Az ülés kezdetén a bíró tanácsot vezető Tóth Irén bírónő beszámolt arról, hogy áttanulmányozták a jogtanácsos és a panaszlott védője által benyújtott periratokat, s kijelentette, hogy a háromtagú egyházi bíróság a 2013. november 3-án a budapesti Szabadság téri templomban tartott szoboravatás vizsgálata során nem tekinti feladatának Horthy Miklós szerepének tisztázását. Ezután tanúk meghallgatásával folytatódott a bizonyítási eljárás.

Tüntettek az istentisztelet alatt

Horváth György jogtanácsos indítványában tételesen kifejtette, hogy ifj. Hegedűs Loránt tevékenysége mely pontokon sérti a lelkésztörvényt. Szerinte az istentiszteleten készült kép- és hangfelvételek, a prédikáció és Gyöngyösi Márton beszéde is bizonyítja, valójában „istentiszteletbe burkolt politikai esemény, figyelemfelhívás, provokáció" volt a november 3-i ünnepség. Nemes Árpád, a panaszlott ügyvédje ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy nem az ünneplő gyülekezet osztotta meg a reformátusságot, hanem a templommal szemben, az istentisztelettel egy időben zajlott tüntetés volt megbotránkoztató.

A bíróság meghallgatta azt a rendőralezredest, aki embereivel a bejelentett demonstráció helyszínét biztosította. A Szabadság térnek a Hazatérés templomával átellenes oldalán mintegy öt-hatszáz fő tüntetett a Horthy-szobor miatt, sokan közülük a fél órásra tervezett demonstráció befejezése után visszatértek a térre. A helyszínparancsnok beszámolója szerint egyvalaki ellen  foganatosítottak rendőri intézkedést, aki beszaladt a rendőrök által lezárt területre, emellett több esetben segítettek az istentisztelet rendezőinek megnyugtatni a kedélyeket.

A gyülekezet is készült a rendezvény megzavarására, a szervezők egy – a következő tanú jellemzése szerint gyülekezeti tagokból, nemzeti érzelmű szimpatizánsokból álló – csapata a helyszínt biztosította. Vezetőjük, Tóth Csaba tanúként arról beszélt a bíróságon, hogy számítottak a tüntetésre, az volt a feladata, hogy „kint vigyázzon". Beszámolója szerint a „csőcselék" hangoskodással, gyűlölködő bekiabálásokkal, fenyegetésekkel próbálták megzavarni az istentiszteletet „a pofátlan", sárga csillagos „provokátorok". „Lehet minden ellen tiltakozni, de nem ilyen közel egy templomhoz" – véli a szervező, aki szerint a magyar hatóságok egy zsinagóga közelében engedélyeznénrk hasonló megmozdulást.

„Isten dicsőségére történt"

A Szabadság téri gyülekezet gondnoka, Király Zoltán azt mondta a bíróság előtt, hogy az istentiszteletet csak híveik számára hirdették meg. A tüntetésről a meghívók kiadása után szereztek tudomást, és nagyon felháborította őket a templom előtt megjelent „önmagából kikelt, őrjöngő tömeg".

A tárgyaláson az is kiderült, hogy a gyülekezet négytagú elnöksége döntött az november 3-i ünnepség forgatókönyvéről, így Gyöngyösi Márton meghívásáról is, a presbitérium ezt elfogadta. A szobor bronzba öntésének magas költségeit gyűjtésből próbálták fedezni, majd Gyöngyösi Márton jelezte – Hegedűs Loránt feleségén keresztül –, hogy a Gyarapodó Magyarországért Alapítvány (a Jobbik pártalapítványa) is támogatná az ügyet. Mint mondta, Gyöngyösi Márton „közszereplőként volt jelen az eseményen, s egy köztiszteletben álló személyt méltatott, minden politikai felhang nélkül". A gondnok cáfolta, hogy a gyülekezet bármilyen párt érdekében tartana rendezvényeket, szerinte a Magyarországi Református Egyházról ugyanez nem mondható el.

