián? Hogyan lesz programmá a fokozatos felerősítés?

A Crescendo nemzetközi szervezete körülbelül harminc évvel ezelőtt jött létre. Beat Rink, svájci református lelkipásztor, író szívében fogant meg a vágy, hogy a művészek felé nyíljon szolgálat, misszió. A zenészi lét egy kicsit más, mint az „átlagos” ember élete. Az átlagost úgy értem, hogy hét közben dolgozik, hétvégén pihen, és amikor elmegy egy istentiszeletre, az a szabadidejének a része. Ezzel szemben a művészek és főleg a zenészek akkor dolgoznak, amikor más pihen és szórakozik. Elég kifordult élet ez. Erre ráadásként még az is rárakódik, hogy a művészvilág évszázadok óta a bohémitásáról, züllöttségéről, illetve egyéb negatív tulajdonságairól híres, ami nem éppen elősegítője annak, hogy a művészt, mint személyt a társadalom hasznos építőkövének tartsanak. Sok zeneszerzőről is elmondható volt –, még a legnagyobbak közül is –, hogy az értékrendjük nem volt rendben. A tehetség egy olyan dolog, mint egy „tökéletes ajándék, ami felülről való” (Jak 1,17), tehát ezt is kapjuk. Kibontása pedig óriási felelősség. Mennyei segítség nélkül nagyon nehéz, mert a zsenialitásnak is van súlya. Ezeket az embereket évszázadokon át különcöknek tartották. Azt gondolom viszont, hogy istenhittel – mert az tagadhatatlan, hogy sok zeneszerző életében ott volt az istenhit – mégis a világot átformáló értékeket hozhattak létre. Így a művészvilág sorsa a kereszténység számára is egy kihívás, akár tetszik, akár nem. Ők is emberek, akikért szól a megváltás üzenete. Ezek a gondolatok érintették meg annak idején Beat szívét. Ő és a szintén művészeti háttérből érkező finn származású felesége kezdték el ezt a missziót. Természetesen, mint minden dolog, ez is piciben indult, egy imacsoporton vetődött fel a gondolat harminc évvel ezelőtt.

Hogyan öltött ez a tartalom egy olyan formát, mint a Crescendo Nyári Akadémia?

A történet másik része, hogy 1995-ben Timothy Bentch amerikai operaénekes lelkészként, misszionáriusként Magyarországra érkezett. Elég hamar felfedezték, hogy mellesleg világszínvonalú énekes. Itthon is a legnagyobbakkal koncertezett, emellett gyülekezetet plántált, tanított és a művészek között végzett folyamatosan missziót. 2003 tavaszán született meg egy olyan koncertnek az ötlete, ahol keresztény művészek lépnek fel, akik amellett, hogy magas szintű produkciót adnak elő, a hitükről is bizonyságot tesznek. Mindezt úgy szerettük volna diákok elé tárni, hogy megmutassuk, a kereszténység a mai világban is egy élő és ható dolog, nem pusztán iskolai tananyag. Timothy-nak is megtetszett ez a gondolat, a következő kérdés már az volt, hogy mi lenne az a forma, amivel a fiatalokat elérhetnénk. Tapasztalatból tudom, milyen nagy a szakmai hajtás egy konzervatóriumban év közben, viszont nyáron mindenki nyitottabb, így talán egy nyári tábor, ahol együtt is lakunk, és a gyakorlás mellett a hiteles élet felmutatására is marad idő, remek lehetőség lenne.

Tanulmányaim során mindig is foglalkoztatott, mennyiben határozza meg a környezet az adott kurzus légkörét, hiszen az iskolai keretek között egész évben óriási a versenyszellem. Nehezen akartam elhinni, hogy ez nem lehet másképp csinálni. Timothy-val a szülővárosomban, Sárospatakon tett látogatásunkat követően megerősödtünk abban, hogy ennek a helynek a légköre, a természet közelsége olyan „nyári tábor”-hangulatot adhat, ami oldhatja azt az iszonyatos nyomást, ami ezeken a fiatalokon van. Így jött létre 2004-ben az első Crescendo Nyári Akadémia.

Hogyan alakult, erősödött tovább a Crescendo az évek során?

Az először csak személyes ismeretségi körben hirdetett „táborból” az évek során kiteljesedett egy nyári akadémia, amely szakmai kínálatának kiszélesedésében is óriási növekedés vette kezdetét. Úgy állítottuk össze a szakmai programot, hogy a résztvevők ne csak szóló hangszeres kurzusokat kapjanak, hanem minél több közös felületük legyen, így kamarazenei, zenekari programokat emeltünk be, valamint az opera drámai műfaja is megjelent. A zene mellett több művészeti ág is felvonult, létrejött a Crescendo Színház, aminek Dér András vezetésével volt egy virágzó korszaka. Több éven keresztül képzőművészek, táncművészek színesítették a palettát, illetve Visky András is volt vendégünk, így az irodalom, a dráma jelenlétével az összművészetiség is felcsillant, mint a teljesség egy hordozója.

