Nieuwe Port – kapu az új társadalmi valóságra

A bank negyed és a Világkereskedelmi Központ kellős közepén nyitott modern központ célja az, hogy találkozási pontként szolgáljon a frissen kialakult üzleti negyedben dolgozó emberekkel, és párbeszédre hívja a bankárokat, menedzsereket és adminisztrációs munkatársakat, akik életük javarészét a környező irodákban töltik. Nagyjából 50 000 ember jelenti a kezdeményezés célcsoportját. A misszió vezetője, Reinoud Beimers, maga is egy fiatal közgazdász, aki menedzserként kezdte életét, azaz ismeri annak minden terhét és azt az életvitelt, amelyhez közelebb akarják vinni az egyházat.

A két „világ" közti szakadék áthidalásában a központ lelkes fiatal munkatársakra számíthat. 45 ember dolgozik a 15 000 négyzetméteres modern környezetben, abban a professzionálisan üzemeltetett központban, ahol étterem és kávézó is működik, tárgyalók és pihenőterek várják a látogatókat. Tanulni, szolgálni és ünnepelni – szól a kezdeményezés mottója. A tanulás jegyében bibliai, irodalmi és filozófiai beszélgetésekre invitálják a fiatal és középkorú szakembereket. A rendhagyó alkalmakon teljesen idegen emberek, gyakorta magas társadalmi pozíciójú vállalatvezetők őszintén és kötetlenül oszthatják meg egymással tapasztalataikat, azaz tanulhatnak egymástól.

Egy óra alatt ebédet és inspirációt kap az a mintegy száz ember, aki vállalja, hogy idegenekkel ebédeljen. A közösség szolgálatára is lehetőséget teremtenek azoknak a menedzsereknek, akik szívesen segítenek másokon. A környéken dolgozó ügyvédek például jogi tanácsadást biztosíthatnak menekülteknek, felkarolhatnak drogfüggőket, azaz szakmai tudásukat az üzleti életen kívül is hasznosíthatják, és közben megtapasztalhatják a segítő kapcsolatok és az emberség felemelő erejét.

Az ünneplés sem szorul háttérbe. A vonatkozó program árulkodó neve: hála Istennek péntek van! A menedzserek életritmusához igazodó központ szórakozásra és partira is lehetőséget biztosít, hogy a hét folyamán felgyülemlett stresszt itt vezessék le környékbeliek. A „kiválasztottak" taggá is lehetnek 40 aktív támogatót számláló az alapítványi igazgató tanácsnak, amelyik a hátteret biztosítja az üzemeltetéshez. A fiatal szakemberek önkéntesen dolgoznak a központnak, egyben „nagykövetként" viszik a kezdeményezés hírét. A környező vállalatok, szolgáltató központok és bankok is támogatják időközben a kezdeményezést: az Új Kapu újfajta kapcsolatot teremt a megújuló egyház és a megváltozott társadalom között.

Újszerű kapcsolat épülhet így emberek között, azaz közösség születik hasonszőrűekkel, egyháziakkal, de akár a külvárosban élő menekültekkel az évente szervezett nagyszabású focikupa alatt. Emberekkel, akikkel amúgy csak a bevásárlóközpontban futnának össze, közösen vacsorázhatnak, eszmecserét folytatnak. Az egyház jó hagyományát, az evangélium üzenetét ugyanakkor nem akarják feláldozni az új kapcsolatok oltárán. A terek, a programok és a szolgáltatások keretet biztosítanak ahhoz, hogy utat találjon az örömhír azokhoz az emberekhez, akik hagyományos kapcsolatokat teljesen elvesztették az egyházzal. Erről árulkodnak a helyiségek bibliai nevei is.

