Életpályája a Debreceni Református Kollégiumtól indult. Mérnökként tevékenykedett, majd Füreden, illetve Szántódón gazdálkodott, s közben verseket írt, amelyek a Hol-mi köteteiben (1-3, 1788-1793) jelentek meg. Számos versében énekelte meg a Balatont, melyet ő nevezett először „magyar tenger"-nek. Az 1780-as évektől már országosan ismert költő volt.

Egy ideig levelezési kapcsolatban állt Kazinczy Ferenccel, akinek nyelvújítási törekvései kezdetben nem zavarták, azonban az ortológusok dunántúli csoportjához vonzódott, így egyre inkább elhidegült Kazinczytól. Politikailag a németellenes hazafiság jellemezte, miközben 1789-től a pesti, később a zalaegerszegi szabadkőműves páholy tagja volt.

Névtelenül jelent meg 1792-ben „Felfedezett titok" című szentimentális énregénye. Ez a korabeli szabadkőművesség tanításainak összefoglalása. Röpiratban állt ki a nők egyenjogúságáért és a nemesség kiváltságainak visszaszorításáért. Németgúnyoló versei miatt 1814-ben eljárást indítottak ellene, azonban Pálóczi elterelte magáról a gyanút a versek megtévesztő átköltésével.

Élete vége felé Petrikeresztúron megalakította és összefogta a főként nőírókból álló „Göcseji Helikon"-t, a Keszthelyi Helikont példának véve. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára és az Országos Széchényi Könyvtár még sok kiadatlan munkáját őrzi Pálóczi Horváth Ádámnak.

Hagyománygyűjtőként Ötödfélszáz Énekek címen adta közre az általa gyűjtött dalanyagot. A magyar reformátusok egyházi énekek szerzőjét tisztelik benne, az 1948-as református énekeskönyvben öt éneke található meg.

Millisits Máté

Kép: Pálóczi Horváth Ádám a Vasárnapi Ujság 1906. szeptember 30-i számának címlapján