A koordináció lehetséges irányairól szóló eszmecserével folytatta munkáját a MRE szeptemberben megalakult Református Cigánymissziós Tanács. A testület tagjai közül megválasztotta az elnököt is: a poszt a beás cigány, albertirsai presbiter Kamarás Istváné lett.

Elsősorban a munka irányairól cseréltek eszmét a Református Cigánymissziós Tanács tagjai a testület második ülésén. Tarr Zoltán zsinati tanácsos – aki nem tagja a testületnek, hanem tanácskozási joggal vesz részt a munkában – tervként, megbízatásként vázolta azt fel, hogy 2012 végére elkészüljön az MRE cigányokkal kapcsolatos stratégiája. Úgy vélte, bár a 2011-es magyar uniós elnökség programjában szerepel majd az európai cigánystratégia elfogadása, nagy vállalás lenne, hogy a reformátusok is ekkorra készüljenek el hasonló programjukkal. A zsinati tanácsos hozzátette, nagy erőkkel folyik az uniós elnökséggel kapcsolatos egyházi szerepvállalás kidolgozása és ebben szerepel egy cigányokkal foglalkozó konferencia terve.

A tanácstagok részletesen beszéltek arról, hogy a testület munkája szempontjából nagyon fontos lenne felmérni, hogy az egyházban hol, milyen szolgálatokat végeznek a cigányok között. Az ülésen Landauer Attila, a Zsinati Hivatal cigánymissziós koordinátora bemutatta a térképet, amely a jelenlegi református cigánymissziós kezdeményezések egy részét tartalmazza, ezt kell a következőkben továbbfejleszteni. Ez azonban nem a tanács tagjainak a feladata lesz; amint Tarr Zoltán rámutatott, a testület konzultatív jellegű, nem kell mindenhez értenie, hanem meg kell találnia a megfelelő szakembereket az egyes részfeladatok elvégzésére.

A tagok ezután megvitatták, hogy az ismeretek megszerzése mellett milyen célt szolgálhat egy ilyen térkép megalkotása. Csomós József tiszáninneni püspök szerint a tanács fontos feladata lesz, hogy áttekintve a megtett utakat, kimondja, mely kezdeményezések voltak zsákutcások. Csatlakozott hozzá Dr. Kósa Karolina egyetemi docens, a Debrecen-Nagytemplomi Egyházközség presbitere, aki szintén úgy vélekedett, a megismert projekteket értékelni is kell. 

A megszólalók egyetértettek abban is, hogy a Zsinat korábbi döntésének megfelelően valamennyi egyházkerületben szükség van cigánymissziós koordinátor munkájára. A Tiszántúlon és a Tiszáninnenen van ilyen, a Dunamelléken más elnevezéssel, de van gazdája a területnek, míg a Dunántúlon hamarosan létrehozhatják a posztot.

A cigányok között végzett református szolgálat mai helyzetét érintően több borúlátó elemzés is elhangzott. A beás cigány Kamarás István, aki presbiter az albertirsai gyülekezetben, úgy vélekedett, a történelmi egyházak magukra hagyták a cigányok tömegeit. A cigányoknak nincs kapcsolatuk a lelkipásztorokkal, a kisegyházak, a szekták pedig kihasználják ezt a helyzetet. Ezen a hangulaton változtatni kell és a református egyháznak érzékeltetnie kell, hogy törődik, odafigyel. Kamarás István szerint ezt elsősorban a gyerekeken, oktatáson keresztül kell megtenni. Kutasiné Molnár Boglárka kaposmérői lelkipásztor szerint a cigányokkal kapcsolatban nagy az érdektelenség, az egyházon belül is. Arra is panaszkodott, hogy a dunántúli reformátusok – az ottani lakosság nyolc százaléka – kisebbségben vannak, ami ugyancsak hátráltatja a cigánymissziót.

A tanács fontosnak tartotta azt is, hogy munkájába nemcsak a megismerés, hanem az ösztönzés jegyében is bekapcsolja a cigányok között már szolgálatot végzőket. A cigánymisszióban dolgozókat, tapasztalataikat is szeretnék megismerni a tagok.

A tanácskozáson kitértek arra is, hogy milyen irányokban indulhat el a cigányok segítése. Egyfelől többen hangsúlyozták a fizikai, életmódbeli és életviteli segítségnyújtás elengedhetetlenségét, mások az evangélium, a krisztusi közösség hirdetésének elsődlegessége mellett érveltek. Tarr Zoltán zsinati tanácsos megjegyezte, más segítőkhöz képest az egyháza abban tud mást adni, hogy közösséget tud nyújtani.

A tanács tagjai abban állapodtak meg, hogy az elhangzottak alapján előterjesztés készül a következő heti zsinati ülésre; ebben a munka megkezdéséről, a felmerült lehetséges irányokról számolnak majd be.

Az ülésen megválasztották a testület elnökét is, a Dunamelléki Egyházkerület által delegált Kamarás István személyében. A tanács titkára Sohajda Levente göncruszka-vilmányi lelkész lett.

A tanácskozás résztvevői, középen Kamarás István

A tanácskozás után bemutatkozásra kértük a testület új vezetőjét. Kamarás István 1970-ben született, szabolcsi beás cigány családban. Szatmárcsekén, majd Milotán nőtt fel, majd tizenhárom évesen költözött a családja Albertirsára. Nagyszülei nevelték, akik írástudatlanok voltak, Kamarás István tanárai miatt mégis megszerette az olvasást. Az általános iskola után évekig a BKV-nál dolgozott, barátai bíztatására mégis továbbtanult, estin képezte magát a Schulek Frigyes Technikumban, majd átalakulása után az Arany János Épületgépészeti Szakközépiskolában. Bár reáliskolában érettségizett, Kamarás Istvánt a humán tárgyak érdekelték, ezért egy látszólag váratlan fordulattal az ELTE történelem szakára felvételizett, amit elsőre sikerrel vett. B-szakként politikaelméletet is tanult, mindkét szakon lediplomázott, jelenleg történelemből doktorál. Kamarás István jelenleg is Albertirsán él, református presbiter, az öt éve alapított Roma Szakkollégium vezetője. A szakkollégium felsőoktatásban tanuló romáknak kíván önképzési, közösségi keretet nyújtani.

Csepregi Botond, fotó: Kalocsai Richárd