A kezdeményező helyi gyülekezettel és annak karizmatikus lelkészével ugyan továbbra is fennáll a kapcsolat, a központ időközben önállósult. Ez felveti a kezdeményezés hosszú távú célját. A központ vezetője ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az egyházi hagyományt és a Bibliát nem lehet feladni, de a szekularizált társadalomban, ahol nem csak az egyházzal való kapcsolat, de az egymással való találkozási pontok is elvesznek, új utakat kell nyitni a keresztyén értékek közvetítésére, még ha nem is lehet világos előre, hova is vezet a kísérlet. Az egyházi integráció kérdése sem hagyományos módon merül fel. Nem biztos, hogy a megszólított embereket abba az egyházba kell integrálni, amit ma ismerünk, hiszen maguk az egyházi formák is változnak.

Kimondott cél az is, hogy az egyház, nevezetesen a reformátusság új módon, de a régi mértékben legyen jelen a jövőben is a társadalomban. Ehhez elengedhetetlen, hogy az egyház a valóságos találkozások helye legyen, amit nem lehet többé vagy kevésbé gyakori egyórás vasárnapi templomlátogatással „letudni". Az egyháznak valós kérdésekre kell igazi válaszokat adni, átjárhatóvá kell tennie a társadalmat és elérhetőnek kell lennie az emberek számára. A kezdeményezés összességében természetesen egy hagyományos erős társadalmi középosztállyal számol, ami Hollandiában adott, Magyarországon viszont hiányzik.

A történet dilemmája is nyilvánvaló: a kezdeményezők sem tudják pontosan megmondani, hol végződik az út. A hagyományosan megélt egyházi formákban? Vagy maguk a tradicionális egyházi közösségi formák is ebbe az irányba változnak? Egyáltalán, a vendégek olyan fiatal szakemberek közül kerülnek ki, akiknek már volt valaha közük az egyházból, vagy valóban abból a generációból jönnek, amelyiknek soha kapcsolata és élménye sem volt az egyházzal? Vagy egész profánul: milyen módon térül meg az a 300.000 eurós befektetés az anyagiakon túl, amit eleve vállalatvezetők és nagyadományozók biztosítottak a projekt elindításakor?

20 gyülekezet – 20 projekt: protestáns egyház Amszterdamban

Az amszterdami egyház a régi alapokon kezd újat. Történelmi épületének falai között aktív gyülekezetplántálási munka folyik, amiről a helyi egyház vezetői tájékoztatták a látogatókat. A helyi közgyűlés ugyanis egy felhívással fordult a gyülekezetekhez és lelkészekhez, hogy az egyház megújulásáról párbeszédet és együttműködést kezdeményezzen. „Nyilvánvalóvá tenni Isten szeretetét a városban" – fogalmaz a szlogen, amely irányt mutat a várost, azaz a nyilvánosságot szolgáló gyülekezeti gyakorlatnak. A helyi közösségeket nyitottságra, összefogásra, a közösségi élet más szereplőivel való együttműködésre ösztönzi.

A gyülekezetek megerősítése, missziói újjáéledése mellett 20 projektet indítottak Amszterdamban, amely közösségteremtő, gyülekezetplántáló programokkal az egyházlét új formáinak előmozdítását szolgálják. A régi gyülekezetek és az új közösségek kapcsolata, a kezdeményezések sikere eleve kérdéseket vet fel, de az új missziói lendület a hagyományos teológiai gondokozást is kihívása elé állítja. Az egyes kezdeményezések eltérő közösségeket, közeget céloznak meg: vállalati felsővezetők mellett menekülteket, bevándorlókat, időseket és fiatalokat egyaránt. A városkép radikális változásával, ahol egyes negyedekben a bevándorló családok töltik meg az utcákat, az egyház szolgálatának, a gyülekezetek életmódjának is változnia kell. A hagyományos istentiszteleti formák és igehirdetés mellett egyre több újszerű alkalom és az evangélium hirdetésének új formái jelennek meg. Ezek keretében akár Amszterdam polgármestere is szószékről oszthatja meg a bevándorlással kapcsolatos félelmeit és reményeit.

Az amszterdami egyház évekkel ezelőtt eladott egy értékes egyházi ingatlant, a befolyt összegéből pedig 4 millió eurós alapot hozott létre innovatív, úttörő kezdeményezések támogatására. Problémát jelent az is, hogy az egyháztagoknak csupán egynegyede fizeti az éves egyházi hozzájárulását, ami a pénzügyi hátteret gyengíti.