Az első Crescendo rendezvénysorozatra, melyet nemzetközi szinten is meghirdettünk, nagy meglepetésünkre 160 résztvevő jelentkezett, és úgy tűnt, hogy ez valóban egy hiánypótló dolog. Ezután évről évre nekifogtunk a szervezésnek, és úgy az ötödik körül kezdtem észrevenni, hogy itt már egy komoly folyamatról beszélhetünk. A tizedik Nyári Akadémiára megduplázódott a létszám, vagyis a résztvevők száma 300 fő fölé emelkedett. Azon kaptuk magunkat, hogy mintegy negyven nemzet képviselteti magát öt kontinensről.

Micsoda crescendo! Milyen lenyomatát látjátok szolgálatotoknak a művészvilágban?

Bár a 14. Nyári Akadémiára készülünk, nagyobb cél van előttünk: az örökkévalóság értékrendjének felmutatása. Igen nagy szükség van arra, hogy a művészek formálják ezt a világot. Csak nem mindegy, milyen indíttatásból születik ez a formáltatás, illetve milyen hatással van. A Károli fordítás szerint: „a szívnek teljességéből szól a száj” (Mt 12,34), és szól a hangszer is. Azon munkálkodunk, hogy a szív teljességében az élő Isten, Jézus Krisztus váltságműve formálódjon ki. Sokan a magas színvonalú szakmaiság miatt érkeznek erre a kéthetes programra, de nem tudnak úgy hazatérni, hogy ne találkozzanak az evangélium erejével. Még azok is, akik elzárkóznak, arról számolnak be, hogy megérinti őket a légkör. Tavaly egy fiatal indiai zongorista, aki nem csak földrajzi értelemben érkezett messziről, de Jézustól is távol volt, hívő keresztényként tért haza. Ő sem számított rá, mi sem. Ezt nem mi generáljuk, csak tesszük a dolgunkat. Sok imádsággal, sok harccal. Rendezvénysorozatunk mögött az Ének a Nemzetekért Kulturális Alapítvány áll. Ebben a névben annyi minden benne van. A zenével ahogy dicsőítjük Istent, a mindenkori élő nemzetek felé közvetítjük Őt.

Hogyan tudjátok tovább kísérni a résztvevőket, egyre felerősíteni bennük a Nyári Akadémián kapott impulzusokat?

A Crescendo szervezete különösen sok országban van jelen, úgyhogy év közben, saját hazájukban is igyekszünk segíteni őket abban, hogy ez a nyári két hét ne csak egy múló szép élmény legyen, hanem növekedjenek hitben. Így válik valóra azon elképzelésünk, hogy ezek a fiatal művészek még a pályájuk elején kapjanak egy érintést, a hit magjai el legyenek ültetve bennük. A Nyári Akadémia ideje alatt be szoktunk kapcsolódni a helyi gyülekezetek istentiszteleteibe zenei szolgálatunkkal. Istennek hála, eddig nagyon nyitottak voltak erre ezek a közösségek. Emellett mi magunk is tartunk istentiszteleteket, és ott is fontos szerep jut a komolyzenének. A résztvevők megérzik ennek a szolgálatnak az ízét. Ha hazamennek, sokszor nyitottá válnak arra, hogy keressék az ilyen jellegű közeget; amit itt magukba szippantottak, az utat tör magának. Sok visszajelzést kapunk, hogy ők maguk is szolgálókká lettek saját közösségeikben. Egy ilyen szolgálat nem tér vissza üresen, még ha valaki csak annyit is lát belőle kezdetben, hogy neki szépen el kell játszania egy barokk vizsgadarabot. Megérinti és vezetni kezdi az emberi szíveket az Úr ezáltal is. Célunk olyan művészgenerációk felnevelése, akik ezt továbbadják a világban és a művészek között egyaránt. A teremtés – hogy a semmiből lesz valami, – az minden évben kihívás. Mindig egyre többet, többet kell beleadni. Ez is fokozatosan erősödik. A crescendo mint dinamikai jelzés – nekünk is szól.

Tanítvánnyá tétel. Akár a művészi oldalról, akár a hit viszonylatából tekintünk rá. A kettő összefonódása és szétválaszthatatlansága által azt a missziói parancsot teljesíti be egy formában a Crescendo, amit Jézus mennybemenetele előtt adott a tanítványoknak: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, […] tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek” (Mt 28,19-20) Így lehetnek újabb és újabb tanítványok. Tegyetek tanítvánnyá kedves Eszter!

A 14. Crescendo Nyári Akadémia kéthetes kurzusára május 31-ig lehet még jelentkezni a crescendohungary.org oldalon.

Bálint Eszter