Szlovákia önmagát gyengíti azzal, hogy magyarellenes politikát folytat. Ezzel szemben a kisebbségek önrendelkezésének biztosításával önmagát erősítené – vélekedik Fazekas László felvidéki püspök, akivel a Generális Konvent ülésén beszélgettünk.

Ön kérni fogja a magyar állampolgárságot?

Nagy öröm számunkra, hogy a magyar parlament könnyített a magyar állampolgárság megszerzésének feltételein. Ha lehet, és eljön az idő én is szeretném majd kérni a magyar állampolgárságot. Úgy gondolom, hogy az ellenintézkedések, amit Szlovákia kormánya tesz, a polgárok megfélemlítésére irányulnak. Ez viszont azt jelenti, hogy a demokrácia nem túl magas fokon működik. Hiszem, hogy ez a viszonyulás majd átgondolásra kerül, hisz nem nőnek a fák az égig.

A magyar állam részéről elhárultak az akadályok.

Amint a magyar igazolványok igénylése esetében személyes volt a döntés, most sem lehet ezt másképp tenni. A magyar igazolványok kiadásakor azt vártuk, hogy tömegesen fogják kérni azt. Nem így történt. A szlovák törvénymódosítás hatására az állampolgársági kérvények száma feltételezhetően ennél is kevesebb lesz. Egyházunk életében nem gondolom, hogy valamilyen változást fog hozni az, ha gyülekezeti tagjaink igényelni fogják a magyar állampolgárságot. Viszont mindenképpen tudatosíttatnunk kell gyülekezeti tagjainkkal identitástudatunk fontosságát. Mert a gyökértelen fa nem teremhet gyümölcsöt.

Több szlovák politikus azt nyilatkozta, hogy a magyar törvénymódosítás veszélyt jelenthet Szlovákiára. Ön is így látja ezt? Valóban veszélyt jelenthetnek Szlovákiára nézve, ha két útlevelük van?

Nem így látom. A mai generáció szinte egytől egyig Csehszlovákiában illetve Szlovákiában született. Ezt tekintjük szülőföldünknek. Sajnos vannak ijesztgetők, rémhírterjesztők, akik politikai érdekből újból és újból előhúzzák az úgynevezett magyar kártyát. Pedig ha Szlovákia hagyná, hogy a kisebbségek maguk határozzák meg életüket, identitásukat, szabadon ápolhassák kultúrájukat, kiépíthessék iskolarendszerüket, és most minden megfélemlítő tényező nélkül dönthessenek az állampolgárságot illetően, a szlovák állam önmagát erősítené. Ezzel szemben most saját magát gyengíti.

A szlovák politikusok tehát félnek. Félnek-e az Ön tapasztalatai szerint a szlovák reformátusok?

Nem hiszem. Nekik is az a törekvésük, hogy egyházunkon belüli kisebbségként megőrizzék nemzeti és vallási identitásukat. Megjegyzem ugyanakkor, hogy a jelen helyzet mindenképpen annak kedvez, hogy a szlovákiai magyarság száma csökkenjen, és így a szlovák kisebbség aránya növekedjen egyházunkban.

A magyar reformátusok félnek ebben az ellenséges, bizonytalan légkörben?

Sok rosszat átéltünk már az elmúlt évtizedek során. A hontalanságtól a szétszakítottságon át az egzisztenciális és nyelvi fenyegetettségig. Istenbe vetett hittel hordozzuk ezt, és így próbáljuk élni a mindennapjainkat.

A mindennapokban van feszültség az utca embere között?

Nincs feszültség, ha nem szítják felülről. Általában békességben élnek egymás mellett az emberek.

És a református egyházon belül?

Bibliás alapokon próbáljuk átgondolni a körülöttünk zajló eseményeket, a társadalmi szerepünket. A szlovák püspökhelyettes és a két szlovák egyházmegye esperese is jelen volt a Generális Konvent ülésén, sőt Marian Hamari köszöntötte is az ülés résztvevőit. A szünetben őszintén tudtunk Trianonról beszélgetni. Ők megkérdezték, miért bánt minket ez a történelmi tény, hiszen nem lehet már változtatni rajta. Én elmondtam, hogy lehet viszont gyógytani. Ennek első lépése pedig az okok vizsgálata, az esetleges bűnök, hazugságok, igazságtalanságok, hibák beismerése, hiszen szembenézés és őszinteség nélkül nincs gyógyulás.

Kiss  Sándor