Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány a Magyar Nemzeti Galériával (MNG) és a Munkácsy Alapítvánnyal együttműködve 2011-ben görög és római katolikus, evangélikus és református egyházi vezetőket kért fel arra, hogy Munkácsy Mihály három ismert alkotása előtt mondják el felekezetük megközelítéséből fakadó műelemzésüket. Az MNG-ben nagyszámú közönség előtt megrendezett előadásokat zenei produkciók kísérték és az esemény népszerű programmá vált.

„A sorozat centrumában az a megközelítés állt, hogy bár a trilógia alkotásait, azok művészettörténeti értelmezését sokan ismerik, annak valódi teológiai tartalmával mégis kevesen találkoznak" – ismerteti Galambos Ádám evangélikus teológus, a program szervezője a hátteret a napokban „Elvégeztetett" címmel kiadott kötetben.

Az „Elvégeztetett" című, a Luther Kiadónál megjelent, az előadásokat tartalmazó könyvben szereplő teológusok: Beer Miklós római katolikus megyés püspök; Fabiny Tamás evangélikus püspök, teológus, lelkész; Gáncs Péter evangélikus püspök, lelkész; Jelenits István piarista szerzetes, teológus, író, tanár; Kocsis Fülöp görög katolikus püspök, szerzetes; Szabó István református püspök, lelkész, teológus; Ternyák Csaba római katolikus érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke.

Bár az életmű egyik csúcsa a Trilógia, a Krisztus Pilátus előtt, az Ecce Homo és a Golgota című képeket együtt Munkácsy Mihály sosem láthatta. „Bizonyos, hogy a vallásos festészet válságának küszöbén nagyon erős hatások kellettek ahhoz, hogy ekkora, évekig tartó munkába kezdjen" – olvasható Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész az említett kötetben megjelent tanulmányában. Feltehetően a festő barátja, Haynald Lajos kalocsai érsek, az egyházművészet ösztönzője és mecénása volt az, aki a bibliai témák fontosságára felhívta a figyelmét.

Krisztus Pilátus előtt (1881)

Beszédes a cím, hogy Munkácsy nem Jézust, a személynevet, hanem Krisztust, azaz a Megváltó nevét használja – emeli ki Fabiny Tamás evangélikus püspök és Jelenits István piarista szerzetes. A festő tehát ezzel az értelmezésével Krisztust, mint Isten Fiát ábrázolja. A címmel az a kérdés is azonnal felmerül, hogy tényleg Pilátus előtt állunk? Vagy sokkal inkább fordítva: Krisztus előtt állunk mindnyájan, Pilátussal együtt? – kérdezi Gáncs Péter evangélikus püspök, hozzátéve, hogy minden nézőnek lehetősége van megtalálni a maga helyét ebben a történetben. Hasonlóan Gáncs Péterhez, Beer Miklós római katolikus megyés püspök is az átéléshez a közönség azonosulását szorgalmazza: „mindnyájan helyezzük el magunkat a tömegben, hogy amikor dönteni kell, amikor az igazságért, a becsületért, akár az élet védelméért kellene szót emelni, akkor merünk-e kiállni?"

Ami Pilátus személyét illeti, a teológusok megértéssel közelítik meg a hatalomvágya, kényelemszeretete miatt Krisztus kivégzését elrendelő vezetőt. „Pilátus nem mer szembenézni Krisztussal, lehajtja a fejét. Ő az egyetlen tisztánlátó ember" – véli Jelenits István. „De éppen ez a döbbenetes, ami mindig, minden nemzedék számára időszerű, a hatalomféltés vakká tesz. És nem veszik észre azt, ami éppen a megmentésükre, a szabadulásukra szolgálna, de ami az előítéleteik miatt az útjukban áll." – írja Beer.

Az elemzők többsége elidőzik a festmény közepén látható motívumnál: asszony karján gyermekkel. „Jézus korában elképzelhetetlen, hogy egy tárgyaláson akár csak tanúként egy nőt meghallgassanak. Munkácsy feltehetően itt is élt a különféle idősíkok egybemosásának technikájával, és a képen valójában Máriát látjuk, karján a gyermek Jézussal." – véli Ternyák Csaba római katolikus érsek. Fabiny Tamást is a Madonnára és a kis Jézusra emlékezteti a motívum, Beer Miklós viszont úgy látja, hogy talán előreveti a keresztút nyolcadik állomását, ahol Jézus találkozik a síró asszonyokkal, és akkor mondja Jézus: „ne engem sirassatok, sirassátok magatokat és gyermekeiteket".

