A Magyarországi Református Egyház jelenleg a világ három kontinensén működik együtt jelentős református egyházi közösséggel úgy, hogy a testvéregyházi kapcsolatot írásos szerződés is rögzíti. Ez a kör bővül most, miután tavasszal véget ért az évek óta zajló egyeztetés. 

Sok minden összeköt

A dél-afrikai egyház 2005-ben kezdeményezte a partnerkapcsolatok szerződésbe foglalását. Az apartheid idejében vállalt támogató szerepe miatt a Magyarországi Református Egyház Zsinata gondos vizsgálat és a nemzetközi egyeztetés után azonban csak 2007 novemberében adott felhatalmazást az Elnökségnek, hogy a Külügyi Bizottság bevonásával szerződéstervezetet készítsen elő, amely a két egyház együttműködésének részleteit hívatott rögzíteni.

A tárgyalások menetét felgyorsította, hogy a két református világszövetség egyesülése nyomán Grand Rapids-ben létrejött új szervezet, a Református Egyházak Világközössége alkotmányát mindkét egyház aláírta 2010 nyarán, ezzel az abban foglalt teljes közösséget deklarálva.

Nelus Niemandt és Kobus Gerber, a dél-afrikai Holland Református Egyház testvéregyházi megállapodás aláírására érkezett képviselői Debrecenben

Kobus Gerber, a Holland Református Egyház főtitkára tavaszi magyarországi előkészítő látogatása során úgy fogalmazott, hogy a két egyházat a hitvallások mellett a különbözőségek ellenére hasonló közelmúlt is összeköti. Dél-Afrika és Magyarország is átélte az elnyomatást, az egyház tagjai pedig mindkét esetben ott voltak az áldozatok és a bűnösök között egyaránt. Kobus Gerber emlékeztetett: mindkét ország a megbékélés, az emlékek gyógyításának folyamatát éli, és ebben az egyházaknak is szerep jut.

Holland reformátusok Dél-Afrikában

A dél-afrikai Holland Református Egyház (Nederduitsch Gereformeerde Kerk) története Jan van Riebeeck érkezéséig nyúlik vissza, aki 1652. április 6-án érte el Afrika déli partjait. Ő a Holland Kelet-indiai Társaság megbízásából létesített erődített támaszpontot a mai Fokváros helyén azzal a céllal, hogy az ellátási bázisul szolgáljon a Kelet felé tartó hajóknak. Van Riebeeck keresztyén hitét is hozta magával, és mivel ő maga református volt, ezt az egyházi hagyományt honosította meg Dél-Afrikában.

A következő években az anyaországból érkező árvákkal és asszonyokkal, a keleti és afrikai rabszolgák behozatalával, politikai száműzöttekkel, szabad ázsiaiak betelepedésével, francia hugenották, majd – jóval később – brit telepesek érkezésével gyarapodott Fokföld lakossága. Elsősorban a francia hugenották érkezése – akik a katolikus egyház üldözése elöl menekültek – erősítette a protestáns hívek számarányát. A gyülekezetek száma lassanként növekedett, és a telepesek vonulásával terjed a belső, északi területek felé. Amikor 1824. november 2-án az első zsinat megalakult, tizennégy gyülekezete volt a Holland Református Egyháznak.

A rabszolgákkal, ázsiaiakkal és Dél-Afrika bennszülött lakosságával való kapcsolat lehetőséget nyújtott a missziói munkára és az oktatásra. A lelkészhiány miatt Hollandiából és Skóciából érkeztek lelkészek. Az úgynevezett „Groot Trek” (nagy vándorlás) alkalmával a tizenkilencedik század harmincas éveinek végén a lakosság nagy része Fokföld északi határát, az Oranje folyót átszelve a később Oranje Szabadállam, Natal és Transvaal néven ismertté vált területeket is benépesítette, ahol számtalan új gyülekezet alakult.

