Egy katolikus pap kollégám hívott meg műsorvezetőnek a katolikus Mária Rádió műsorába 2007-ben. Ebben a műsorban, a Függő kérdésekben kéthetente szerda este szakembereket kérdezünk a drogproblémáról, a kezelési lehetőségekről, gyógyult-gyógyuló érintettekkel és hozzátartozóikkal beszélgetünk az életükről. Amire nagyon büszke vagyok, hogy a műsor alatt, ha valakinek problémája van, akkor betelefonálhat, és megbeszélheti azt egy lelkigondozóval.

A lelkigondozáson túl miért tartod fontosnak, hogy létezzen egy egyházi drogmissziós műsor?

Úgy gondolom, hogy a kábítószerről szóló közbeszéd túl normalizáló szemléletű. Szükség van egy olyan hangra, ahol nem azt próbáljuk a társadalomnak elmagyarázni, hogy teljesen természetes az, hogy az emberek kábítószereket használnak rekreációs alternatívaként, amivel semmi probléma nincsen. Huszonhat éve drogosokkal dolgozom, látom, hogy milyen rettenetes pusztítást végez az emberek életében a kábítószer. Fontosnak tartom, hogy legyen egy olyan megközelítés, ahol ezt mi egyáltalán nem tartjuk normálisnak, hanem arról beszélünk, hogy ezzel bizony vigyázni kell. Másrészt az is fontos, hogy felmutassuk: van megoldás. Nagyon sokan azt gondolják, hogy úgysem tudnak megváltozni, és ebbe beletörődve drogoznak, amíg meg nem halnak. Éppen ma mesélte egy kollégám, hogy a Nyugati pályaudvarnál készítettek interjúkat, ahol megkérdezték a járókelőket, hogy milyen kezelőhelyeket ismernek. Kiderült, hogy egyetlenegy válaszadó sem tudott arról, hogy vannak drogterápiás otthonok Magyarországon. Népszerűsítenünk kell azt a gondolatot, hogy nincs olyan mélység, ahonnan ne lehetne jó irányba fordulni és elindulni másfelé. Természetesen ezzel együtt magunkat is ajánljuk, mint kezelőhelyet.

A Függő kérdések kapacitása elég, hogy kiszolgálja ezeket a célokat?

Nagy lelkesedéssel és örömmel csinálom ezt a műsort, de látom azt, hogy a hallgatóságunk egy szűk réteg. Jó lenne egy nagyobb kaput nyitni afelé, hogy a református drogmisszió és a társadalom közötti kapcsolatot élénkebbé tegyük.

Milyen kapura gondolsz?

Nemrég meghívtak vendégként a Civil Rádióba. Ott láttam, hogy van rá mód, hogy civil szervezetek saját műsorral lépjenek a hallgatóság elé. Arra gondoltam, hogy nagyon jó lenne, ha a református drogmissziónak is megszólalna a hangja ebben a lendületes, belevaló térben.

Függő kérdések stábja csinálna itt is egy műsort?

Nem – ugyanis egyrészt nekem már nincs erre szabad kapacitásom, másrészt úgy gondolom, hogy ide az enyémnél komolyabb kommunikációs szakmai ismeretek kellenének. Jó lenne, ha fiatalok hoznának létre egy ilyen műsort. A Civil Rádió légköre már egy másik generációról szól.

Van már műsorvezető-jelöltetek?

Most keressük őket. Én arra vágynék, hogy a református drogmissziónak legyenek fiatal szócsövei, akik kommunikációs szakemberek vagy annak készülnek, érdeklődnek a kábítószer-probléma iránt, és református elkötelezettségűek, illetve fontos nekik, hogy keresztyén szemmel tekintsenek erre a kérdésre is. Ahogyan a mi munkánk a Mária Rádióban, úgy ez a szolgálat is önkéntes munka lenne. Ez a műsor nem a drogmisszió meghosszabbított kezeként létezne – persze nyilván fontos, hogy aki ezt vállalja, az megismerkedjen a kezelőhelyeinkkel, az életünkkel, megérezze ennek a világnak a levegőjét. Ha találnánk ehhez embereket, akkor nekik mindenféle szakmai támogatást megadnánk. Úgy gondolom, ez nagyon jó lehetőség lenne a református drogmissziónak, hogy hallassa a hangját, és hiszem, hogy ez a szolgálat a társadalom számára is fontos lenne.

Bagdán Zsuzsanna

(A református drogmisszió induló rádióműsorához önkéntes műsorvezetőket és telefonlelkigondozókat keres. Jelentkezés április 30-ig az eszter@kimm.hu e-mail címen.)