Az államalapítás ezeréves évfordulóján, 2000-ben állították fel a kunhegyesi református templom kertjében Czupp Pál népi fafaragó művész faszobrát. Ennek az volt az oka, hogy a művész akkor még nem rendelkezett azokkal az engedélyekkel, amelyek lehetővé tették volna azt, hogy közterületre kerüljön az alkotása. Így a kunhegyesi református gyülekezet fogadta be az István király-szobrot. Kis turpisság is került a szoborállításba: az alkotás bár nem közterületen áll, de oda néz. Az államalapító királyt megformáló faragvány a főútról jobban látszik, mint a templomkertből, hiszen közvetlenül az utcafronti kerítés mellé került.

Közös kenyértörés

Miért fontos egyáltalán az, hogy egy református templom kertjében álljon a katolikusok által szentként tisztelt király szobra? – kérdezem a lelkészt. Azt mondja, neki személy szerint is fontos, hogy magyar, ezzel pedig szorosan összefügg az, hogy István királyra a magyar állam megtestesítőjeként tekint, attól függetlenül, hogy milyen vallású volt az uralkodó.

Szent István a református templom kertjében

Az államalapítást Kunhegyesen közösen ünnepli a település. Augusztus 20-án ökumenikus istentiszteletet is tartanak a művelődési házban, ahol a megszentelt kenyeret – ha nem is úrvacsorai jelleggel, de – megtörik és szétosztják a jelenlévők között. Természetesen a gyülekezet istentiszteleti keretben is hálát ad az új kenyérért és borért. Ez az ünnep kiemelten is fontos a Kunságban élő embereknek, hiszen sokan foglalkoznak földműveléssel.

Beszélgetésünk közben visszakanyarodunk az első királyunkat ábrázoló szoborra. Kiderül, az alkotója református, és minden évben gondozza, rendbe teszi a művét. Kérdésemre, hogy ha felajánlaná az önkormányzat, hogy áthelyezhetik közterületre az alkotást, engedné-e a gyülekezet, Nagy Kálmán azt mondja, nem tartja valószínűnek, ragaszkodnak a szoborhoz. – Csináljanak maguknak – teszi hozzá kunos daccal.

Református kunok vagyunk

A kun identitás amúgy is fontos a lelkésznek, ő maga is kunnak vallja magát: – A múltunk nagyon fontos: hogy jelenünk legyen, ahhoz a múltunkban kell gyökereznünk. A szoborpark is ezt támasztja alá: István király mellett ott áll a pozsonyi csatára emlékeztető kopjafa is, Árpád fejedelem képzelt arcmásával a tetején. Erről azt mondja a gyülekezet vezetője, hogy azért is fontos, mert a győztes csatáinkra is emlékeznünk kell. – A helyi református iskolába járó gyermekek már értik ezt – fűzi hozzá a lelkész. A fiatalok identitásképzése amúgy is fontos az iskolafenntartó gyülekezetnek. Az iskola díszudvarán egy kunbaba szobor is áll – ez kifejezetten a kun identitás erősítése miatt fontos. De az iskola bejáratánál egy székely kapu is van. Az iskolásokat háromévente határon túli magyarlakta területekre is elviszik, mindezt még a Határtalanul program beindítása előtt elkezdték. A kunhegyesi reformátusoknak egyébként három határon túli testvérgyülekezete van.

Nagy Kálmán református lelkész a kunbabát mutatja az iskola udvarán 

Huszonöt botütés

A templomkertben álló trianoni emlékművön ezek a települések vannak megjelölve a történelmi Magyarország térképén név szerint: Székelykeresztúr, Makkosjánosi és Bácsfeketehegy. A délvidéki település különösen is érdekes, hiszen azt Kunhegyesről elszármazottak építették és népesítették be. 1785-ben, II. József felajánlására kelt útra a kunhegyesiek föld nélkül maradt csoportja. Ennek hátterében az áll, hogy a többiek kivásárolták maguknak a földeket, így számtalan kis- és középbirtok jött létre.

Azonban nem mindenki jutott földhöz, így adott volt a konfliktus. Olyannyira, hogy rendeletbe foglalták a kunhegyesiek, „hogyha az izgágák és kötekedők visszajönnek, huszonöt botütés illesse őket". A kunhegyesi önkormányzat 1998-ban kihelyezett ülést tartott Délvidéken, és hatályon kívül helyezte ezt a régi paragrafust. Mára jó a viszony a két település és kiemelten is a két református gyülekezet között. A különválás emlékét is őrzi egy emlékoszlop a templomkertben: a kétágú faragvány egyik ágát egy kunhegyesi, míg a másikat egy bácsfeketehegyi fafaragómester készítette el.

Óvoda épül

A templom környezetében áll még egy 1956-os emlékmű és egy, a 20. század áldozatainak emléket állító alkotás is. A lelkész kiemeli: ezek mellett kapnak helyet a ballagó osztályok emlékfái is. A nyolcadikosok minden évben elültetnek egy fát a templomkertben, amire ráteszik a névsort és az évszámot is. Szeptembertől még több gyermek kerül kapcsolatba a református oktatással: gőzerővel folyik ugyanis a kunhegyesi egyházi óvoda kialakítása. Erről a lelkész azt mondja: van egy családi napközijük, ahol a legidősebbek nevelésének folytatásához kiemelten fontos az óvoda elindítása. A gyülekezet önerőből, pályázati források nélkül építi az óvodát, amely közvetlenül az iskola és a templom szomszédságában áll. A munka egy percre sem áll meg, ott jártunkkor épp a tűzoltók érkeztek, hogy tűzvédelmi szempontból ellenőrizzék az épületet.

A gyülekezet missziójának bőven van célközönsége: a 2011-es népszámlálási adatok szerint a kunhegyesiek negyven százaléka nem tartozik vallási közösséghez. A Központi Statisztikai Hivatal adataiból kiderül: a településen egyébként a reformátusok vannak a legtöbben, ők az összlakosság huszonnégy százalékát teszik ki.

Hegedűs Márk, fotók: vfmk.hu, Kalocsai Richárd

Megjelenik a Reformátusok Lapja ünnepi számában