Az 1Kor 15,1–4 alapján megfogalmazott gondolatok szerint ennek számos oka van: szembeszállás a mások által ránk kényszerített sorssal, a világon szétszórtan élő magyar reformátusok egységének a kifejezése, pünkösdhöz közeledve a közös Lélek-várás, valamint hálaadás a református egyház közösségéért. Az egyházi vezető a legfőbb ok megnevezését prédikációja végére hagyta: „Ez az első ok az evangélium: Krisztus meghalt a mi bűneinkért, eltemettetett és feltámadott a harmadik napon. Krisztus feltámadt, mert van halottak feltámadása, van engesztelés a bűnért, van kegyelem – és van jövő."

Szabó István arra figyelmeztetett, ha ezt nem hisszük, ha nem ez az első ok, a legfőbb cél, akkor minden tettünk hiábavaló. „Miért vagyunk ma együtt? Hogy hirdessük az evangéliumot. Hogy hirdessük: nem a múltnak engedelmeskedünk, amikor együtt vagyunk egy akaraton – hanem Istennek engedelmeskedünk, mert az Isten akaratán kell együtt lennünk. Krisztus a jövő, együtt követjük őt!" – hangsúlyozta az igehirdető, aki szerint a Krisztusban hívő utat talál, az igazságban jár és az életbe érkezik meg. „Eszetekbe juttatom hát, testvéreim, magyar reformátusok, magyarok, eszetekbe juttatom az evangéliumot, amely által üdvözültök" – zárta gondolatait a püspök.

A Generális Konvent által a magyar református egység napjára – ami a május 22-hez legközelebb eső vasárnapot jelenti minden esztendőben – ajánlott istentiszteleti rend szerint megtartott eseményen közreműködött még több református egyházi vezető a Kárpát-medencéből. Köszöntést mondott és lekciót olvasott Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, bűnvalló imát mondott Lukács József királyhágómelléki püspökhelyettes, záró imádságot mondott és az úri imát vezette Fazekas László felvidéki püspök, valamint az úrvacsorai liturgiát vezette Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök.

Kiss Sándor