A Dunamelléki Református Egyházkerület épületállománya jelentős mértékben növekedett Ravasz László püspöksége 1921-től és 1948-ig tartó püspöki szolgálata alatt. Különösen Budapesten és a főváros elővárosaiban épültek szép számmal templomok és iskolák. Volt olyan templom, amelynek építése alig fél évet vett igénybe, és előfordult, hogy, a pénzhiány miatt tíz évnél is hosszabb ideig épült a templom. Akadt olyan egyházközség is, akik a gyülekezeti ház céljára emelt épületet alakították át templommá. A Budapesten épült templomok sajátossága az, hogy majd mindegyik altemplommal épült, amelyek így a hitéleti és a kulturális életnek is otthont adtak. Sokszor egy bérház megépítése szolgált fedezetül egy templom megépítéséhez. Több templom és iskola megépítése a holland illetve a svájci reformátusok hathatós anyagi támogatásával valósult meg.

Az I. világháború évei alatt hadi célokra elvitték az egyházkerület területén található templomok harangjainak közel a felét, és orgonái ónsípjainak jelentős részét. Számos esetben előfordult, hogy az egyházközségek Ravasz László hivatalos látogatása alkalmára öntettek új harangot, amelyet a püspök szentelt meg, vagy újította fel a templomát.

A Ravasz László püspöksége alatt épült templomok sajátossága az, hogy a templomok külön nevet kaptak, esetenként a püspök javaslata alapján. Ilyen elnevezések lettek többek között: a Magyar Advent Temploma 1928-1930. (Budapest-Kelenföldi Református Egyházközség temploma), a Magyar Reményég Temploma 1927. (Budapest-Józsefvárosi Református Egyházközség temploma), a Magyar Feltámadás Temploma 1926-1927. (Budapest-Budafoki Református Egyházközség temploma), a Magyar Sáfárság Temploma 1933-1936. (Budapest Rákospalota-Újvárosi Református Egyházközség temploma) a Horthy Miklós Emléktemplom 1924-1928. (Budapest-Kispest-Wekerle-telepi Református Egyházközség temploma), a Hálaadás Temploma 1937-1940.(Budapest Pozsonyi úti Református Egyházközség temploma), a Hazatérés Temploma 1938-1940.(Budapest-Szabadság téri Református Egyházközség temploma), az Emlékezet Temploma 1930-1935. (Budapest-Nagyvárad téri Református Egyházközség temploma), a Felszabadulás Temploma 1932-1941. (Budapest-Pestszentlőrinc Kossuth téri Református Egyházközség temploma).

Budapest-Budafoki-Református Egyházközség  85 éves temploma

A mai Budafok területe már a középkorban lakott volt, de a török időkben elpusztult. A XVIII. században Savoyai Jenő hadvezér birtoka lett Promontorium néven. Ő német telepeseket hozott ide. A XIX. század végére egyre több protestáns magyar család költözött Budafokra. Az első református istentiszteletet 1900. május 24-én (áldozócsütörtökön) Haypál Benő a Budai Református Egyházközség lelkésze tartotta. 1900. november 11-én alakult meg a Budafok-Albertfalvai Református Fiókegyház. Az alkalom helyszíne egy családi ház volt, később pedig az állami elemi iskola fogadta be vasárnaponként az evangélikusokkal közösen formálódó gyülekezetet.

Az 1900-tól 1907-ig terjedő időszak az egyházi élet megszervezésével, valamint a templom (imaház) építésének céljára szervezett gyűjtésekkel telt. 1900 és 1906 között Székely József vallástanár végezte Budafok, Albertfalva, Nagytétény, Kistétény (a mai Budatétény), Kelenvölgy, és a Baross Gábor-telep protestáns lakosainak gyülekezetbe szervezését. 1906-tól Budapestről kijáró adminisztrátor lelkipásztorok végeztek szolgálatot. 1907-ben Tóth József tanfelügyelő a templom és a parókia építése céljára 400 négyszögöles telket adományozott a Kereszt és Árpád utca sarkán. 1910 áprilisában határozott a presbitérium az imaház és a lelkészlakás felépítéséről. A döntést gyors építkezés követte, amelynek eredményeként 1910. november 20-án az épületet felavathatták. Az imaház egyszerű egyemeletes családiház-formát mutatott, szakrális rendeltetését az oromfalon elhelyezett kereszt és a nyeregtető kiemelkedő gúla formájú sisaktetőjét díszítő betlehemi csillag mutatta, hirdetve, hogy az imaházat a közös protestáns egyházközség használja. Ezt az épületet mára elbontották, helyén családi ház áll.

1913-ban alakult anyaegyházközségé a Budafoki Egyesült Protestáns Egyházközség. 1916-ban a Hadügyminisztérium rendeletére elvitték az imaház 1911-ben öntött harangját. 1917-ben Budafok egyik legszebb helyén, a Törley téren sikerült olcsón egy 1400 négyszögöles telket vásárolni. A telken álló házat parókia céljára hasznosították.

1920. október 6-án alakult meg a Budafoki Református Egyházközség, miután az evangélikus hívek ebben az évben kiváltak és önálló evangélikus fiókegyházközséget hoztak létre. A Budafoki Református Egyházközség 1922-ben hívta meg lelkipásztorának Demjén Istvánt. Ő minden erejét a gyülekezeti élet aktívabbá tételére fordította: megindult a gyermekek közötti hitépítő munka, elkezdődött a szegénygondozás. 1923-tól gyülekezeti énekkar szolgált az istentiszteleteken.

Az ünnepélyes felszentelés

1924-ben gyűjtést indítottak templomépítés céljából, a gyűjtés 1925-től országos méretűvé vált. A templom építése 1926 nyarától 1927 szeptemberéig tartott, felszentelése 1927 október 2-án volt. Az ünnepélyes alkalmon három püspök, az egyházmegye esperese és 33 lelkipásztor vett részt. A felszentelő imádságot dr. Ravasz László a Dunamelléki Egyházkerület püspöke mondta, a prédikációt Benkő István lelkipásztor tartotta.

A templomot tervezője a holland szármázú Jan Van Deck volt. Az építész a középkori formajegyek alkalmazásával egyéni megformálású templomot tervezett. Az épület főhomlokzatán két torony fogja közre az oromzatot, az északi lépcsőtoronynál a déli harangtorony majd kétszer magasabb. A templom előcsarnokában találjuk az építkezés emléktábláját, a belső térbe vezető ajtó fölött olvasható a templom nevét rögzítő felirat: A Magyar Feltámadás Temploma. Az orgonakarzattal ellátott belsőtérben 350 ülőhely található. Egyedi a liturgikus tér kialakítása: az úrasztalát két kelyhet formázó fafaragás fogja közre , míg a szószék hangvetőjén a Miatyánk imádságának első mondatai olvashatóak.

A templom három harangját 1931-ben öntötték, amelyek közül a legkisebbet a II. világháborúban elvitték. 2002-ban történt meg az újraöntése. A parókia céljára 1917-től 1960-ig az egyházközség a templomtelken álló házat használta. A házat városrendezési okokból lebontották, a kártalanításként kapott pénzből épült fel a templom mögött az új parókia. Ennek bővítésére 1997-ben került sor

Szöveg és a templomról 2004-ben készített fényképek: Millisits Máté