Vizsoly neve talán soha, sem a reformáció korában, sem később nem emelkedett volna ki a hon települései sorából, ha nem itt lát napvilágot nyomtatott formában az első teljes magyar nyelvű Biblia. Ez nem a település vagy lakóinak érdeme. Nevezhetjük véletlennek, a történelmi helyzet produktumának, megfelelő személyek megfelelő korban és jó helyen való találkozásának, de mindezek mögött ott áll Urunk kezének munkája.

Mai napig sem tisztázottak teljesen a 16. század legnagyobb nyomdájának, a vizsolyi nyomdának működési feltételei és külső körülményei. Mivel e nyomda nem városban működött, egyik legfontosabb kérdés, hogy ki volt a század utolsó évtizedében Vizsoly földesura. Sokáig Ecsedi Báthory István országbíróra gondoltak, de az azóta előkerült dokumentumok bebizonyították, hogy Rákóczi Zsigmond volt e település ura. Tovább bonyolította viszont a nyomdász, Mantskovit Bálint a problémát, mert Index Biblicusa előszavában nem csak Rákóczi Zsigmond, hanem a Mágocsy család támogatását is megemlíti.

1553-ban Vizsoly - mint 11 portával összeírt falu - a protestáns Perényi Gábor birtoka. A Ferdinándtól Izabella királynéhoz pártoló Perényi helyett Alaghy János, György és Menyhért kapta meg királyi adományként 1556 végén. Perényi hamarosan következő visszapártolása után valószínűleg Vizsolyt is visszakapta. Mivel utód nélkül halt meg, birtokai visszaszálltak a kincstárra. 1575-ben az egri várkapitányságtól megváló Mágocsy Gáspár kapta meg a királytól Vizsolyt. (Az adomány örökösére és unokaöccsére, Mágocsy Andrásra is vonatkozott.)

Mágocsy Gáspár a helvét irányú reformáció egyik legnagyobb főúri támogatója volt. A vizsolyi Biblia létrejöttében is szerepe lehetett, mert Mágocsy András Károlyi Gáspárral nagyjából egy időben járt a wittenbergi egyetemre, valamint a kritikus időszakban, amikor a fordítási munkálatok megindultak, Károlyi az ő mezővárosában, Tállyán prédikátorkodott 1584-1586 között. Saját, nagy kiterjedésű birtokain mindenhol végrehajtatta a reformációt. András Alaghy Juditot, nagybátyja gyámleányát vette el feleségül. 1586 őszén Mágocsy András, pár hónap múlva pedig nagybátyja is meghalt. András gyermekeinek, az ifjú Gáspárnak, Ferencnek és Erzsébetnek Rákóczi Zsigmond egri várkapitány (később Erdély fejedelme) lett a gyámjuk. Így nagykorúságukig ő kezelhette a hatalmas kiterjedésű Mágocsy-birtokokat is. Mindezek mellett 1587 első felében örök hűséget fogadott az özvegy Alaghy Juditnak. A nyomda megindulásakor az igazi birtokos a Mágocsy család (erre utal Mantskovit), emellett viszont Rákóczi Zsigmond döntött a birtok ügyei felett.

Ő bocsátott egy házat a nyomda és személyzete részére. Ez az épület, melynek nagynak és tartósnak kellett lennie, hogy a nyomda, személyzete és esetleges családjuk is elférjen, nem igen lehetett más, mint a Mágocsyak udvarháza; hogy ez a ház a templommal átellenben lévő telken állt, bizonyítani látszik egy 18. századi anyakönyvi bejegyzés: „A Prédikátor Háza vagyon a Napkeleti Soron, ... Also Szomszédgya Könyv nyomtató Puszta".

