Bogárdi Szabó István hangsúlyozta: a történelemben egymást követő krízisek sajátossága, hogy egyszerre hordozzák magukban a „jó kimenet és a végső összeomlás lehetőségét".

Jézus szenvedéstörténete is olvasható ilyen krízisként – mutatott rá –, hiszen számtalan lehetőség van benne arra, hogy jóra forduljon. A kereszthalál elkerülhető lenne, ha Jézus meggondolja magát, és nem megy el a Getsemáne-kertbe, vagy a tanítványok megvédik őt, esetleg Isten maga menti fel őt az áldozathozatal alól, de a „nagy tanács is juthatna bölcs belátásra, hogy ne ítélje el egy koncepciós perben".

Mindezzel párhuzamosan azonban fut egy másik szál is ebben a történetben, amely csak húsvét hajnala után válik érthetővé. Nem véletlen balesetek vagy árulások rettenetes sorozata ez a történet, amit olyan jó lenne elölről kezdeni és szebben befejezni, hanem Krisztus önként vállalt áldozata.

A dunamelléki püspök szólt arról is, hogy a krízisek – legyenek akár magánéletiek, akár társadalmiak – megrendítő vonatkozása a kegyetlenség. Valahogyan halálosan precízen meg van szerkesztve és óramű pontossággal működik, hogy nem tud másmilyen lenni az ember: önvédelemből, érdekből, az övéiért vagy a gondolatai, a rögeszméi miatt, de egy adott ponton óhatatlanul kegyetlenné válik, és akár rettenetet, azaz terrort is képes a világra zúdítani.

A keresztyénség döntő és mindent felülmúló üzenete azonban éppen az, hogy „ha Jézus feltámadására nézünk, akkor megláthatjuk a kegyelmet ebben a strukturált reménytelenségben, és ez a kegyelem képes megváltoztatni minket". Akkor is, ha a változás lassú és drámákkal teli, hiszen semmi sem nehezebb, mint másmilyenné válni – fogalmazott.

Ma is a feltámadott Krisztus gyűjt össze bennünket, úgy, mint egykor a tanítványait – mondta Bogárdi Szabó István püspök húsvétvasárnap a fővárosi budahegyvidéki református templomban. A Kossuth Rádióban is közvetített igehirdetésében szólt arról, hogy Jézus feltámadására a tanítványok első válasza az elzárkózás volt, nem hittek, de Jézus „csodálatos szeretettel vezeti őket bizonyosságra". Ez döntő pillanat volt; „kilépni a strukturált reménytelenségből az Isten által megnyitott jövendőbe. (...) Megérezni, hogy Jézus feltámadása érvényessé tette a kereszten hozott áldozatát, és Isten szent engeszteléssel öleli magához az embert". A mai kor keresztyéneiről Bogárdi Szabó István azt mondta: könnyű őket szétszórni, nem kapnak védelmet, ma ők a csüggesztő leszólások, a cinizmus, az üldözés és a terror céltáblái. „A hatalmasok pedig (...) széttárják kezüket, a vállukat vonogatják, tehetetlennek mondják magukat, mossák kezeiket, mint Pilátus, máskor (...) meg a kezüket dörzsölik" – fogalmazott. Könnyű tehát szétszéledni, és a mai keresztyének éppen olyanok, mint egykor a tanítványok, akik először nem hittek – mondta a püspök. Kiemelte: a mai Krisztus-követők között is voltak hitetlenek, csoda elől menekülők, de Krisztus hatalma által bennük is megkezdődött egy másik élet. Hinni annak a tudomásulvételét jelenti, hogy Istené a végső szó, és ez csodálatos, mert Isten igazmondó, vagyis az irgalom győzedelmeskedik – mondta a püspök, hozzátéve: „a gyűlölet, a bűn, a halál, az elveszés ideje mind-mind meg van számlálva". A húsvétvasárnapi istentisztelet úrvacsoraosztással fejeződött be.

Forrás: MTI, fotó: Bruzák Noémi