Golgota (1884)

A Krisztust a kereszten ábrázoló képen szinte mindegyik teológus a fehér lovon ülő férfi alakját emeli ki. Gáncs Péter meglátása szerint a lovas arcvonásai megegyeznek a keresztre feszített Krisztus arcvonásaival, „a Golgota nem végállomás, van kiút, ha követjük a fehér lovast" – írja. „Ezen a képen együtt van a földi Jézus, aki kileheli a lelkét, és a megdicsőült Krisztus, aki lovon elindul a Jelenések Könyve fehér lovasaként, hogy tér és idő fölött mindenhova elvigye az evangéliumát." – véli Fabiny Tamás. Jelenits atya e gondolatot úgy viszi tovább, hogy „Jézus halála óta tudjuk, hogy a halálnak is van értelme. Minden halálnak és a mi halálunknak is. A nemes arab lovon ülő lovas az Apokalipszis lovasaként vágtat majd a világba, hogy a feltámadás hírét hirdesse".

Fabiny püspök a képen látható létrás ember motívumát is meghatározónak tartja: „Jézusban a létra, Jézuson keresztül jött le Isten a földre, és őrajta keresztül nekünk van lehetőségünk Istenhez jutni".

Ecce Homo (1896)

Miért tér vissza a témához Munkácsy tizenöt év után? – kérdezi Szabó István református püspök annak kapcsán, hogy a festő előbb a Golgotát festette meg, és utána időben visszatért Pilátushoz és Krisztushoz, – a püspök szavaival – „mintha a Golgota világába lépnénk vissza". Nagyon erős belső indíttatás kellett ehhez – vélik a teológusok.

Honnan ered az Ecce Homo („Íme, az ember!") kiáltás? Pilátus nem érti Jézust, nem tudta, hogy ő Isten, pedig azt kellett volna mondania, hogy: „Íme, az Isten!" – elemzi Kocsis Fülöp görög katolikus püspök a képet. A püspök szerint a festmény hangulatából a meg nem értettség érzete árad. „Krisztus teljesen egyedül hordozza a világ bűnét. Elviselhetetlen magányában úgy érzi, még az Isten is elhagyta őt. Megint csak a teljes értetlenség veszi körül. (...) nem értik meg, hogy itt most az Isten mutatja meg szeretetének legnagyobb jelét: teljesen odaadta magát nekünk." – írja. Mindamellett megjegyzi azt is, hogy az emberi elme számára felfoghatatlan eseményeket – mint itt például Jézus megkorbácsolását – a keleti egyház nem festi meg, mivel az nem illeszkedik az ikon nem ábrázoló, hanem tanító funkciójába.

A kép alsó részében meglepő módon egy lánc található, „mint egy múzeumi kiállításon: ez a lánc invitál és távol tart" – veszi észre Szabó István. „Sok láncot kell levetni még, hogy megértsük, Pilátus szava – Íme, az ember! – tudtán kívül isteni igazság jelzése is. (...) szava lekicsinylés, mégis, amit kimond, örök dicsőítés. Ez az isten titka és hogy ezt megértsük, nekünk mindannyiunknak túl kell jutnunk azon a láncon." – olvasható a református püspök tanulmányában.

Hiányzó Feltámadás

„Ha Munkácsy láthatta volna Mel Gibson filmjét, még szörnyűbbre festette volna a megostorozott Krisztust" – érzékelteti Beer Miklós mindhárom képre vonatkozóan a Passió című, 2004-es film hatását. Akinek pedig hiányzik a Trilógiából a feltámadás megfestése, azoknak figyelmét így tereli Krisztusra Szabó István: „Ha hiányoljuk a feltámadásnak akár csak a szimbolikus jelét is, amit a passiófestők azért rendre el szoktak rejteni képeiken, ha hiányoljuk tehát ezt, úgy az a válaszom: ez magában Jézusban mutatkozik". Ternyák Csaba szerint a festmények hozzásegíthetnek minket ahhoz a felismeréshez, hogy „az embert teremtő és üdvözíteni akaró Isten az első és legkülönb művész".

Sindelyes Dóra
A képek forrása: mek.oszk.hu, biblia.hu