„Erdők, hegyek, völgybe metszett terek hirdetik, hogy alkotójuk nem az ember lehetett”

A festői szépségű Telkibánya lakói ezen az őszön a szilvaszedés után, diószedés közben, a virágok téliesítésével bajlódva érdekes plakátokba botlottak a település hirdetőtábláin. Új fogalmat tanult a falu apraja-nagyja: Teremtés Ünnepe. 

Úgy éreztük, hogy itt, ahol az emberek természetes módon vannak közösségben a természettel, felüdítő lehet a hitünk számára a hétköznapit ünnepi köntösbe öltöztetni. A városi ember szabadságát, pénzét áldozza, hogy eljöjjön ide és találkozzon azzal, ami számára kincset ér: a hegyekkel, az erdőségekkel, a rétekkel, a patakokkal, a vadállatokkal és a tiszta levegővel. Éden jellegű oázis ez, ahol a teremtés csodája türelemmel, halk léptekkel, megtisztulásra kész szemekkel ma is tetten érhető. 

Október 2-án, szombat délután 18 órára hívogattuk a gyülekezet tagjait és az érdeklődőket, hogy közösen fedezzük fel azt a világot, amiben olyan rég bukdácsolunk, és a természetet nem csodálni valónak, hanem legyőzendőnek és kizsákmányolandónak tekintjük. Meghívott vendégeink az irodalom és a zene többszólamú eszköztárát felvonultatva irányították a figyelmünket a mindeneket teremtő, fenntartó és bölcsen igazgató Istenre.

Nyiri Péter a Magyar Nyelv Múzeumának igazgatóhelyettese, a Záradék – Az ezüstfonál legendája c. ifjúsági regényének bemutatása során beszélt az irodalom és a természet kapcsolatáról. Az előadásban egy érdekes párhuzam is kibomlott, amelyben a jézusi tanítás: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.”(Mk 10:14) a gyermeki lélek természetközeli aspektusával is kibővült. A regény főhőse Benedek, egy 10 éves kisfiú, aki a természetben úgy mozog, hogy minden élő-lény a maga nyelvén megérthető és megszólítható. Az író eszköztárában a természet is egy kommunikációs csatorna, amivel a „Mindent Mozgató” szól hozzánk. A kisfiú az erénytallérok megszerzése során egyre közelebb kerül a végső célhoz, hogy hozzájusson a Záradékhoz, ami az ember és a természet közötti összhang helyreállítását tartalmazza. 

Kis Gergely Márton tiszaladányi lelkipásztor, aki a népművészet ifjú mestere cím birtokosa, citera és koboz hangszeren népdalokat és dicséreteket adott elő virtuóz módon. A húrok és az emberi torok zengésének ölelkezésében nem csupán a teremtett világ dicsérete szólalt meg, hanem ráadásként beletekinthettünk magyar történelmünk tablójába is úgy, ahogyan énekmondó eleink látták.

A Teremtés Ünnepe záró felvonása a külön erre a napra készített pályázatok bemutatása volt, amelyek a következő témakörökben születtek: 1, Isten igéje a természetben 2, A hely, ahol élünk 3, Ilyen volt – ilyen lett.  A beérkezett 28 pályázat különféle megoldási utakat járt be, így az általános és a középiskolás fiatalok a teremtésvédelem fontosságát mese, vers, esszé, Power Point-os bemutató, rajz, festmény, közterületet megtisztító akció formájában dolgozták fel. Az elhangzott előadást, a zsűri által kitüntetett és közönségdíjas pályamunkákat a gyülekezeti újságban, a Bányai harangszó különszámában fogják közkincsé tenni. 

A két és félórás együttlét alkalmat teremtett a résztvevők számára, hogy a világot a gyermekek szemével lássa, olyan ragyogónak, üdének és megismételhetetlennek, ahogy azt Isten alkotta. Álljon itt zárásként az egyik kitüntetett esszé végkövetkeztetése, amit egy 7. lány, Magyar Dorottya vetett papírra: „A szivárvány, amit ritkán eső után lehet látni, mindenkit elvarázsol. A sok szép szín alkotja együtt a szivárványt. Ahogyan a sok különböző egyéniségű ember, és a sok különböző színű, méretű, illatú növény is a földet. És ez a teremtés varázslata.” 

Szalay László Pál