Teológiai útkeresés – új gondolatok az ódon falak között

Henk de Roest groningen-i professzor, aki az amszterdami kezdeményezéseket teológiai reflexióval kíséri, megerősítette, hogy ebben a helyzetben az egyház és az akadémiai teológia együttműködése megerősödött, a tapasztalatok pedig a lelkészképzésbe is utat találnak, illetve a doktoranduszok is nagyban hozzájárulnak kutatásaikkal ahhoz, hogy projektek tapasztalatait teológiai szempontból feldolgozzák. Előadásában Roest az egyházi élet - aktív tagjainak, önkénteseinek és pénzügyi - forrásainak csökkenésére reflektálva arra a jelenségre hívta fel a figyelmet, hogy egyre többen az egyházon kívül élik meg hitüket. A folyamat negatív oldala, hogy még a templombezárásokról is kézikönyvet kell kiadni, amely a helyi gyülekezet felszámolások „helyes" módját írja le. A csökkenés tendenciáját jelzi, hogy 2024-ig a két nagy egyház, a protestánsok és katolikusok még meglévő 4000 egyházi ingatlanából további 1000 bizonnyal bezárja a kapuit.

A professzor a szociológiai felmérésekre, a 2012-es az európai értékvizsgálatokra utalva kiemelte, hogy a vallásosság ugyanakkor nem hanyatlik, sőt, enyhe emelkedés figyelhető meg azok számában, akik hisznek – többségében anélkül, hogy bármilyen közösséghez, vagy egyházhoz tartoznának. Az intézményes kötődés nélküli hit mellett megfigyelhető ugyanakkor, hogy a magukat keresztyénnek mondó fiatalok között a hagyományos egyházi tanítás fontossága egyre erősödik, amelynek kapcsán a hollandiai sajtó egyenesen „neofundamentlizmusról" beszél az elmúlt hetekben.

Magyarázat lehet az ellentétes irányú folyamatokra a professzor szerint, hogy azok, akik minden trend ellenére az egyházban maradtak, a tudatos és elkötelezett tagok - és ez igaz a fiatalokra is. Nyilvánvaló ugyanakkor az is, hogy a fiatalok valóban keresik az erős profilú közösségeket, ahol hitüket megélhetik és a posztmodern közeg is „radikalizálja" őket, sőt, a tömeges bevándorlásnak köszönhetően a fiatalok a vallásukat elkötelezetten felvállaló muzulmán kortársaik példáján is tanulhatnak. Az intézményes vallásosság hanyatlása mellett a személyes vallásosság formáinak és az egzisztenciális kérdések szerepének megerősödése figyelhető meg. Roest kitért arra is, hogy a PKN életében a missziói és nyitott egyház képe az elmúlt két évtizedben egyre inkább megerősödött, jóllehet a gyülekezetek eleinte idegenkedve vagy akár ellenségesen fogadták az új teológiai fogalmakat és víziókat. A missziói és diakóniai jelleg megerősödésével egyre több helyi közösséget arra indított, hogy kilépjen a hagyományos keretek közül. Alapvető hitépítő kurzusok, az igehirdetés és kommunikáció új formái, például az évente egyszer a médiában is sugárzott musical milliókat képesek elérni ma is.

A hagyományos egyházlét négy mozzanata ugyanakkor - hinni, odatartozni, kötődni és viselkedni - nem működik többé. Az érintettség önmagában az egyház új kifejeződési módja lehet, az egyháztagság tudatos felvállalása nélkül is. A „hívogató, becsalogató" kezdeményezések mellett ezért egyre erősödnek az olyan programok, amelyekben az egyház „kilép" az emberekhez, ott találkozik velük, ahol ők vannak és hagyja érintettségükben megélni, odatartozás nélkül, a hitet. Arról, hogy ez valóban az egyház életének új formája lehet-e, Hollandiában is intenzív vita zajlik.

Külügyi Iroda