Parányi földgolyón élünk a világmindenség arányaihoz képest. – Gondolatban szálljunk be egy fénysebességű járműbe. Egy másodperc, háromszázezer kilométer. Már ez is hatalmas távolság, hiszen Földünk az Egyenlítő körül negyvenezer-hétszáz kilométer.

Elindulunk fénysebesen és négy perc alatt elérjük a Napot. A földgolyó régen sehol. Majd több mint négy évet megyünk és következik a Naprendszeren kívüli első csillag. Tíz évet, száz évet, ezer évet megyünk... csillagrendszerek százmilliárdjai következnek... millió év, milliárd évek... A rádiócsillagászok állítása szerint ma már tizenhárommilliárd fényév távolságból érkező jeleket fogunk, és még nincs vége a teremtett mindenségnek, csak korlátozottak a műszereink. – Tizenhárommilliárd éven át minden másodpercben háromszázezer kilométer?! – Ilyenkor érzékeljük, milyen semmiség a földünk.

Erre a parányi földgolyóra küldte el a Teremtő Isten Jézust. A Biblia arról tudósít, hogy Üdvözítő, Megváltó, Megtartó született az első karácsonyon.

Bizonyára sokak kérdése, amelyet tizenéves fiam feltett annakidején nekem: „Apu, miért kellett Jézus rettenetes kereszthalála? Ha Isten olyan hatalmas, nem tehette volna meg, hogy minden ember minden bűnét egy kézmozdulattal eltörli?"

Az volt a válaszom: „Nem tehette meg. Azaz, megtehette volna, de akkor mindnyájunkat elpusztít." Érdeklődve nézett rám, mint aki további magyarázatot vár.

Folytattam: „Nézd, ahhoz, hogy az élet megmaradjon, a milliónyi fizikai, kémiai, biológiai törvénynek a helyén kell maradnia. Ha egyet is 'egy kézmozdulattal', ahogy kérdezted, elmozdít a helyéről Isten, mindnyájan elpusztulunk. Gondold meg, ha a gravitációt, a nehézségi törvényt csak egy másodpercre megváltoztatja Isten, minden összeomlik, elpusztul. Amióta teremtett világ létezik, egy pillanatra sem engedte ezt a törvényt megváltoztatni Isten." Vagy ha a levegőre gondolunk. Ha „egy kézmozdulattal" fél órára, vagy csak tíz percre egyszer is kivonja Isten az oxigént a levegő összetételéből, mindnyájan megfulladunk. Amióta élet van a Földön, soha nem engedte ezt a törvényt sem elmozdulni a helyéből. Ugyanígy a mérhetetlen sok törvényt őrzi a helyén, hogy biztosítsa számunkra az életet.

Itt érkezünk meg Jézushoz! – A „lelki" törvényekkel is az a helyzet, hogy egyet sem szabad elmozdítani a helyéről, mert akkor az „életháló" egy szála megsérül. Ilyen lelki törvény, hogy „a bűnnek büntetése van". Igaz, ez a földi büntetés végrehajtásnál nem érvényesül tökéletesen. De még így is élet-őrző szerepe van. Ha mindenki tudná, hogy egy évig bármit cselekszünk, semmiért nem kérnek számon, nem tudom, hányan élnék túl azt az esztendőt?!

Istennél pedig a lelki törvények is hajszálpontosak. „A bűn zsoldja a halál" – olvassuk a Bibliában. Mégpedig nem csak a biológiai halálra vonatkozik ez, hanem az örök Isten nélküli állapotra, a kárhozatra, a nagybetűs halálra.

Márpedig ha Isten ezt a törvényt „egy kézmozdulattal" megváltoztatja, ugyanúgy „elpusztít" bennünket, mint a gravitáció változása esetén. Ha meghagyja, akkor is „elveszünk" mindnyájan, hiszen ha elérjük a „határállomást", a halálunkat – melyikünk mondhatja, hogy bűntelen vagyok?!

Itt jön Isten lélegzetelállító megoldása! – A bűnöm és büntetésem közé odatette Jézus keresztjét: A bűn zsoldja – fizetsége, következménye – a halál. De nem az én halálom, hanem az Övé! Helyettem átvette a bűneim büntetését, hogy ha én ezt elhiszem és elfogadom, elkezdhessem élni már itt az Általa hozott új élet lehetőségét. Azt az „örök életet", amelynek a halálban sem lesz vége.

Erről beszél karácsony. Egy másik bibliai mondatban ezt így olvashatjuk: „Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala."

Végh Tamás, Budapest-fasori református lelkész

Kép: Sereg Krisztián