Kezdetben a fokföldi zsinat volt az egyetlen a Holland Református Egyházban. Oranje Szabadállamban 1864-ben, Natalban 1865-ben, Transvaalban pedig 1853-ban jött létre zsinat. A Dél-afrikai Unió 1910. évi megalakulását követően a zsinatok egyesítését célzó törekvések eleinte nem jártak eredménnyel, egészen 1962-ig kellett várni a közös zsinat létrejöttéig. Az évek során közben több kísérlet volt a Holland Református Egyház és a tizenkilencedik században kivált két másik dél-afrikai református egyház (Nederduitsch Hervormde Kerk és a Gereformeerde Kerke in Suid-Afrika) egyesítésére is.

A Holland Református Egyházból nőtt ki a „holland református egyházak családja” az Afrikai Holland Református Egyház (Nederduitsch Gereformeerde Kerk in Afrika, NGKA) és a Holland Református Missziói Egyház (Nederduitsch Gereformeerde  Sendingkerk), majd az Afrikai Református Egyház (Reformed Church in Afica, RCA) létrejöttével.

A Holland Református Egyház mintegy 1184 egyházközségében 1,3 millió egyháztag él és 1600 felszentelt lelkész szolgál. A presbiter-zsinati elv alapján működő egyház tíz regionális zsinat vezetése alatt áll, amelyek meglehetős önállóságot élveznek saját földrajzi területükön. A regionális zsinatokból kilenc Dél-Afrikában található, míg a tízedik a szomszédos Namíbiában. Ezek a zsinatok alkotják 1962 óta a generális zsinatot, amely 2011-től kétévente (korábban négyévente) ül össze, hogy meghatározza az egyház munkájának irányvonalát. Az egyház hivatalos hitvallása a Belga Hitvallás, a Heidelbergi Káté és a Dordrechti Kánonok.  

Terhes múlt

Az eredetileg egységes Holland Református Egyházat már a tizenkilencedik század folyamán megosztotta az „apartheid” ideológiája, amelynek létrejöttében és fölszámolásában egyaránt kiemelt szerepe volt. Kialakulása egyházi szinten az 1857-es évhez köthető, amikor a holland református gyülekezetekben az úrvacsorát külön osztották a fehéreknek és külön a feketéknek. Valójában ez a faji, egészségügyi és társadalmi okokkal magyarázható, de nem indokolható szétválasztás, megkülönböztetés volt az egyik gyökere és motívuma a későbbi faji megkülönböztetés ideológiájának és gyakorlatának. Aztán megjelentek olyan teológusok és lelkészek is, akik mindezt bibliailag, meg teológiailag is igyekeztek alátámasztani.

A Holland Református Egyház teológiájának legvitatottabb eleme volt, hogy támogatta az apartheid rendszerét. Daniel Francois Malan miniszterelnök, aki a faji alapú teljes szegregáció vezéralakja volt Dél-Afrikában, maga is holland református lelkész volt. A feketék, színes bőrűek és fehérek társadalmi elkülönülése visszatükröződött az egyház intézményrendszerében is.

Az egyház bátor, a társadalom szempontjából sorsdöntő lépése volt, amikor nyilvánosan elítélte az apartheidet. 1982-ben a Fokváros melletti Belharban fogadta el a Holland Református Missziói Egyház a Belhari Hitvallást. Végső, átdolgozott változata 1986-ban született meg. Ez a hitvallás bűnnek, a Biblia tanításával ellentétesnek bélyegezte a faji elkülönítést. A társadalomba mélyen beágyazott református egyház eme lépése kihúzta a talajt az apartheid rendszerének legitimitása alól.

A hitvallás nem csupán a Dél-Afrikában vált az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb teológiai dokumentumává. Világszerte hasonlóan tekintenek rá, és több egyház – köztük az Amerikai Református Egyház (RCA) – is felvette hivatalos hitvallásai közé, vagy mérlegeli azt.

Mivel az egyháznak a megbékélést szolgáló közösségnek kell lennie, az egyház látható egységének kell tanúskodnia erről a megbékéléséről a dokumentum szerint. Ennek a hitvallásnak a talaján állva egyesült 1994-ben a fekete és színes bőrű híveket tömörítő Afrikai Holland Református Egyház és a Holland Református Missziói Egyház, és jött létre az Egyesülő Dél-Afrikai Református Egyház (Verenigende Gereformeerde Kerk in Suider-Afrika, VGKSA).

