Június 8-án az őrszentmiklósi református templomban emlékeztek Juhász Zsófiára, majd koszorúztak a róla elnevezett őrbottyáni református szeretetotthonban, Jászkiséren június 12-én emlékszobát avattak a település szülöttének tiszteletére, 24-én pedig a helyi temetőben koszorúzták meg sírját.

Az ünnepi istentiszteleten a Juhász Zsófia Református Szeretetotthon intézményi lelkésze, Csőri-Czinkos Gergő arra figyelmeztetett, hogy amit teszünk, önmagában semmi lehet, de Isten kezébe helyezve áldássá válhat. Mint mondta: „mindenki más küldetést kap, másban a legjobb. Minden nagy személyiségnek az az erénye, hogy nem önmagára mutat. Zsó néni is azt mondta, hogy elsősorban Jézus Krisztusra kell figyelni." Beszterczey András, a Szeretetszolgálati Iroda vezetője is a „felfelé mutatásról" beszélt. Az irodavezető úgy fogalmazott, hogy mi emberek a lélek templomai lehetünk. A templom tornyai is az ég felé mutatnak, mi is így tehetünk. „A karizmatikus ember tudja, hogy amije van, azért nem tett semmit. Az ajándék. Most azért adunk hálát, hogy Isten munkálkodott az ő megajándékozott, karizmatikus szolgálóján keresztül."

Derencsényi Zsuzsanna diakóniai előadó személyesen is ismerte Juhász Zsófiát, aki véleménye szerint nemcsak vallotta, hanem meg is élte a hit és a cselekedetek egységét. Jól mutatja gondolkodásmódját az alábbi verse:

"Hogy fény legyek – így adtál erőt,
Kedvet - az egeket verőt,
Adtál... adtál... ó adtál sokat -
Hogy én tegyek gazdaggá másokat."

Győri Zsófia, az Immánuel Otthon vezetője Juhász Zsófia keresztlányaként idézte fel az intézményvezető alakját, akiről azt mondták, hogy a vele való találkozást nem lehet elfelejteni. Zsó néni egész valójában jelen volt az intézmény falain belül és kívül is. Győri Zsófia is azt mondta összegzésként, hogy „megajándékozott, ajándékozó, egész életet élő emberre emlékezünk". Szabó Gábor Ferencné diakónus, Zsó néni egykori munkatársa arra emlékezett, hogy Juhász Zsófia olyan tűzzel beszélt, hogy másokat is lángra tudott lobbantani. Ez nem lehetett véletlen, hiszen csodálatosnak és különös ajándéknak tartotta, hogy Istennek van szava hozzá. A legnagyobb kincs volt számára Isten Igéje, ezt is adta tovább. Életében nem vált külön az igehirdetés és a diakónia.

Juhász Zsófia leszármazottai hűségesen őrzik a diakonissza emlékét. A jászkiséri Csete Balázs Helytörténeti Gyűjtemény történelmi emlékszobájának református falán egy háromdarabos emlékívet helyeztek el tablóként, hogy az utókor számára méltó emléket állítsanak a huszonöt évvel ezelőtt elhunyt református szolgálónak. Az átadáskor a Búzavirág Népdalkör ajándékozta meg előadásával a résztvevőket. Az emlékívből a Református Kollégium Könyvtárának is adományoztak egy példányt.

A diakonissza halálának évfordulóján az emlékezők ellátogattak Juhász Zsófia jászkiséri sírjához: a hozzátartozók mellett a Juhász Zsófia Református Szeretetotthon Fogyatékosokat Ápoló és Gondozó Intézmény munkatársai és lakói az intézmény névadójának egyik versével emlékeztek, majd Jászkisér vezetői és a jelenlévők egy-egy virágot helyeztek el sírján.

Nemes György, Juhász Zsófia keresztfia időt és energiát nem kímélve fáradozik azon, hogy a keresztgyermekekkel együtt szeretett hozzátartozójuk emlékét méltóképp őrizzék, és minél több helyen bemutassák Juhász Zsófia munkásságát. Örömmel tudatta az emlékezőkkel azt is, hogy megjelent Nemesné Juhász Eszter és Ötvös László kézirata, Juhász Zsófia emlékezete, Könnyeink fénnyé válnak című könyvének a második kiadása. Keresztfia így emlékezett Juhász Zsófiára: „vállára vette mások terheit és cipelte. Ha valaki terhet hordoz, az oszlop emberré válik. Juhász Zsófia a Szeretetszolgálat mindenese volt. Az Ige szerelmeseként tevékenykedett és hirdette azt. Tudós, tiszteletes, gyógypedagógus, diakónus, költő volt egy személyben. Költői mélységű kedves szavait a gyógyítás eszközévé változtatta a kegyelem Ura".

Nemes György – Kőrösi-Gilicze Réka