Hol van az EEK helye az egyházi szervezetek sorában?

Ez az európai szinten működő ökumenikus szervezet tulajdonképpen hasonló az Egyházak Világtanácsa Európai Tagozatához, de attól független kezdeményezés, így alapvetően a kontinensünket és az Európai Uniót érintő kérdésekre összpontosít. Az ötvenes évek végén azért jött létre, hogy a Kelet és a Nyugat közötti politikai szakadást áthidalja, hogy a megbékélést és a párbeszédet munkálja.

Bő két évtizede nincs vasfüggöny. Mi a feladata ma ennek a szervezetnek?

Mivel alapvetően nem politikai, hanem egyházi szervezetről van szó, így ma is alapvető célja az, hogy az egyházak közeledését, a keleti és a nyugati keresztyénség közötti párbeszédet ösztönözze. Ugyanakkor a politikai, társadalmi közeg az elmúlt húsz esztendőben kétség kívül radikálisan megváltozott, sőt rohamléptékben változik ma is. Ebben a helyzetben újra kell gondolni az CEC működését és céljait. Éppen ezzel a céllal találkoztak most Budapesten az európai egyházak küldöttei.

Utóbbi időben az egyházak közötti közeledés megtorpanásáról beszélnek. E téren tehát aligha tekinthető sikeresnek az CEC működése, a társadalmi küldetését pedig éppen keresi. Ez nem éppen biztató...

Igazságtalan lenne az ökumené megtorpanását a CEC nyakába varrni. A helyzetet pedig éppen hogy biztatónak látom: a szervezet látja a kudarcait, és a megoldásokat keresi, ennek a folyamatnak a jelentős állomása most a magyar főváros is. Igazságtalan lenne az is, ha a CEC eredményeiről hallgatnánk: Egyház és Társadalom Bizottsága brüsszeli székhellyel gyakorlatilag egy európai uniós lobbiszervezetként működik, és számos európai vagy a kontinens globális felelősségét érintő kérdésben hallatja a hangját az Európai Parlamentben és az Európai Bizottság előtt is. Megszólalt már többek között az emberi jogok, a bioetika, de az emberkereskedelem problémakörében is.

Egyet tudnak érteni ezekben a kérdésekben az egyházak?

Ez valóban nagy kérdés. Sőt a legnagyobb. Ehhez képest csak másodlagos, miként tudnak az elképzeléseiknek érvényt szerezni.

A Magyarországi Református Egyháznak és a Kárpát-medencei magyar reformátusságnak hol van a helye az európai együttműködésben?

Közel ötszáz esztendeje a legerősebb protestáns közösség vagyunk Európának ezen a felén. Ráadásul a magyar reformátusok jelentős része tudja, hogy milyen egy ortodox országban élni. Itt a Kárpát-medencében önmagunkban hordozzuk tehát a kulturális és vallási sokszínűséget. Talán túlzás, ha azt mondjuk, hogy mi lehetünk a hídverők Kelet és Nyugat között, de hogy a mi tapasztalatunk is nélkülözhetetlen a hídverésben, az kétségtelen.

Kiss Sándor, Fotó: Sereg Krisztián

Az Európai Egyházak Konferenciája az európai ortodox, protestáns, ókatolikus és anglikán egyházak szervezete. Budapesti nagygyűlésén a kétszázharminc delegált mellett huszonnégy partnerszervezeti képviselő vesz részt. A konferencián jelenlévő munkatársak, tanácsadók, megfigyelők és vendégek száma megközelíti a százhúszat. A lebonyolítást harminc fiatalból álló nemzetközi csapat segíti, akik közül tíz főt Magyarországról és a Kárpát-medencéből toboroztak a szervezők.

 További, a CEC XIV. Nagygyűlésével foglalkozó cikkeink

• Kérdések kérdése 
• Megtalált kiút
• A megújuláshoz vezető út 
• Második olvasat
• Kérdések, amiket fel kell tenni 
• Most tehát miért késlekedsz? 
• Köszöntők sora 
• Budapest, az újjászületés helyszíne