A kakas alakja évezredek óta a hétköznapi élet része, másfelől gyakran használt vallási motívum. Mindmáig megjelenik a profán, a népi alkotásokban, másrészről a szakrális tárgyakon egyaránt. A kakas szimbolikája koronként, kultúrkörönként eltér ugyan, de közös vonásokat is mutat.

A kakas a hűség, a bűnbánatra való felhívás, a hit és az erkölcsi éberség, az igazhitűség szimbóluma máig is az ókeresztény kortól. Kiemelt helyet kap a legtöbb vallás és hiedelemrendszer szimbólumai között. Az ókori Japánban és Skandináviában egyaránt a férfiasság, a harcias erények megtestesítőjeként tekintettek rá, a görögök és a rómaiak pedig ugyanúgy a hajnal, a világosság hírnökét tisztelték benne, akárcsak az amerikai indiánok vagy az újkori szabadkőművesek.

A kakasviadal már az ókori Kínában, Indiában és Perzsiában ismert volt. Az ókori Görögországban Themisztoklész (Kr. e. 525 – Kr. e. 460) idejében vezették be, ezért a rómaiak sokáig „görög elfajzásként” emlegették, majd később ők is átvették. Napjainkra azonban Európa számos államában betiltották. A Krisztus utáni I. és II. században élt Suetonius már „ A 12 cézár élete” című művében megemlíti, hogy a latin nyelvben a gallus főnév egyaránt jelenthet kakast vagy gall embert. A „gall kakas” szimbólumának kialakulása azonban későbbi, a középkorból származik. A reneszánsz korától a francia nemzettel való azonosítása és használata annyira elterjedt, hogy a Valois- és a Bourbon-ház királyai alatt pénzérmékre is rákerült.

A fentiekkel ellentétben keresztyén felfogásban Jézus földi létének egyik meghatározó momentumára utal: a kakas arra emlékeztet, hogy Péter apostol három alkalommal megtagadta Krisztust. Máté evangéliuma 26. fejezetében Péter az első kakasszóra döbben rá tettére.

„⁶⁹ Péter ezalatt kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: "Te is a galileai Jézussal voltál." ⁷⁰ Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta:  "Nem tudom, mit beszélsz." ⁷¹ Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: "Ez a názáreti Jézussal volt." ⁷² Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel: "Nem ismerem azt az embert." ⁷³ Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez:  " Bizony,  közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is árulkodik rólad."  ⁷⁴ Akkor átkozódni és esküdözni kezdett:  "Nem ismerem azt az embert." És nyomban megszólalt a kakas. ⁷⁵Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: "Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem." Aztán kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.”

A IX. századtól fémből készült kakasokat helyeztek a templomok tornyára. Mint a visszatérő reggeli fény szimbólumaként is szerepelt a kakas Krisztus feltámadására utalva, egyúttal az ítéletre való visszatérést jelképezve.

Szenci Molnár Albert 1625-ben a kakas szimbolikájával kapcsolatban a következőket vetette papírra: „Tudásra méltó dolog, hogy az templomok tornyainak tetejére rézből csinált kakasokat szoktak helyeztetni, mert minekután Péter Idvezitőjét megtagadta volna az kakasszóra serkent fel. Illik tehát penitencia által is vigyáznunk… Nagyobb oka vagyon, hogy az templomok tornyainak tetején most kakasok helyeztetnek, mert valamennyiszer kakasszót hallunk, avagy a templom tetején kakast látunk, mindannyiszor Péter esteiről és keserves sírásáról kellenék megemlékeznünk.”

A vallási és a hétköznapi jelentések együttélése nyomon követhető a szélkakasok példáján. A szimbolikus értelmezés mellett, a kakas mozgása jelzőeszközként is szolgált, mutatta a szél irányát.

Az elmúlt évszázadokban, a református templomépítészetben a leggyakrabban alkalmazott csillag toronydísz mellett, jelentős helyet kapott a kakas megjelenítése is. Több város református temploma is (Miskolc, Szeged, Kolozsvár) kakas-díszéről a „kakasos-templom” elnevezést kapta. A református művészetben a kakas-motívumot számtalan módon alkalmazzák. A templomtetőkön kerámiából készült ábrázolás mellett a festett kazettás mennyezetek, vasból formált különböző ajtó elemek (kilincs, rács), lámpaminták és fafaragások is díszítményként mutatják be.

A kakas a hitéleten túl a néphagyományok szereplője, például a lakodalom, illetve az ehhez kapcsolódó rituális jellegű mozzanatok során, így a menyasszony kikérésekor. A lakodalmon elhangzó kakasének alkalmat adott más felekezethez tartozóknak a reformátusokkal történő tréfálkozásra: „Nyakát hagyta kálomistáknak a kakas”.

Millisits Máté