Június 1-én a Szigetvár, Nagydobsza és Szentlőrinc környéki baranyai társegyházközségek gyülekezeteiből, mintegy hatvanan voltunk, hogy végigjárjuk az"Érintés"-füzet által ajánlott párbeszéd állomásait.

Egy nap csak arra volt elég, hogy az első két találkozást átélhessük, de azzal búcsúztunk, hogy feltétlenül folytatni szeretnénk!

Előzetesen több mint 50-en töltötték ki az első kérdéssort. Ennek alapján kezdtünk négy csoportban beszélgetni, ahol vegyesen voltak a különböző helyről jövők. Meglepő módon mindenki szólt, oldottan, őszintén, jó hangulatban beszélgettünk a csoportokban. "Ezekről a kérdésekről eddig, ilyen formában még nem beszélgettünk" - volt az általános vélemény. Alig tudtuk abbahagyni, a szüneteknél. Mindenki jól érezte magát. A találkozások után minden csoport röviden beszámolt az eredményről. Nagyjából hasonló témákról beszélgettünk, önkritikusan, megoldásokat keresve, célokat megfogalmazva. Volt olyan csoporttag, aki egyedül volt a falujából -ahol ketten-hárman járnak templomba - de komoly megerősítést kapott. Többen beszámoltak olyan "érintésekről", amik fontosak voltak az életükben, és a találkozó végén ezt a napot is ebbe az "érintés" kategóriába sorolták! Szépen bontakozott ki a küldetésre vonatkozó kérdés a "tanítványok a viharban" történet alapján. A gyülekezeti élet és a magánélet, család, munkahely szempontjából közösen, és külön -külön is megfogalmaztuk azt, amit "Isten feladatként különösen is a szívünkre helyezett". Jó alapot kaptunk ahhoz, hogy a következő találkozásnál a közegyházzal kapcsolatos kérdéseket is megtárgyalhassuk, és konstruktív válaszokat fogalmazhassunk meg. A legkisebb gyülekezetből jövők is fontosnak érezték a témákat, és jól esett nekik, hogy számít a véleményük!

Bereczky Ildikó, harkányi lelkipásztor