Rákosfalva területét tekintve Zugló egyik legkisebb városrésze, míg népsűrűsége a sok lakhelyet biztosító lakótelepi kialakítás miatt magas. A mai Rákosfalva Budapest 1873-ban történt egyesítése után a X. kerület keleti részét képezte 1935-ig. A terület az 1870-es évektől kezdett kiépülni, miután megtörtént felparcellázása. Az idetelepülők többsége földszintes házakat épített és mezőgazdasági munkából élt. A városrész jobb megközelíthetőségét segítette, hogy 1888-ban megépült a fővárost és Gödöllőt összekötő HÉV-járat. Az egykori, Szigligeti utca 29. szám alatt működött az 1900-as évek elejétől 1952-ig a Rieger testvérek magyarországi orgonagyára, ahol több száz magyar templom részére készítettek hangszert, a veszprémi-bazilikától a Mátyás-templomon át a rákoscsabai református templomig.

A mai Rákosfalván található tíz emeletes panelházak az 1970-es években épültek, míg a régebbi időkből csupán „hírmondónak" maradt három épület, a Szent István-plébániatemplom, az Álmos Vezér téri iskola, és a Cserepes (Művelődési) ház. A plébániatemplom neoromán stílusban Pucher József tervei alapján épült, külsejét klinker tégla borítja.
A templom előtti kőkeresztet 1857-ben faragták, ez Zugló legrégibb köztéri szakrális emléke.
A Budapest-Rákosfalvai Református Egyházközség temploma 1928 és 1929 között épült, bár a Kerepesi út kőbányai oldalán található, mégis a hívek jelentős része a XIV. kerületben él.

A Rákosfalván élők számára az első istentiszteletet 1897 nyarán tartotta Kovács Emil (1868-1922) későbbi fasori lelkipásztor, özv. Panyi Ferencné házának udvarán. 1919-ig magánházak adtak helyet az istentiszteleteknek, az után pedig a Álmos vezér téri iskolában gyűltek össze istentiszteletekre.

Az önálló templom építésének gondolata a 1920-as években merült fel az ekkor a Kőbányai Református Egyházközséghez tartozó gyülekezetben. A költségeket fedező adománygyűjtést és magát a templomépítést Hatolkay Kázmér lelkipásztor vezette. A templom kialakítására több tervvariáció is készült. Bár stílusuk különböző, elrendezésük hasonló: a templomtér alatt található a gyülekezeti terem - itt elsőként Budapesten-, a tornyot pedig jobb oldalt tervezték a templomhoz építeni.
Az építkezés 1928. október 28-án indult, a főváros által adományozott telken, Frecska Imre építészmérnök a középkori formavilágot idéző tervváltozata alapján. A kivitelező id. Kecse Nagy Sándor vállalkozó volt. A templomot 1929. május 12-én Ravasz László Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke szentelte fel. A toronyban két harang lakik, amelyeket Szlezák László öntött, az egyik 150, a másik 200 kg tömegű.

A téglából épült templom külső kialakítása román kori és korai német gótikus építészeti elemeket tartalmaz. A templomtér hátsó részén karzat található, orgonával, mely a templommal egyidős. A liturgikus tér a 268 férőhelyes templom egyenes lezárású fala előtt kapott helyet, fából készült berendezéseit visszafogott díszítés jellemzi. A szószék hangvetője a magyar klasszicizmus formanyelvét idézi. Fölötte a kerek színes üvegablak, Jézus vérének kelyhét ábrázolja. A templom karzatán álló egy manuálós orgona, a rákosfalvi Rieger-gyár eredeti épségében megőrzött példánya, amely a templom szentelés évében 1929-ben készült.

Millisits Máté