A vészhelyzetek idején az erre specializálódott lelkigondozói szolgálat segíti a túlélők és az áldozatok hozzátartozóit, illetve a mentőcsapatok tagjait Németországban. A szolgálatot, amely akut krízisekben, így balesetek után nyújt lelki támaszt az embereknek, az egyházak ökumenikus összefogásban tartják fent. Országszerte mintegy 250 csoportban kereken 3000 ember szolgál katasztrófa lelkigondozóként, és áll bevetésre készen a mentőszolgálatokkal és speciális egységekkel szoros együttműködésben.

A márciusi repülőgép-szerencsétlenség napján a reptéri lelkészség és a katasztrófa-lelkigonodozói szolgálat 15 munkatársa volt bevetésen a düsseldorfi légikikötőben. Egy elkülönített váróban fogadták azokat az embereket, akik hiába várták családtagjaikat és barátaikat.

„A lelkigondozók feladata először is az, hogy meghallgassák, jelenlétükkel támogassák az érintetteket és a szerencsétlenséget együtt hordozzák el velük" – mondta a Vesztfáliai Egyház lelkigondozói szolgálatának vezető lelkésze, Ralf Radix. Sokakat természetesen csak egy kérdés foglalkoztat: miért történt meg a szerencsétlenség. A háttérben gyakran kimondatlanul is megfogalmazódik az is, hogy miért engedte Isten megtörténni mindezt. „A lelkigondozók azért is vannak az emberek mellett, hogy segítsék elhordozni a kétségbeesésüket" – folytatta Radix. Az érintettekre már az is jótékonyan hat, ha egy kívülálló mellettük van, és puszta jelenlétével támaszt nyújt nekik.

A balesetek és mentőakciók kapcsán tudatosan szervezett lelkigonozói jelenlét az egyházi lelkigondozói szolgálat viszonylag új területe, amelyben a lelkészek mellett kimondottan erre kiképzett önkéntesek is részt vesznek. A németországi (tartományi) egyházak katasztrófahelyzetek kezelésével megbízott felelőseit 1998 óta Protestáns Katasztrófa-lelkindozói Konferencia fogja össze. A katolikus egyházmegyék referenseinek munkáját is egy hasonló szervezet koordinálja. A jelentős bevetések között tartják számon az ICE (InterCityExpress) nagysebességű vonat 1998-as Eschede-i katasztrófáját vagy éppen a 2004-es szökőár utáni helyzetet, amelynek kapcsán német szakemberek is dolgoztak Tájföldön.

A lelkigondozói szolgálat feladatait és önértelmezését a 2007-ben megfogalmazott úgynevezett „hamburgi tézisek" rögzítik:

A lelkigondozás katasztrófák idején Isten ígéretéről és odafordulásáról tanúskodik a krízisben lévő embereknek, amit a lelkigondozó jelenlétében és a krízishelyzetben (akut fázisban) felajánlott támogató kísérésben válik konkréttá. A katasztrófa-lelkigondozás a bajba jutott emberhez való odafordulásban és szenvedésének szolidáris elhordozásában valósul meg. Mindeközben a teológia, pasztorálpszichológia és a humán tudományok alapvetését, felismeréseit és módszereit alkalmazza.

A katasztrófa-lelkigondozás ezen túl a spiritualitásnak is teret nyit. Az imádság, rítusok és áldás a gyászt és a reménységet is kifejezésére juttatják, illetve lehetőséget teremtenek a gyógyító folyamatok elindítására.

A katasztrófa-lelkigondozás védett teret és keretet biztosít a tehetetlenségérzés kezelésére, a saját és mások bűneit, illetve az esemény és egyáltalán az élet értelmét firtató kérdések felvetésére, a határhelyzeteket érintő vallási kérdések megfogalmazására, a gyász és elengedés érzésének kezelésére, a traumatikus élmények feldolgozására. Mindemellett a kollektív érintettség és a vészhelyzetek közösségi feldolgozását is segíti, különösen gyász- és emlékistentiszteletek keretében.

Tavaly tavasszal a Magyar Református Szeretetszolgálat is szervezett egy 60 órás elméleti-gyakorlati ökumenikus képzést Lelkigondozás katasztrófahelyzetben címmel.

Külügyi Iroda

Forrás: www.ekd.de