„Különösen két bibliai mondás volt, melyek mély, kitörölhetetlen hatást tettek reám, mikor kisgyermek koromban öreg, istenfélő nagymamámtól hallottam azokat. Nem tudom, hogy a szavaknak értelme, vagy az elbeszélő volt-e az oka, de való igaz, hogy ezek a versek máig is az én kedvenc bibliai mondásaim maradtak. Az egyik Jób könyvének XIX. rész 25. verse: 'Én is jól tudom, hogy az én Megváltóm él és fel fog engem a sírból támasztani'; a másik pedig éppen az angyali üdvözlet: 'Íme, nagy örömet hirdetek néktek... mert ma született a Megváltó...' Ezek a részek olyan hatással voltak reám, még éretlen gyerekre, hogy mindkettőt megzenésítettem s a másodikról még egy verset is - követtem el, hogy úgy mondjam." – talán sokakat meglep, hogy e mély hitről tanúskodó részletek az indiántörténeteivel világhíressé vált Karl May Hajsza az aranyért című könyvében olvashatóak. A százhetven éve, 1842. február 25-én született, és 1912. március 30-án, száz évvel ezelőtt elhunyt német írósztárról Magyarországon kevesen tudják, hogy gyakorló protestáns volt, aki műveiben is propagálta a keresztyénséget.

Igaz, a szászországi szegény családban született írónak hosszú út vezetett addig, míg a napjainkig több mint harminc nyelven és 200 millió példányban kiadott könyvekben a keresztyén értékek mellett tört lándzsát. Még akkor is, ha evangélikus nevelésben részesült és 1856-ban, tizennégy évesen konfirmált is. A fiatal May ugyanis igazi rosszfiú volt, aki nemcsak kényszeresen hazudozott, de kisebb sikkasztásokat és csalásokat is elkövetett. Ezért több iskolából is kivágták, és huszonévesen dologházi büntetést kapott. Jó magaviselete miatt az intézmény könyvtárába osztották be dolgozni, ahol rengeteget olvasott és feléledt az irodalom iránti érdeklődése. Szabadulása után azonban tovább folytatta bűnöző életmódját, aminek eredménye újabb büntetés lett, ezúttal már börtönben.

Az ihlető börtönlelkész

1870-től négy évet húzott le Waldstein börtönében, ahol a többi elítéltet az általa kitalált történetekkel szórakoztatta. Ezekben minden esetben ő volt a főhős, és magát egy bűnbanda fejének állította be. A fegyőrök ezt persze nem néztek jó szemmel, ezért magánzárkába helyezték. Johannes Kochta, a börtönlelkész vette pártfogásába, aki kieszközölte számára a toll- és papírhasználatot, annak a fejében, hogy történeteit ezentúl leírja elmesélés helyett. Kochta azt is kikötötte, hogy a sztorikban a jó küzdjön a gonosszal, de győzedelmeskedjen felette. Ily módon tehát a börtönlelkész indította írói útjára May-t, ráadásul világnézeti hangvételére is hatással volt.

A jó indiánok és a gonosz fehérek harcát bemutató izgalmas könyvekkel az író az 1890-es évek elején egy csapásra híres lett. Nemcsak az indiánregényekben vitte győzelemre a jók ügyét: közel-keleti bestsellereiben Old Shatterhand keleti megfelelője, Kara ben Nemszi emír az igazságosztó. A sivatagon át című regényben például nem rest az arabokat a kurdokkal a keresztyén eszmék – így a megbocsátás - jegyében összebékíteni.

Vadnyugati „szemet-szemért"

May írásainak fő motívuma „a megbocsátó szeretet". Minden műve akörül forog – talán bűnös előélete miatt is – hogy a gonosznak végül Isten megbocsát, így regényének hősei is megbocsátanak a gonoszoknak – olvasható a Dieter Sudhoff által 2003-ban kiadott, Menny és pokol. Karl May és a vallás című könyvben.

Nem meglepő azonban, hogy a magyar olvasóknak csak kis része szerezhetett tudomást May hittérítő munkásságáról. A legismertebb fordítást Szinnai Tivadar készítette 1966-ban a Móra Kiadó számára. Ez a szocializmus időszakában keletkezett mű azonban sokban eltér Kosáryné Réz Lola először 1927-ben megjelentetett fordításával – derül ki Illényi Balázs a HVG eheti számában megjelent cikkéből. A cselekmény elfogadható rövidítésén túl elsősorban azokat a részeket hagyta el, amelyekben Karl May megpróbálta keresztyén-humanista szemlélettel átitatni a vadnyugat „szemet-szemért" világát.

Szinnai például két kurta bekezdésben intézte el azt a Kosárynénál hatoldalas beszélgetést, amelyben Kleki Petra (Fehér Atya), az apacsok német származású tanítómestere elmeséli Old Shatterhandnak, hogyan került az indiánok közé. Az öreg, akkor már mélyen hívő tanító tolvajnak és tömeggyilkosnak nevezi saját magát, amiért hazájában egykor ateizmusra oktatta az embereket, majd a sokak halálát hozó forradalom idején az élükre is állt. Mint keserűen mondja: „aki Istent nem ismer, arra nézve a király, a felsőbbség sem szent". De az az „apróság" is csak Kosárynénál derül ki, hogy Winnetou a halála előtt áttért keresztyén hitre.

S.D.