Az eredetileg faji alapon szerveződő „fehér” Holland Református Egyház 1998. évi zsinatán a Belhari Hitvallást a Szentírás tanításával összhangban lévő nyilatkozatként értékelte. 2011 októberében tartott zsinati ülésén pedig kinyilvánította, hogy a dél-afrikai református egyházak újraegyesítésének alapdokumentumaként tekint rá.

Egy látogatás tapasztalatai

A Holland Református Egyház október 10. és 15. között Johannesburgban tartott zsinati ülése számos alapvető témát tűzött napirendjére. Az egybegyűltek egyebek mellett megerősítették az egyházvezetés döntését, miszerint a dél-afrikai egyház teljes ökumenikus közösséget kimondó testvéregyházi megállapodást ír alá a Magyarországi Református Egyházzal. A zsinaton részt vett és köszöntést mondott Ódor Balázs, az MRE Zsinati Külügyi Irodájának vezetője is.

„Előítéletes voltam, szigorú, szikár búrokra számítottam. Ehelyett egy sokszínű, rendkívül elkötelezett, de mégis nyitott közösséggel találkoztam. Érdeklődő és szeretetteljes emberekkel beszélgettem, akik tényleg a hit bátorságával, ugyanakkor érezhető szorongással járnak a megújulás útján” – foglalta össze dél-afrikai benyomásait az irodavezető.

Az egyház az apartheid egykori aktív támogatójaként súlyos örökséggel szembesült az 1994-es politikai fordulatot követően. Az apartheid ideológiájának következtében a mai napig etnikai alapon elkülönült egyházként élnek a Holland Református Egyházzal azonos, holland gyökerű református családhoz tartozó „színes bőrű” egyházak. A politikai elzárkózás korábban magával vonta az egyházi, ökumenikus elszigetelődést is: a Holland Református Egyház tagságát évekre felfüggesztette az azóta egyesült két világszervezet, a Református Világszövetség és Református Egyházak Ökumenikus Tanácsa, illetve a helyi egyházak is megszakították kapcsolatukat a rasszistának kikiáltott közösséggel. A kálvini reformáció hagyományát ápoló közösségnek nem csak a múlt örökségével, hanem a jelen kihívásaival is szembe kell néznie. A politikai fordulat következtében Dél-Afrika egy zavarba ejtően sokszínű, posztmodern társadalom lett, melyben a felekezeti, vallási, etnikai határok egyre inkább elmosódnak.

„A múlt és jelen kihívásaira az egyház az elmúlt majd két évtizedben a hit merészségével válaszolt, és református identitásában megerősödve, a Szentírás tanítását követve ökumenikus nyitottságban keresi azóta az egység, megbékélés és a missziói megújulás útját, gyülekezeteiben és nemzeti szinten egyaránt” – értékelte az egyház törekvéseit Ódor Balázs.

Az evangéliumi megújulásnak és nyitásnak köszönhetően az egyház immár nem „fekete bárány” a nemzetközi keresztyén közösségben, hanem sokkal inkább „állatorvosi ló”: a zsinat döntéseire odafigyel nem csak az afrikai színes bőrű keresztyén közösség, hanem a világ reformátussága Amerikától Európán át Ausztráliáig – ahogy ezt a testvéregyházak képviselőinek nagy száma bizonyította a zsinaton.

A zsinat a Belhari Hitvallásról szavaz

Az októberi zsinat legélőbb vitáját az egyház egységesülésének kérdése, valamint a Belhari Hitvallás elfogadása hozta. Az egyház identitásának elidegeníthetetlen része az általuk „holland református családnak” nevezett családtagok egységének gyógyító kimondása. Az érintett egyházak egysége tehát a régi egység helyreállítását jelentené. A Holland Református Egyház eltökélt a látható, organikus újraegységesülés munkálása mellett és nyitott arra is, hogy tovább menjen a református egység munkálásában a presbiteriánus egyházakkal.

