Az Európa 17 országából 25 tagegyházat és két szakmai hálózatot összefogó szervezet Sigtuna-ban tartott 19. közgyűlésének mottójában is a migráció alapvető dilemmájára utalt: „Határok átlépése, de milyen áron?". A plenáris üléseket tematikus műhelymunkák követték, melyek az európai menekültügy legégetőbb kérdéseivel, a CCME működését érintő kihívásokkal, különösen is a CCME és az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) kapcsolatával foglalkoztak.

A tanácskozáson a szervezeti kérdések mellett személyes élménybeszámolók és teológiai reflexiók is elhangoztak. Így került sor többek között egy svéd-eritreai újságíró személyes beszámolójára az kelet-afrikai országot elhagyni kényszerülők menekülési útvonalainak kockázatairól, amit a migráció, az európai határok és az emberi életek kockáztatásának összefüggéseiről szóló pódiumbeszélgetés követett.

Eritrea a világ egyik legszegényebb országa, ahol a 17 és 50 év közöttiek számára kötelező a sorkatonaság, ez a korosztály nem hagyhatja el az országot a kormány engedélyével. Havonta a becslések szerint mintegy 5000 fő hagyja el illegálisan az országot, azaz dezertál. Az utóbbi tíz évben becslések szerint 300 000 eritreai menekültet regisztráltak a világban.

A 100 éve fennálló nemzeti határok kialakítása óta sosem volt ugyanis ilyen nehéz átlépni Európa határait, különösen azok számára, akik háború és üldöztetés elől menekülnek. A legtöbben sosem érnek célba, hanem életüket vesztik az Európát övező tengereken, vagy visszatoloncolják őket a környező országokba. A konferencia a határok szigorításából adódó emberi kockázatokra és tragédiákra kívánt rámutatni, illetve választ keresett arra, hogyan csökkenthető az emberi áldozatok száma, hogyan érhető el, hogy Európa védje a sérülékeny csoportokat és integrációjukra összpontosító hatékony eljárásokat léptessen életbe.

Az "európai erőd" fogalma megkérdőjelezhető, hangzott el, hiszen egyes migránsokat szívesen fogadunk, másrészt azok, aki meg tudják fizetni, illegálisan, hamis dokumentumokkal szintén át tudnak jutni az erőd falain. Akinek viszont nincs pénze, az csónakon indul neki a Földközi-tengeren keresztül vagy menekülttáborokban várakozik éveken át. A közgyűlésen megfogalmazódott az a belátás, hogy az "erőd" nem mindenkit tart távol: nem a kultúrát és a biztonságot őrzi, hanem csak azt hivatott távol tartani, aki a gazdaságunkat fenyegeti. Az egyes európai tagállamok között ráadásul jelentős különbségek vannak a felelősségvállalásban, eltérőek az elfogadási arányok és az áttelepítési vállalások.

Európának meg kell vizsgálni tehát a felelősség kérdését, ugyanis a zárt közösség kialakulását erősíti, ha kizárólagosan a migránsra terheli a produktivitás és beilleszkedés felelősségét. A keresztyén szemlélet ellenben az lenne, hogy elfogadjuk a rászorulók iránt felelősségünket akkor is, ha pénzbe kerül és ha a menekülők nem tartoznak közénk. Hakan Sandvik, a Svéd Egyház lelkésze ebben a szellemben tartott előadást a szabadságról és a felelősségről. A zárt közösségen belül megélt szabadságot álszabadságnak és a szabadság eszme bálványozásának nevezte, mert a korlátolt, feltételekhez kötött szabadság nem valós, hanem a függőség evangéliuma. Felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy nem empatikus felindulásból kell szeretni, hanem a szeretetünknek az identitásunkból kell erednie, mert vándorok vagyunk mind, Istentől és nem másoktól való függőségben.

Az Egyházak Világtanácsának elnöke videó üzenetben köszöntötte a jelenlévőket. Beszámolt arról, hogy számos gyülekezetben nagy félelem uralkodik a migráció lehetséges hatásai miatt, ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy számos gyülekezet túlélését jelentheti a migránsok érkezése és becsatlakozása a helyi gyülekezeti életébe. A migráció valóban kihívást jelent tehát az elvándorlás és a bevándorlás szempontjából egyaránt, hangsúlyozta az elnök.

„Azért vagyok itt, mert hiszek!" címmel rendezett műhelybeszélgetésen azokról a menedékkérőkről volt szó, akik keresztény hitük miatti üldöztetés elől menekülve kérnek védelmet Európában. Német, svéd és norvég példákat hallottunk a menekültügyi eljárások során arról az anomáliáról, mikor hit kérdéseiről bírák és hivatali ügyintézők döntenek. Nyugati egyházi partnereink erős együttműködést alakítottak ki a bevándorlási hivatalokkal, érzékenyítő tréningeket tartva az áttérésekről, friss keresztényekkel folytatott menekültügyi interjúknál szem előtt tartandó kérdésekről. Norvégiában petícióval kérték a bevándorlási hivatal munkatársait, arra, hogy áttért menedékkérők esetében vegyék figyelembe a gyülekezet által adott referenciát.

A Közgyűlés elfogadta a 2015-2017-es időszak költségvetését, és munkatervét, megválasztotta a Végrehajtó Bizottság új tagjait, köztük az MRE delegáltját, Kanizsai Nagy Dórát, mint póttagot. A Közgyűlés zárónyilatkozata a kapcsolódó letöltések között található.

Külügyi Iroda, Kanizsai Dóra