A hit nyugalmat ad

2012. augusztus 09., csütörtök

A londoni olimpiai játékok ideje alatt két sportlelkész is kíséri, ösztönzi, vigasztalja, erősíti a német sportolókat. A római katolikusokat Hans-Gerd Schütt atya, katolikus lelkész, a protestánsokat Thomas Weber protestáns lelkész. A német olimpiai lelkész megfigyelései a hit és a sportteljesítmény összefüggéséről.

Weberrel több interjú is készült az elmúlt napokban, ezekben rendre elmondja érdekes, nem hétköznapi tapasztalatait a sportolók hite és teljesítménye közti összefüggésekről. Az ötvenkét éves, a Wuppertalhoz közeli Gevelsberg gyülekezetének lelkésze évek óta tagja sportfelelősként a Németországi Protestáns Egyház (EKD) elnökségének.

Hogyan lesz valaki olimpiai lelkész?

Thomas Weber sportlelkészként meglehetősen hosszú pályára tekinthet vissza. Először a nyári diákolimpiákon segédkezett, öt ilyen alkalmon vett részt. Majd következtek a nagy olimpiák: 2006-ban a téli olimpiai játékok Torinóban, 2008-ban a pekingi olimpia, 2010-ban a vancouveri téli játékok, majd most a londoni. Hogyan lett belőle ismert, elismert és kedvelt sport-, illetve olimpiai lelkész? Nyolc évvel ezelőtt az EKD sportlelkészi állását pályázta meg sikeresen. Először a torinói téli olimpiára kísérte a német csapatot. Ő maga is sportos lelkész, szívesen kézilabdázik, teniszezik és síel.

Vallások központja az olimpiai faluban – párbeszéddel

Mivel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság betiltotta vallási jeleket vagy gesztusokat a küzdőtereken, marad az vallásközi központ. Ma már elképzelhetetlen, hogy például, ha egy keresztyén sportoló aranyérmet nyer, utána felhúzza azt a trikót, amire ezt nyomtatták: Jézus szeret engem.

A evangelisch.de internetes portál újságírója, Markus Bechtold a vele készített interjúban megkérdezte Webertől, hogyan élik, gyakorolják a különböző hitű, vallású sportolók hitüket a játékok alatt? Az olimpiai faluban, Londonban kialakítottak egy „interfaith centre"-t, azaz a különféle vallások hívei számára szolgáló központot – válaszolta. „Itt minden nap vannak istentiszteltek, meditációk, még olyanok is, amelyek nem kapcsolódnak valamelyik valláshoz vagy felekezethez, de elősegítik a belső békét."

A vallásközi központ emeleti részén az öt világvallás (keresztyénség, iszlám, zsidóság, hinduizmus, buddhizmus) szokásai szerint berendezett termeket alakítottak ki. A központban tizenkilenc keresztyén lelkész, illetve munkatárs gondoskodik a reggeli, esti, illetve vasárnapi istentiszteltek rendjéről, megtartásáról. „Érdekes tapasztalatom, hogy mivel a különféle vallások kultuszi helyei egymás közelében találhatók, a különféle hiten lévő sportolók vagy bírók egyszer csak elkezdenek beszélgetni egymással. Valóságos vallásközi, civil párbeszéd alakul ki, ami nagyon fontos és jó" – mondja a sportlelkész.

Rövidtávú gyülekezet

Sajátos csőlátás jellemzi a sportolókat. A küzdelmek előtt természetesen csak és kizárólag a versenyekre, a küzdelemre, a lehető legjobb teljesítmény elérésére koncentrálnak. Ilyenkor figyelmen kívül hagynak mindent, még a centrumot is. Persze nem mindenki. Majd a győzelem vagy a csalódás után, illetve a küzdelmek lefutását követően többen jönnek el a vallási központba, ki hálaadásra, ki csak meditációs csöndre vágyakozik. Az olimpiai faluban kialakult egyfajta rövidtávú, ideiglenes gyülekezet. De ez is fontos, hiszen vannak, akik otthon is beletartoznak egy gyülekezet élő, imádkozó, Istenre figyelő testvéri közösségébe, amely adott esetben „hordozza" is őket – osztja meg tapasztalatait Thomas Weber.

A hit segíti a koncentrációt

A keresztyén hit ugyanúgy ismeri a mélypontokat és győzelmeket, mint a sportolók. Ám a mélypontokon át kell lépni, újat kell kezdeni, és ismét küzdeni. Kétségtelen, hogy mind a sportolók, mind a keresztyén emberek többet tanulnak a vereségből, a mélypontokból, mint a győzelemből. A vereség, csalódás az emberi személyiség érésének fontos tényezője.

A hívők nem jobb sportolók a többieknél, de megfigyelhető, hogy akinek van hite, az talán hamarabb és eredményesebben „mászik ki a gödörből", mint mások. Nagy a valószínűsége, hogy a vallásos sportolók nem azért imádkoznak, hogy aranyérmesek legyenek, hanem inkább azért, hogy a versenyhez, a küzdelemhez a belső nyugalom és így a koncentráció meglegyen. Hogy a győzelem, vagy a csalódás ne okozzon kárt a személyiségnek, a léleknek.

„Sokszor veszem észre a sportolók között Jézus Igéjének a beteljesülését vagy éppen cáfolatát: »Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?« (Mt 16,26a)" – mondja a német sportlelkész. Mindenesetre az is igaz, s gyakran figyelhető meg, hogy a hit, kötődjön bármelyik vallási rendszerhez, segít abban, hogy az ember képességei legjavát nyújtsa a nemes küzdelemben – összegezi olimpiai tapasztalatait Thomas Weber.

Szöveg: Dr. Békefy Lajos

Forrás: evangelisch.de; www1.wdr.de. 

Figyelem!

A Reformatus.hu megújult

Ön a Magyarországi Református Egyház korábbi weboldalán jár, amelyet 2020. április eleje óta nem frissítünk. Az itt található információk már elavultak lehetnek. Kattintson és látogasson el megújul honlapunka.