A Külügyi Iroda vezetője szerint a folyamatban a magyar református egységhez vezető út és az egység kimondásának és megélésének módja rendkívül érdekes a dél-afrikai református család számára.

Különleges megállapodás

„Afrika számunkra már most több, mint egy egzotikus kontinens” – fogalmazta meg Ódor Balázs. Magyar református professzorok kezdeményező félként vettek részt holland és dél-afrikai kollegáikkal a Nemzetközi Református Teológiai Intézet felállatásában, ami azóta is a református teológusok legjelentősebb hálózata. Évtizedek óta élő a kapcsolat a dél-afrikai teológiával. A Királyhágómelléki Egyházkerület jó pár éve gyűjtést szervezett a kenyai egyház számára. 2009-ben egy teológus diákokból és lelkészekből álló csapat missziói látogatást tett Kenyában. A Tiszáninneni Egyházkerület pedig a malawi-i presbiteriánus egyházkerülettel kezdeményezett néhány éve testvérkapcsolatot, amit azóta is aktívan ápolnak. Ez utóbbit a megállapodás szövege meg is említi, mint az MRE és a Holland Református Egyház közös feladatát. „A megállapodás keretet ad csupán a már meglévő kezdeményezéseknek, egyben ösztönzést is jelent a jövőre nézve” – véli az irodavezető.

A testvéregyházi megállapodás része egymás lelkészeinek kölcsönös elismerése, amely a dél-afrikai magyar közösség tervezett lelkigondozását is érinti. Az előzetes egyeztetéseknek megfelelően a két, református identitását és hitvallásos alapokat fontosnak tartó egyház a teológiai munka mellett kiemelt figyelmet fordít az egyházak társadalmi tanításával és felelősségvállalásával kapcsolatos tapasztalatcserének. Az ifjúsági kezdeményezések mellett a két egyház együtt kíván működni a gyülekezetek missziói szemléletű megújításában, a múltfeltárásban, a társadalmi megbékélést, különösen is a faji előítéletek leküzdését célzó kezdeményezésekben, a teológiai képzésben és a globális katasztrófa elhárításban. A megállapodás különlegessége, hogy a dél-afrikai egyház eddig csak olyan egyházakkal kötött hasonlót, amelyeket ők hoztak létre missziói munkájuk során az elmúlt egy-kétszáz évben.

A megállapodás aláírása érdekében az egyház két képviselője, Nelus Niemandt moderátor és Kobus Gerber főtitkár érkezett Magyarországra. Nelus Niemandt, aki egyben a Pretoriai Egyetem missziológia professzora, november 15-én Debrecenben, november 16-án pedig Budapesten tartott előadást „Az egyház missziója az Apartheid után” címmel, családjában bekövetkezett váratlan haláleset miatt azonban az ünnepélyes aláíráson már nem tud részt venni.

Nelus Niemandtot a Holland Református Egyház 14. Zsinata választotta meg az egyház moderátorává 2011-ben. A Pretoriai Egyetem Hittudományi karán tanít, ahol a Missziológia és Vallástudományi tanszék vezetője. Kutatási területei: a misszió teológiája, misszió és egyháztan, ökumenizmus, missziói vezetéselmélet. Egyetemi tanári kinevezése előtt a hatezer gyülekezeti tagot számláló Weltevreden gyülekezet lelkipásztoraként és a Highveld Regionális Zsinat moderátoraként szolgált.

Kobus Gerber 2005. január 1. óta tölti be a Dél-Afrikai Holland Református Egyház főtitkári pozícióját. Kinevezése előtt az egyház Északi Regionális Zsinata Ifjúsági Irodájának igazgatója volt, négy helyi gyülekezetekben szolgált lelkipásztorként, valamint az Északi Regionális Zsinat tanácsosaként és moderátoraként is dolgozott. Tíz éven át gyakorlati teológiát és kateketikát tanított. Ebben a témában írta doktori disszertációját a Dél-Afrikai Egyetemen.

Cz.A., fotó: Visontai Dóra, Kerkbode, Wikipedia.org