Lajtha László 1892-ben született, református családba. A Kálvin téri református templomban, majd a Szabadság-téri gyülekezetben szolgált presbiterként. Felesége nagyon művelt, katolikus családból származott, esküvőjük a Fasori református templomban volt, ennek megfelelően fiaikat is reformátusként nevelték fel.

Lajtha Lászlót egyházzenészi, kórusvezetői tevékenysége is elsősorban a Kálvin téri gyülekezethez kapcsolta, itt szervezte meg a Goudimel Kórust, amellyel a protestáns egyházi kórusirodalom gyöngyszemeit igyekezett felfedezni és a nagyközönséggel megismertetni. Énekkara 1928-ban a Pesti Egyházkerület hivatalos énekkarává lett.
Lajtha mindemellett negyvenes évektől a Szabadság téri református templomban zenekart is szervezett, valamint megszólalt a református zenei élet vitáiban is, publikált a Protestáns Szemlében és előadásokat tartott a témában.

Népzenegyűjtő

Kodállyal és Bartókkal együtt emlegetik a három „nagy magyar" között. Ezzel nem csak munkásságát, hanem azt a fáradságos utat értékelik, melyet mindhárman a magyar nép népdalkincsének gyűjtésében, feldolgozásában tettek. Lajtha - történeti érdeklődéséből kifolyólag - mind hangszeres, mind énekes kutatásai során elsősorban azt vizsgálta, hogy a régi századok ének és zenei kincse hogyan maradt meg a „végeken" a 20. században, másik célja az eltűnőben lévő hagyományokhoz kapcsolódó népénekanyag felgyűjtése volt. Ilyen volt például a virrasztáshoz kapcsolódó énekanyagok lajstromozása, ami 1956-ban meg is jelent „Sopron megyei virrasztó énekek" címmel.

Zsidómentő és forradalmár

A komponista részt vett a Magyarországi Református Egyház zsidómentő akciójában is. Minthogy már az 1930-as évektől presbiter volt a Kálvin téri református templomban közvetlen kapcsolatban állt az ottani lelkipásztorral, Muraközy Gyulával és Ravasz Lászlóval, aki ekkora püspökként szolgált. A nagytekintélyű egyházi vezető támogatásával alakult meg a református egyház zsidómentő Jó Pásztor bizottsága is, melynek munkájában Lajtha is részt vett.  Feltehetően hamis igazolásokat szerzett, búvóhelyet biztosított az üldözötteknek.

Egyetemes gondolkodás

Lajtha László zeneszerzőként is kimagaslót alkotott, de ebbéli tevékenységében nem azt érdemes kiemelni, hogy mi a református belőle, hiszen hatvankilenc opusza között mindössze öt egyházi mű található, melyek inkább liturgikus jellegű alkotások – motetta, mise, Magnificat, himnuszok – mint zsoltár- vagy dicséret-feldolgozások. Egy kivétellel e művek az ötvenes években íródtak, a Mindszenty per után, ezért ezek egyfajta tiltakozásként is felfoghatók a koncepciós eljárások miatt az akkori rendszer ellen. Latjha Lászlónak, sok máshoz hasonlóan alá kellett volna írnia a Mindszenty-elleni vádakat. Ezt nem tette meg, ezért minden állásából eltávolították. Mindez az után történt, hogy a zeneszerző 1947/48-ban egy éven át Londonban dolgozott igen jó körülmények között, a legnagyobb szakmai megbecsülésben. Filmzenét írt a rendező-producer Georg Hoellering felkérésére T. S. Eliot Murder in the Cathedral című, Becket Tamás vértanúságáról szóló verses drámájából készített filmhez. Bár újabb szerződést ajánlottak neki, és barátai is óvták attól, hogy hazajöjjön, ő mégis úgy érezte, itthon a helye. Nem hitte el, hogy ennyire megváltozhatott a helyzet és őt, aki több intézmény vezetésében is fontos szerepet töltött be, mindenhonnan el fogják távolítani, és tizennégy évig útlevelet sem kaphat. Ez idő alatt nem láthatta gyermekeit, de akkor sem mehetett Párizsba, mikor a Francia Művészeti Akadémia első magyar komponista tagjává választotta.

Ismét külföldön

Lajtha László élete végére vigaszt jelenthetett, hogy 1962-ben végre ismét Nyugatra utazhatott. Hét évvel azután, hogy a Francia Akadémia tagjává választották, végre elfoglalhatta székét, tudományos előadásokat tartott, vezényelt, jelen lehetett művei bemutatóján. Mikor ismét hazatért, belevetette magát a népzenei gyűjtőmunkába, s a komponálást, a bemutatókat illetően is tele volt tervekkel, energiával, de 1963. február 16-án – néhány nappal azután, hogy hazatért utolsó gyűjtőútjáról, második szívinfarktusa hirtelen véget vetett életének.

Összefoglalta: Kováts Annamária

A zeneszerzőről még többet itt olvashatnak: http://reformatus.hu/mutat/7251/