A Biblia fordítói

A Biblia fordítói közül egyet ismerünk biztosan, Károlyi Gáspárt. Szabó András irodalomtörténész professzor szavait idézve a gönci esperesnek: „sikerült az, hogy beteljesítse az egész magyarországi reformáció művét, kiadhassa a teljes magyar Bibliát. Áldozatos munkáját így magyarázza a Biblia ajánlásában: „Nagy gondviseletlenség volt azért és Istenhöz és az ő igéjéhöz nagy idegenség, hogy holott minden nemzetségnek nyelvén vagyon az Istennek könyve, a magyar nemzetség arról ennyi ideig gondot nem viselt. Nem tudom, ha az prédikátorokat vádoljam, vagy az fejedelmeket. ...Meggondolván azért az Anyaszentegyháznak az mi nemzetségünk között ez dologban való fogyatkozását és jövendő épülését, másfelől az mi tisztünket, az Istennek nevét segítségül hívván minekutána hozzákezdtem volna egynéhány jámbor, tudós atyafiakkal, kik nékem az fordításban segítséggel voltak, meg nem szűntem addig, mígnem véghöz vittem az Bibliának egészlen való megfordítását, melyben munkálkodtam közel három esztendeig nagy fáradsággal, testi töredelemmel, de oly buzgóságos szeretettel, hogy én egy szempillantásig ez nagy munkát el nem úntam, hanem nagy serénséggel és szeretettel munkálódtam, mígnem elvégezném azt. ...szabad mindenkinek az Isten házába ajándékot vinni; egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, én azt viszem, amit vihetek, tudniillik magyar nyelven az egész Bibliát."

„A fordító" Nagykárolyban született, Brassóban, majd Wittenbergben tanult, s így került Göncre, ahol a Kassavölgyi, majd Abaúji, majd Abaúj-Tornai Egyházmegye seniora lett. Három tevékenységi kör az, melyben Károlyi nagyot alkotott. A „Két Könyv" címet viselő művében (1563), mint gondolkodó először foglalta össze prózában a magyar reformátori világképet. Mint egyházszervezőnek, hitvitázónak és egyházi vezetőnek jelentős szerepe volt abban, hogy a „Tiszán innen" megerősödött a helvét irányú egyház, hosszú ideig meghatározva ezzel e vidék művelődési arculatát s nemzetünk történelmét. Mint bibliafordító pedig, habár nem egyedül fordított, ő alkotta meg az első teljes, magyar fordítású Szentírást.

A Biblia fordítása szempontjából is figyelemre méltónak tartja Szabó András a „Két Könyv"-et, elsősorban azért, mert szövege nagyrészt bibliai idézetekből áll. „A legszebb helyeken ezek az idézetek, melyek sokkal magyarosabbak és kötetlenebbek, mint majd a vizsolyi Biblia szövege lesz (mivel itt az eredeti nyelveket nem kell szöveghűen követnie); egybeolvadnak a Károlyi által fogalmazott mondatokkal, mintegy megemelve azok stílusát. Valóságos bibliafordítási előgyakorlat az egész könyv, előrevetíti a majd 25 év múlva elkészülő nagy munkát." Feltételezhetően az 1570-es évek viszonylag békés, eseménytelen csendjében kezdhetett hozzá Károlyi társaival együtt a nagy műhöz. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy a „Két Könyv"-ön kívül más munkát nem jelentetett meg.

Noha a Biblia címlapján nem szerepel Károlyi Gáspár neve, az előszóban elmondja, hogy a fordításon kívül, melyet nem egyedül végzett, ő készítette el a lapszéli jegyzeteket és a fejezetek összefoglalóit, ún. „summáit". Ebből következtethető, hogy a többi fordítótól csak az alapszöveget kapta meg, s hozzátéve a saját fordítását, hozzáfogott a végső munkálatokhoz, amelyekhez a jegyzetelés és a többiek szövegének átjavítása is hozzátartozott. Tehát Károlyi nem csak részfordító, hanem szerkesztő, jegyzetíró, sajtó alá rendező és előszóíró is volt. Így is, noha ma már szertefoszlott az egyedül fordítás nimbusza, jogosan nevezhetjük Károlyi-Bibliának a Vizsolyi Bibliát.