A Szabadság téri gondnok – Tóth Csabához hasonlóan – határozottan állította, hogy a november 3-i istentiszteleten „az Isten dicsőségére történt minden, az evangélium értéke szerinti tiszta erkölcsbe nem ütközött semmi". Visszautasította az antiszemitizmus Hegedűs Lorántnak felrótt vádját, szerinte senkire nézve sem hangzott el sértő dolog az alkalmon. Tóth Csaba a Szabadság téri Református Egyházközséget a szabadság szigetének nevezte, mert „lényegre törő, intellektuális igehirdetéseivel", „egységes, szabad légkörével" kiemelkedik a református gyülekezetek sorából. Mindkét tanú az egyházban szerintük megjelenő kettős mércét kérte számon.

Király Zoltán kijelentette, ifj. Hegedűs Loránt nem rontotta az egyház hitelét, gyülekezete ezt a fajta bátor kiállást várja tőle, és november 3-a óta jelentősen nőtt a Szabadaság téri templomba járók száma.

„Hegedűs Loránt útján járni nem lehet"

Nemes Árpád további iratokat nyújtott be a bíróságnak, és indítványozta még három tanú, köztük Szabó István dunamelléki református püspök meghallgatását az ügyben. Az ügyvéd szerint ugyanis a püspök „átgondolatlan, elhamarkodott nyilatkozatot tett", anélkül hogy hiteles forrásból tájékozódott volna a történtekről. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a tárgyalás során elégséges információ gyűlt össze, ezért további tanúk meghallgatásától eltekintett, végül meghallgatta a végbeszédeket.

Horváth György arról beszélt, ifj. Hegedűs Loránt hallgatólagos közösséget vállal a nyíltan rasszista kuruc.info-val, közleményében már előre „pocskondiázta a tüntetésre készülőket"; igehirdetésében „egyenlőségjelet tett a zsidók és hét negatív politikai személyiség között", ezzel pedig olyan antiszemita hangot ütött meg, melyet az egyház egészét képviselő parókus lelkész nem engedhet meg magának. „Az üldözött kisebbséget a többségnek megvédenie kell, nem a feszültséget szítania" – mondta a jogtanácsos. Horváth György szerint nem vitásan „néha túl hangos a zsidók érzékenysége", de „a Holokauszt még élő emberek testét tépázó seb", ezért türelemmel kell fordulni a kérdéshez.

„A megosztottságot erősíti, az ő útján járni nem lehet" – mondta Horváth György ifj. Hegedűs Lorántról, akinek – szerinte – védekezése alapján fogalma sincs arról, miért folyik ellene eljárás. „A Magyarországi Református Egyházra negatív fény vetül, és nem büntetés, ami engedi tovább prédikálni" – indokolta Horváth György, miért kéri a palástvesztést.

Szót kapott Csepregi Botond, a reformatus.hu főszerkesztője is, aki részt vett a szoboravatással egybekötött istentiszteleten, majd panasszal élt az egyházközség ellen. Szerinte az volt a fontos, hogy a Magyarországi Református Egyház állást foglaljon abban a kérdésben, hogy viszonyul ifj. Hegedűs Loránt nyilatkozataihoz. Mint mondta, nem emelt volna kifogást, ha az istentiszteleten elhangzottak a gyülekezet alapítását támogató, református Horthy Miklóst méltatták volna, ahogy Debrecenben is mint volt refisről emlékeztek meg, de nem ez történt. Így a szoboravatás szerinte nem az egyház, hanem a Jobbik céljait szolgálja.

„Fordítva ülnek a lovon"

Nemes Árpád szerint nincs bizonyíték a Horváth György által felsorolt fegyelmi vétségekre, mindez csak vádaskodás, a politikai célú rendezvényeket tiltó zsinati határozat nem vonatkozik istentiszteletre. Egyházi törvényekkel szembeni engedetlenség Nemes szerint nem történt, a gyűlöletkeltés és az antiszemitizmus vádját pedig megfoghatatlannak nevezte.

Az ügyvéd megkérdőjelezte a jogtanácsos alkalmasságát, s hosszan bírálta a fegyelmi eljárás körülményeit, többek között Szabó István püspök – szerinte – „megfelelési kényszerből született" nyilatkozatát, mely alapján megindult az eljárás. Szerinte a jogtanácsos és Csepregi Botond panaszos „fordítva ülnek a lovon", pusztán a „hiszterizált közvélemény törvényeskedéséről" van szó ebben az ügyben. Ezért ifj. Hegedűs Loránt felmentését, s a perköltség megtérítését kérte a bíróságtól. A három tagú testület március 7-én hirdet ítéletet.

Feke György