Ahhoz, hogy az Egyház a gyógyulás útjára lépjen, és újra társadalmi tényező legyen, hitbéli megújulásra van szükség. Az Egyházi Jövőkép Bizottság elnökeként Dr. Harmathy András előadásában elmondta, két sarokkövet tettek le, mely alapján az Egyház megújulásának útját jelölték ki: az egyik szerint az Egyház jövőjének kérdése a misszió kérdése, az Egyháznak ki kell nyílnia, míg a másik sarkalatos pont a gyülekezetek életképességének kérdése, mert ha a gyülekezetek megerősödnek, akkor az Egyház is. Ezért a gyülekezeteknek, mint frontharcosoknak: élnie kell, missziót működtetnie, alternatív életformát nyújtania. „Az egész héten láthatatlan, hétvégén meg érthetetlen lelkész nem lelkész" – hangsúlyozta.

Hasonlóan kemény szavakkal sürgette a változásokat Czibere Károly, az MRE Szeretetszolgálati Irodájának a vezetője: „A református diakóniának ugyanaz a problémája, mint a gyülekezeteknek: nem hallatszik az evangélium. A kecskéket tanítjuk bégetni, nem pedig a bárányokat." Mint elmondta, hiába a panasz, hogy nem lehet mozgósítani a gyülekezetbe járókat a szolgálatra, ha a lelkipásztor ahelyett, hogy fáklyákat gyújtana, teológizál. „Ha azonban valaki megtért, azzal nem csak egy szobát lehet kitakaríttatni, az ilyen emberrel földet lehet szántatni."

Sok földszántásra kész szolgáló gyűlt össze Berekfürdőn, a konferencián rekordszámú résztvevő, összesen 290 ember gondolkozott együtt azon, hogyan lehetne segíteni a rászorulókon és eljuttatni minél több helyre az evangéliumot. Az ország határain innen és túl is számtalan diakóniai és missziói szolgálat működik, az itt segítő testvérek korábban évente kétszer, mostantól évente találkoznak azért, hogy jobban megismerjék egymás szolgálatát, tanuljanak a hasonló területen tevékenykedőktől és Isten áldását kérjék a további munkára.

Míg a hétfői napot érdekes előadások színesítették, kedden már a munkacsoportok kerültek a középpontba, így a résztvevők értekezhettek a missziói és diakóniai előadókkal, misszióvezetőkkel. Jelen volt többek között a gyülekezeti misszió, az ökogyülekezet, a család- és gyermekvédelmi és a hajléktalan misszió is.

Hacsak csodákat nem láttok

Évente kétszer ül össze a kilenc egyházkerület diakóniai képviselője, hogy egyeztessenek a közelmúltbeli történésekről, együtt tervezzék meg a következő időszak irányvonalait és egymás tapasztalatai által épülve segítsék a kerületek szolgálatait. Egyszer a Kárpát-medencei Missziói és Diakóniai Konferencián, másik alkalommal pedig egy határon túli területen találkoznak, hogy a kerületek diakóniáját közelebbről megismerhessék. A mostani tanácskozáson áttekintették a Magyar Református Szeretetszolgálat tevékenységeit, egyeztettek a további együttműködésről és közös célokat határoztak meg a következő évre. A Szeretetszolgálat kuratóriuma megköszönte a határon túli testvérek árvízi támogatását és beszámolt a folyamatban lévő helyreállítási munkálatokról.

A konferencia záró napján a külmisszió, az ökogyülekezet és a cigánymisszió mutatkozott be. Utóbbi azért is érdekes, mert a cigányság helyzetének javítása prioritássá vált az egyház számára. A cigány származású Sztojka Szabina előadásában személyes tapasztalatait osztotta meg, hogy miként tagadta meg gyermekként családi hátterét, majd később – a keresztyénségnek is hála – miként találta meg újra önmagát és fogadta el büszkén származását. Szintén napjaink égető ügye a teremtésvédelem, mellyel kapcsolatban Kodácsy Tamás, az Ökogyülekezet program vezetője elmondta, a keresztyénség (is) okozta a problémát, de éppen a keresztyénség az, mely tud javítani rajta. Felhívta a figyelmet arra, hogy Jézus életét végigkíséri az egész teremtett világ, az állatok és a növények egyaránt. Nekünk sem szabad megfeledkeznünk tehát arról, hogy nem egyedül vagyunk ebben a teremtett világban.

A záró istentiszteleten Dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke a királyi tisztviselő fiának meggyógyításáról (János 4, 46-54) beszélve figyelmeztetett, hitünket ne a csodáktól tegyük függővé. Kiemelte Jézus szavait: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek."

Botos Regina
Fotó: Gilicze Réka