A Biblia előszavában tett ama kijelentése, mely szerint három év alatt készült el munkájával (1586-1589 ), csak ezekre a befejező munkálatokra vonatkozhat. A kérdésre, hogy kik lehettek a fordító- társak, a történeti kutatások állása szerint nem tudunk határozott választ adni. Szenczi Molnár Albert mond ennyit róluk a Hanaui Biblia ajánlásában: „Magyarországi Anya Szent Egyháznac Elöljáró Tanítói voltak. Ez azt jelenti, hogy külföldi egyetemen végzett, vezető tisztséget viselő illetve kiemelkedő fontosságú helyen szolgáló prédikátorokról van szó.

Ilyen megvilágításban számításba jöhet Thuri Farkas Pál öccse, Thuri Mátyás, aki tanult Wittenbergben, Svájcban, Heidelbergben, rektoroskodott Debrecenben, valamint a Károlyi seniorságához tartozó Abaújszántón volt prédikátor 1575-től legalább 1588-ig. Nyelvi elemzések szerint Károlyin kívül hárman fordítottak még. Nem kizárt, hogy a másik két személy Ceglédi Ferenc és Hevesi Mihály, a két szintén hosszú életű esperestárs, kikkel a de Beze-hez küldött levelet is együtt írták alá. Rajtuk kívül meg kell említenünk még Paksi Cormaeus Mihályt, akkori szepsi lelkészt, akiről úgy hírlett, hogy hat nyelven tudott; és gondolhatunk Pelei János akkori gönci rektor és Ceglédi János vizsolyi prédikátor közreműködésére is.

A Biblia nyomdásza

A Biblia nyomdásza a valószínűleg lengyel származású Mantskovit Bálint, Bornemisza Péter mellett tűnt fel, majd annak halála után ő lett a nyomda tulajdonosa. Mantskovit 1588 második felében költözött Galgócról Vizsolyba a nyomdával együtt. Átköltöztetésével a legkedvezőbb megoldást találta meg Károlyi Gáspár és Rákóczi Zsigmond. Előzőleg nyilván többekkel is tárgyaltak ezügyben. Egyikük volt Guttgesel Dávid bártfai nyomdász. Mantskovithoz talán Thurzó Eleken, Gönc és Galgóc földesurán keresztül juthattak el.

Vizsoly két szempontból is előnyös volt a nyomda számára: félreeső területen helyezkedett el, másrészt pedig közel volt Gönchöz. Ez megkönnyítette a munka menet közbeni ellenőrzését és korrigálását. A nyomtatás munkája 1589. február 18-án kezdődött és 1590 júliusának 20. napjáig tartott. Erről tudósítja az utódokat a vizsolyi Biblia utolsó lapja: „VISOLBAN, KEZDETTETETT BÖYT ELŐ SZOMbaton, az az 18. napián Böyt elő hauának 1589. esztendőben. Es el végeztetett Istennec kegyelmességéből, 20 napián szent Iacab hauának, Christus Wrunc születése után ennyi esztendőben 1590. Kiből diczértesséc az Wrunk áldandó szent Neue, mind öröckön öröcké, Amen."

A nyomdáról annyit tudunk, hogy négy sajtója volt és négy szedő dolgozott azokkal. A német és lengyel gyártmányú papírt Lengyelországban vásárolták. A munka alig kezdődött el, a nyomdászt már följelentették Ernő főhercegnél, hogy „régi" naptárt nyomtat. Ez igaz lehetett, mert nem elképzelhetetlen, hogy Mantskovit 1588 végén 1589-es, s a megrendelőkhöz igazodva nem új, hanem régi naptárakat készített. Feltételezhető az is, hogy a feljelentő egy Bibliát nyomtató protestáns nyomdát akart megszüntetni, a naptár pedig csak ürügy volt számára.

