A Bocskai-jubileumot Ferenc József császár ajándéka készítette elő. Az uralkodó 1903-ban hazánknak adományozott egy Bocskai István bronz-szobrot, melyet Holló Barnabás készített, és a fővárosában a Köröndön állították fel.

Szobor Debrecenben

Holló Barnabás fővárosi szobrának öntőmintájáról három évvel később egy újabb bronz öntvény készítettek, amit Debrecenben, a Nagytemplom mögött a Kálvin téren állítottak fel. Az ünnepélyes avatásról a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap így írt:
„Nov. 25-én leplezték le Bocskay szobrát a debreczeni emlékkertben.
Az ünnepen Bakonyi Samu, Szabó Kálmán és Benedek János, Debreczen város képviselői kívül ott volt Veszprémi Zoltán főispán, Kovács József polgármester, Kovács Gyula alispán és nagy közönség. A szobor a melyet Holló Barnabás készített, hű másolata a budapesti szobornak. Veszprémi főispán, mint a szobor-bizottság elnöke, átadta a szobrot Kovács polgármesternek és mivel az emlékkert gondozása a Csokonay-kör föladata, Géressy Kálmánnak a Csokonay-kör elnökének, megőrzés végett.
Jánossy Zoltán református lelkész Bocskayról ódát szavalt, azután a főiskolai és városi dalegyesület énekszámokat adott elő. Az emlékbeszédet dr. Boldizsár Kálmán mondotta. Könyves Tóth Kálmán Históriás ének czimű költeményét adta elő, Móricz Pál Hajdútörténet czimű elbeszélését olvasta föl,majd pedig az énekkarok stilszerű énekszólamokat adtak elő."

Szobor Hajdúböszörményben

A hajdúvárosok közül elsőként Hajdúböszörményben állítottak szobrot Bocskai Istvánnak. Az előkészületekről az akkori „Vasárnapi Ujság" e szavakkal számolt be:
„Bocskai szobra Hajdumegyében.
Hajdú vármegye közönsége elhatározta, hogy a szabad hajduk egykori vezére, Bocskay István lovasszobrát fölállíttatja Hajdu-Böszőrményben. Az előkészítő bizottság Hásó Gyula alispán elnöklete alatt t a r t o t t ülésén kimondta, hogy a szobrot az 1906-ik évre föl kell állítani. A szobor költségét 70—80 ezer koronára tervezik, s e czélra részben a megyei közművelődési alapot használják föl, azonkívül pedig a megye városaiban és községeiben házankénti gyűjtést indítanak. Országos gyűjtést nem rendeznek ; a híres hajdú-vezér szobrát Hajdumegyének saját erejébőlkell fölállítania. Ez nem zárja ki, hogy önkéntes adományokat el ne fogadjon a gyűjtőbitottságok."

A lapban közölt tervezetthez képest végül a szobrász, Holló Barnabás két egész alakos szobrot, és nem lovasszobrot készített. A Bocskai-monumentumot a város főterén állították fel. A fő alak a fejedelem, aki a hajdúk közös nemesi oklevelét nyújtja át hűséges katonájának. A mellékalak egy fedetlen fejű hajdú katona, aki zászlaját meghajtva, tisztelettel néz fel fejedelmére. A szobor felavatása, amelyre 1907. június 2-án került sor, a legjelentősebb Bocskai-ünnepség volt az erdélyi fejedelemre történő XX. század eleji megemlékezések között. Az ünnepségen hangzott el először Kozma Andor, Bocskai című verse, amelyben a szerző nagy tisztelettel övezi az erdélyi fejedelmet.

„Bocskai! Magyar nemzet hős és bölcs vezére,
Kit nem hiú dicsvágy vitt a harczmezőre,
Ki istenes hadba Sátán ellen mentél,
Hadverő, ki szentebb s békesebb a szentnél!
Királyi koronát kaptál s föl nem tetted.
Felségesebb diszszel magad ékítetted:
Égi koronád van, dicsfényben ragyogva, —,
Adj erőt örökké, küzdő magyarokba!"

(részlet Kozma Andor, Bocskai című verséből)

Az ünnepség másik szónoka Balogh Ferenc egyháztörténész, beszédében nem emelte Bocskait kultikus magasságokba, hanem életéért Istenek adott hálát és egyben intést fogalmazott meg a hallgatósághoz:
„Dicsőség a valláshős emlékének! Hála a Mindenhatónak, ki időnként, sokszor az enyészet szélén, hőslelkeket ajándékozott örök kegyelméből a magyar nemzetnek az idők és körülmények változásához alkalmazva, ez jele a Gondviselés felettünk őrködésének. Őrködjék ezután is és a legnehezebb időkben felettünk! De nem szabad elfelejtenünk, hogy az Úr Istenfélő népet gondoz atyailag, ő ad hosszú életet őt tisztelő fiainak."

Millisits Máté, a képeslap Csengő-Tschörner András tulajdona