Reyes atya ma is jól emlékszik a „sorsdöntő dátumra", 2013. november 8-ra. Mialatt az EVT tízedik nagygyűlésén vett részt a Koreai Köztársaságban, akkor kapta a hírt, hogy a Haiyan szupertájfun elérte hazáját. Több, mint 25 millió fülöp-szigeteki lakos állt a szélvihar útjában. Reyes atya, aki a Fülöp-szigeteki Anglikán Episzkopális Egyház tagjaként vesz részt az EVT Központi Bizottságának munkájában, ezrekkel imádkozott együtt a tájfun áldozataiért a nagygyűlésen.

„Isten kegyelmébe ajánljuk a fülöp-szigetekieket" – mondta. Majd hozzá tette, így válik láthatóvá az ökumenikus szolidaritás. „Nem számított, kik voltak azok az emberek. Egyedül csak az, hogy szenvedtek és ők voltak a Krisztus arca. Biztosíthatom mindannyiójukat, hogy imádságaik és támogatásuk eljutott a hálás szívekhez."

Az EVT Központi Bizottsági ülésén Reyes atya és a KB több tagja is szót ejtett az ökumenikus szolidaritás változó arcáról, mind pénzügyi szempontból, mind lelki értelemben. Margarita Nelyubova bizottsági tag, (Orosz Ortodox Egyház Moszkvai Patriarchátusa) egyetértett Reyes atyával, hogy az ökumenikus közösségvállalás, erőforrásaink megosztása magába foglalja a bizalom és a szolidaritás elemeit.

Nelyubova emlékeztetett a 2001-es évre, amikor az Orosz Ortodox Egyház egy, a HIV és AIDS-ben szenvedő betegek segítésére irányuló programot akart indítani. „Akkor nem volt nálunk olyan egyházi szakember, aki ezzel foglalkozni tudott volna," – mondta, és „nagyon nehéz volt anyagi támogatáshoz jutni, mert a projekttel kapcsolatban nagyon sok előítélet volt." A program kritikusai kérdezték, hogy „mit tud az egyház tenni az AIDS-cel kapcsolatban a bűnről való prédikáción kívül?" Nelyubova többedmagával egy ökumenikus ügynökséghez fordult segítségért, ami jól jelzi, hogy mit ért Nelyubova a „nagy elkötelezettség alatt, amit segített nekik túljutni a kihívásokon." Ma „egyházunk AIDS programja egy sikertörténet."-mondja.

Bővülő jelentés

Gloria Ulloa Alvarado, az EVT Latin-Amerikai és a Karib-tengeri térségért felelős elnöke arról beszélt, hogy hogyan tekintettünk az elmúlt néhány évtizedben az egyházak közötti „erőforrás-megosztásra". „Ez a téma – erőforrások megosztása, közösségvállalás – már több mint 30 éve nagy érdeklődésre tart számot az ökumenikus mozgalomban." – mondta a Columbiai Presbiteriánus Egyházban szolgáló Alvaro. „Sokan szinén az ökumenikus mozgalomhoz fordultak az erőforrások megértésének továbbfejlesztését illetően, ami többet jelent a pénzügyeknél."

De az ökumenikus közösségvállalás pénzügyi aspektusát nem lehet egyszerűen mellőzni, -mondta Roel Aalbersberg, az ICCO & Kerk in Actie (holland székhelyű egymással szorosan együttműködő egyházi szervezetek) képviseletében. „Ökumenikus közösségvállalásról beszélünk, amikor partnereinkkel együtt közösen küzdünk a szegénység és az igazságtalanság ellen. Nem feledkezhetünk meg a hatalomról, különösképp amikor az erőforrásokról anyagi értelemben beszélünk."

Az EVT „kerekasztalok" – ahol EVT tagok ülnek egy asztalhoz helyi és nemzetközi partnerekkel bizonyos kérdések megvitatására– egy sikeres struktúrát jelent az ökumenikus közösségvállalás valamennyi formájának erősítésére – tette hozzá Aalbersberg. A kerekasztal-beszélgetések a világ valamennyi pontjáról érkező résztvevői azt keresik, hogy hogyan tudnának a leghatékonyabban együttműködni a segítségnyújtásban. „A kerekasztalnak nincs sarka" – mondta. „Nincs hierarchia. Az EVT által 1984-ben felállított kerekasztal forma egy rendkívül eredményes, széleskörű és átfogó koncepció."

Külügyi Iroda
Dau Thi Huong
Forrás: Protestantnews