Az államhatalom semmit sem tudott tenni. Ernő főherceg hiába parancsolta meg a szepesi kamarának, hogy Rákóczi Zsigmond útján koboztassa el a nyomdát, Rákóczi válasza csak egy levél volt, melyből az alábbiakban idézünk: „Ami a nyomtatást és a nyomdászt illeti, bizton higgye el Felséged, hogy nem naptárt nyomtat, csupán csak Szent Bibliát, amelyet már kinyomtattak és elterjesztettek német, görög, latin és szláv nyelven, csak magyarul nem. ...Ezt pedig egyedül a mágnás urak nem csekély költségén fordították magyarra az egyszerűbb emberek számára, akik kevésbé tudnak idegen nyelveken. A kinyomtatás elősegítésére a birtokaimon egy nyomdának alkalmas üres és elhagyott házat találtunk, melyet az országlakosok közbenjárására ideiglenesen átengedtem a nyomdásznak, de a legtöbb mágnás úr adott volna neki a saját váraiban, kastélyaiban és udvarházaiban erre a dologra alkalmas helyet, hiszen Felséged tartományaiban nem kevés helyen működik most is nyomda, kiváltképp Bártfán és Debrecenben. Ezért hát a legalázatosabban kérem Felségedet, hogy a Szent Biblia maradék részét jóindulatú kegyelmességéből engedje kinyomtatni..."

A munka megszervezéséről, részleteiről csak annyit tudunk, hogy maga Károlyi irányította Göncről, s a korrektúrákat is ő végezte. A futárok a gönci iskola diákjai lehettek, mert másfél hónapos itteni tartózkodásáról Szenczi így ír: „Holott az időben lábánál forganék az böcsületes embernek, Károlyi Gáspárnak, az gönci prédikátornak, aki fő igazgatója volt az kinyomtatásnak, és engem gyakorta az vizsolyi nyomtatóhelybe kiküldött az őtőle írt levelecskékkel. ...És mikor már az könyv nyomtattatnék is, egynéhányszor hallottam, hogy fohászkodván így szólott: Csak az Isten addig éltessen, még ez Bibliát kibocsáthassam, kész leszek meghalni és az Krisztushoz költözni. És kívánságát megnyervén az istenes vénember, két esztendővel azután elköltözött a szentek lelkeinek főpásztorához és pispekéhöz, kinek dicsőségét öregbíteni ez könyvnek kibocsátásával is kívánta." Az „istenes vénember" tehát 1591 végén halt meg.

Mi lett a nyomdával?

Mantskovit Bálint 1596-ban meghalt, a nyomdát pedig ismeretlen segédje vihette tovább. A felszerelés egy része azonban 1597-ben feltűnt Jacob Klöss frissen alapított bártfai nyomdájában. Egyes feltételezések szerint Klöss rövid ideig dolgozott Mantskovit segédjeként, de az sem kizárt, hogy egyszerűen megvásárolta a nehezebb helyzetbe került nyomda nélkülözhetőnek vélt részeit. 1645-ig felfedezhetőek a vizsolyi nyomda betűi, iniciáléi és díszei ifj. Jacob Klöss nyomtatványain. Ezek Bártfán maradhattak, mert majdnem száz év múlva, a kassai jezsuiták nyomtatványain újból megjelentek ugyanazokkal a jól felismerhető sérülésekkel. A kassai jezsuiták ugyanis 1715-ben megvásárolták a már egyébként is néhány éve Kassán lévő műhelyt a bártfai városi tanácstól. A vásárlás hátterében talán nemcsak a jobb nyomdai anyag megszerzése állt, hanem az a szándék is, hogy egy protestáns nyomdát ily módon bekebelezve megszüntessenek.

A vizsolyi nyomda megszűnéséről egyelőre semmi biztosat nem tudunk, szintén csak találgatások léteznek. Bármi is volt a Mantskovitot idehívók szándéka, annyi bizonyos, hogy abban a korban nyomda tartósan csak városban tudott megélni. A megszűnés oka lehetett egy török portya, de az is megtörténhetett, hogy az örökösök nem tudták fenntartani ilyen helyen a nyomdászüzemet, vagy Mágocsy András nagykorúsodó fia, Ferenc tette ki a nyomdát saját, jogos örökségéből.

