A megbékéléshez viszont szükség van arra, hogy azok, akik felelősek voltak az egykori rendszer működtetéséért, belátást és megbánást tanúsítsanak – mondta Anna Kaminsky. Rainer Eppelmann, korábbi alapítványi elnök és a német parlamenti múltfeltáró bizottság (Enquete-Kommission) egykori elnöke pedig arra emlékeztetett záró beszédében, hogy a megbékélés folyamatát és az emlékezést ösztönözni kell egy-egy társadalmon belül, de az az egyének szintjén valósul meg.

Az est fő előadója Fazakas Sándor professzor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem volt rektora, a Tiszántúli Református Lelkésztovábbképző Intézet vezetője volt, aki nemzetközi összehasonlításban elemezte a megbékélés és a múltfeltárás kapcsolatát, az emlékezés-kultúra és a tudományos feltáró munka összefüggését. Németországban a tudományos kutatás és a kérdés jogi rendezése előrehaladottabb, mint más országokban, pl. Dél-Afrikában – ez utóbbi helyen viszont az emberi tényezőkre és az érintettek integrációjára nagyobb hangsúly került, emlékeztetett az előadó a német rádió főszerkesztőjével, Birgit Wentziennel való fórumbeszélgetés során, az előadást követően.  A magyarországi helyzetre való tekintettel hangsúlyozta, hogy a demokratikus folyamat megerősítéséhez elengedhetetlen a történelmi igazság feltárása és a megbékélés személyes és intézményi feltételeinek megerősítése.

Németországban a megbékélés programja állandó társadalmi vita témája az egykori kelet-német diktatúra összeomlása óta. Ilse Junkermann püspökasszony már 2009-ben arra szólított fel, hogy a megbékélés lehetőségét munkálni kell, főleg ott, ahol erre készség is mutatkozik. De a megbékélés szorgalmazóit is élesen kritizálják az egykori áldozatok, akik egyesületekbe tömörülve követelik a történelmi igazság alaposabb megismerését.

(B.T.)

Fotók: Bundesstiftung zur Aufarbeitung der SED-Diktatur