Bármi is lehetett a valódi ok, a vizsolyi nyomda teljesítette küldetését: a nemzet kezébe adta az első teljes magyar fordítású Szentírást, „mely a magyar reformáció művének betetőzése lett, s egyben alap arra, hogy a protestáns egyházak kiállják az eljövendő ellenreformáció tűzpróbáját."

1982 februárjában az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának analekta-anyagából előkerült a Vizsolyi Biblia nyomdai kéziratának két lapja. Mindkettő Jeremiás könyvéből való, az egyik a 15. fejezet 2. versétől a 16. fejezet 16. verségig terjedő szakaszt tartalmazza, a másik pedig a 36. fejezet 27. versétől a 37. fejezet 18. verséig terjedőt. Az oldalszámozás azt bizonyítja, hogy az egyes bibliai részek a kézirat készítésekor önálló egységek voltak, mivel nincs az egész művön vagy csak az Ószövetségen végigvonuló folioszámozás.

E fennmaradt töredékeken azonosítani lehet a Biblia készítésének végső munkafázisait a kinyomtatásig. Mindegyik lap fő szövegét és lapszéli jegyzeteinek zömét másolók írták, akik munkájára azért volt szükség, hogy a Károlyi Gáspár és a többi fordító által kidolgozott, esetleg több helyen áthúzott, föléírt, javítgatott és kurzívabb írásformájú szöveget olvashatóvá tegyék a szedést végzők számára. A következő lépés a másolók helyesírásának, kisebb mértékben nyelvhelyességének javítása volt. Ezt követően a kézirat Károlyi Gáspár kezébe került, hogy a fejezetek összegzéseit és a lapszéli jegyzeteket sajátkezűleg elkészítse. Ezután pedig a kézirat Vizsolyba, Mantskovit Bálint és a szedők kezébe került.

A kézirat előkerülése világossá tette azt is, hogy Mantskovit utasítására a szedők a nyomdában elfogadott helyesíráshoz igazították a Biblia szövegét, ami nagymértékben szaporította a hibák számát. Így a lassan és alaposan elkészített kézirat minősége a gyors nyomdai munka és a helyesírás átalakítása következtében igencsak megromlott. Az első magyar nyelvű Szentírás 2412 oldalt tartalmaz, súlya 6 kg és körülbelül 700-800 példányt nyomtattak belőle. Ezekből 20 darab maradt Károlyi hagyatékában.

A Vizsolyi Református Egyházközség tulajdonában 1940. október 31-e óta van egy példány, melyet a Pesti Vígadóban Horthy Miklós kormányzó jelenlétében vett át a gyülekezet küldöttsége az Országos Bethlen Gábor Szövetség ajándékaképpen. Ezt a Bibliát 2002. február 10-ére virradó éjszaka lelkiismeretlenül elraboltak a templomból és azóta sikerült a nyomára bukkani, és újra a vizsolyi templomban látható. E Biblia nem teljesen sértetlen. Kézirattal pótolták az I.Móz. 1:1-12:4, 13:15-15:3, 21:9-22:9, III.Móz. 13:27-14:29, valamint a II.Krón. 15:2b-16:12a részeket. Az I.Tim. 1:3-tól a levél végéig hiányzik.

Sértetlen példányok vannak Pozsonyban, Budapesten, Kolozsváron, Koppenhágában és Nagyaponyban. Többé-kevésbé hiányosak pedig Gyulafehérváron, Pozsonyban, Budapesten, Kolozsváron, Debrecenben, Jászón, Kalocsán, Kecskeméten, Kassán, Olomoucban, Nagyaponyban, Eperjesen, Rozsnyón, Kisszebenben, Sárospatakon, Szegeden, Marosvásárhelyen, Nagytapolcsányban, és Bécsben, összesen 52 darab. A vizsolyi gyülekezet Bibliája az 53. példány.

Sipos-Vizaknai Gergely

Ez az írás jegyzetekkel ellátott formában megjelent Sipos-Vizaknai Gergely Vizsoly – A magyar Biblia bölcsője című könyvében (Hernád Kiadó – Debrecen, 2003. 25-39.old).

Képek forrása: Történelemportál, biblia.hu